Nagyvilág

2013-07-04 08:50:00

Sötét ügyek a pápa bankja körül

A vatikáni bank elnöke és elnökhelyettese is lemondott három nappal azután, hogy korrupció és csalás miatt letartóztatták Nunzio Scarano olasz püspököt.

Sötét ügyek a pápa bankja körül

A vatikáni bank elnöke és elnökhelyettese is lemondott három nappal azután, hogy korrupció és csalás miatt letartóztatták Nunzio Scarano olasz püspököt. Az ügy háttere hasonlóan rejtett a közvélemény előtt, mint magának a vatikáni banknak a története.

XI. Pius pápa egy csődhelyzetben lévő, jogilag rendezetlen státusú szervezet vezetőjeként kötötte meg 1929-ben a lateráni konkordátumot, amely a világ legkisebb országaként létrehozta a Vatikánváros­i Államot.

Amikor hét évvel korábban, 1922-ben XI. Pius trónra lépett, a Vatikán évi költségvetése alig egymillió dollárnak megfelelő összegre csökkent. A pápai állam az alkalmazottak bérét is alig tudta kifizetni. Annak érdekében, hogy kiadásait fedezni tudja, az egyház kölcsön felvételére kényszerült, főként német bankoktól.

Megegyezés Mussolinivel

Miután többször is sikertelenül fordultak Viktor Emánuel királyhoz, hogy adjon kártérítést az olasz kormány által lefoglalt javak elveszítéséért, a megoldást az Olasz Királyság miniszterelnökével, Benito Mussolinivel kötött konkordátum hozta meg. A megállapodás teljes körű jogi illetékességet biztosított a Vatikán számára Olaszország minden katolikus szervezete fölött. Ezeknek korlátlan ideig tartó adómentességet is nyújtott, valamint felmentette őket az állami számvevőszéki vizsgálatok kötelezettsége alól.

Feltőkésítve

XI. Pius a lateráni szerződés aláírása után Szentszéki Különleges Hivatal néven új pénzügyi szervezetet hozott létre az olasz államtól kapott jóvátétel kezelésére. A testület ügyvezetőjéül Bernardino Nogarát, a német Reichsbank átszervezésében hírnevet szerzett gazdasági szakembert nevezte ki, akinek szabad kezet adott a befektetésekre vonatkozó döntések fölött. A leleplezett Vatikán című könyv szerzője, Paul Williams szerint a Szentszéki Különleges Hivatal egyedüli funkciója az volt, hogy nyereséget termeljen, s ezzel a gazdagság és hatalom pozíciójába emelje vissza az egyházat.

Miközben a fejlett országok 1929 végétől a nagy gazdasági válság szorításába kerültek, a Vatikán pénzügyleteit irányító Nogara első lépésként potom pénzért többségi részesedést vásárolt a csődközeli helyzetbe jutott Banca di Romában. Ezt követően sikerült kijárnia Mussolininál, hogy a bankot vonja be az Ipari Újjáépítés Intézetének (Istituto per la Ricostruzione Industriale, IRI) alapítói közé. Az intézménynek ipari vállalatok feltőkésítése volt a feladata a gazdasági növekedés ösztönzése érdekében: a nagyüzemek megegyezésre jutottak, hogy egy lírát fizetnek a magánszektorból megkeresett minden két líra profit után. A befektetések biztonságát a kormány szavatolta. Ezzel a megállapodással a Banca di Roma devalválódott értékpapírjai visszanyerték eredeti értéküket, és a Vatikán – mint a legnagyobb részvényes – 632 millió dollár összegű vagyonnal gyarapodott.

Utalás Svájcba

A nyereségből Nogara IRI-részvényeket vásárolt a tőzsdén, így a Vatikán 1935-re a részvények többségével az ország állami garanciákkal biztosított tran­zakcióinak legjelentősebb szereplőjévé vált és részvényei sokmilliós hozamot termeltek. A válságot kihasználva Nogara hatalmas ingatlanokat is felvásárolt Rómában és vidékén. 1935-re az olasz államon kívül a pápa lett a legnagyobb olaszországi földbirtokos. Az extrabevételeket az adómentességet élvező és a könyvvizsgálatok alól mentesített egyházi társaságokon keresztül svájci bankszámlákra utalta, így a római egyház valós vagyona ettől kezdve csak a pápa és tanácsadóinak bizalmas köre előtt volt ismeretes, bárki más számára csak a találgatások maradtak.

Konkordátum Németországgal

A Vatikán számára új bevételi forrást nyitott meg a Német Birodalommal kötött konkordátum is. Az 1933. július 1-jén aláírt szerződés a német katolikusoknak kötelezővé tette az egységes Kirchensteuer (egyházi adó) megfizetését. A korábbi egyházi adóktól eltérően ezt – az állami adók mintájára – a fizetési csekken, a bruttó jövedelem 9 százalékában vonták le.

Kilenc évvel később Bernardino Nogara új intézmény megalapítását javasolta a birodalmi konkordátumot jegyző, és időközben XII. Pius néven trónra lépett Eugenio Pacellinek. Azzal érvelt, hogy a gazdasági sikerekből származó jövedelmek kezelésére független szervezetet kell létrehozni. Ennek eredményeként 1942. június 27-én létrejött a Vallási Műveletek Intézete (Istituto per le Opere di Religione – IOR, közismert nevén a vatikáni bank).

Egyedüli részvényes a pápa

Minden cáfolat ellenére a vatikáni bank nem a Vatikánvárosnak alárendelt intézmény. Önálló jogi személyként áll fenn, a Szentszék bármely hivatalához való testületi vagy egyházi kötődés nélkül. A pápa közvetlen felügyelete alá tartozik, és az egyházfő az, aki egyedüli részvényesként birtokolja és ellenőrzi a bankot.

A vatikáni bank különlegessége, hogy más pénzintézetektől eltérően működését sem belső, sem külső könyvvizsgálók nem ellenőrzik, így a vagyonáról még a bíborosi kollégium tagjai is legfeljebb csak becsült adatokkal rendelkeznek. Még sajátosabb, hogy a vatikáni  bank tízévenként megsemmisíti az időközben keletkezett összes feljegyzést, így a működésének minden mozzanata titokban marad a köz- és magánérdeklődés előtt.

A vatikáni bankot három különálló igazgatótanács irányítja. Az egyik testület magas rangú bíborosokból, a második kiemelkedő nemzetközi bankárokból, a harmadik pedig a Vatikán pénzügyi tisztviselőiből áll. A bank szabályzatait rögzítő oklevelek a Szentszék irattáraiban vannak elhelyezve, ám ezek az okmányok az önálló állam titkos iratai közé tartoznak, amelyekbe kizárólag a pápa különleges meghatalmazása engedhet betekintést.

Nyomtalanul

A titkosított ügymenet révén az ügyfelek a vatikáni bankban milliókat helyezhetnek el letétbe, amelyek utóbb svájci, titkosított – a számlatulajdonos nevét a banki dokumentációban számmal helyettesítő – bankszámlákon keresztül tűnhetnek el nyomtalanul. A feltételezések szerint így menekíthették ki vagyonukat az úgynevezett „patkányjáratokon” keresztül, vatikáni útlevelekkel a tengerentúlra távozó háborús bűnösök is. Uni Goni argentin történész szerint a menekülteknek vagyonuk 40-50 százalékát kellett felajánlaniuk a mentességet biztosító szentszéki papírokért.

A második világháború után a Vatikán tovább erősítette gazdasági befolyását. A miracolo economico, az olasz gazdasági csoda során 1953 és 1958 között a mediterrán ország bruttó nemzeti terméke (GNP) 150 százalékkal, 70 milliárd dollárra növekedett. Az ország 180 banki, biztosítási és hitelintézménye közül több mint 90 állt vatikáni tulajdonban.

Pénzmosás

A Vatikán 2009-ben csatlakozott az Európai Unió Monetáris Egyezményéhez. A pénzmosás elleni nemzetközi intézkedések tiszteletben tartását XVI. Benedek 2010-ben külön pápai rendelettel erősítette meg azután, hogy az olasz hatóságok pénzmosás gyanúja miatt az IOR több olaszországi számláját lefoglalták.

Az Európai Tanács ellenőrei 2011-ben és tavaly is helyszíni ellenőrzést tartottak a Vatikánban. Tavaly márciusban az amerikai külügyminisztérium a pénzmosással gyanúsított országok feketelistájára helyezte a Vatikánt. Tavaly az Európai Tanács pénzmosás elleni bizottsága is hiányosságo­kat jelzett a Vatikán pénzügyi rendszerének átláthatóságában. Az ak­kori jelentés szerint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni tizenhat alapvető nemzetközi követelmény csaknem felét a Vatikán hiányosan teljesítette.

Bezárják, mielőtt zárolnák?

Az IOR igazgatótanácsa tavaly nyáron azonnali hatállyal megvonta a bizalmat Ettore Gotti Tedeschi elnöktől. A korábban általános megbecsülésnek örvendő katolikus bankszakember azóta is rendőrségi védelem alatt áll a személyét ért fenyegetések miatt. A nyolc hónapig üresen álló posztra idén februárban XVI. Bene­dek pápa – már a lemondásának a bejelentése után – Ernst von Freyberg német jogász-iparmágnást nevezte ki.

A Reuters egyházi forrásokra hivatkozva azt írta nemrég, hogy Ferenc pápa egy bizottságot kért fel az IOR átalakításával kapcsolatos lehetőségek áttekintésére. Az opciók közül a legradikálisabb a pénzintézet teljes bezárása.

Az orosz Novosztyi hírügynökség szerint „megelőző lépés” lehet a vatikáni bank (IOR) tervezett bezárása, mert a pápa attól tarthat, hogy az Európai Központi Bank befagyaszthatja az IOR teljes pénzforgalmát, és zárolhatja a számlákon lévő pénzeket. A Novosztyi szerint Ferenc pápa úgy kalkulálhat, hogy ha sikerül időben kimenekíteni a bank pénzforgalmát Európán kívülre, akkor a Vatikán pénzügyei sebezhetetlenné válnának az európai vizsgálatokkal szemben. Egy esetleges jövőbeli konfliktus esetén Brüsszel így nem találna fogást a Vatikánon.

atv.hu / Hetek

További külföldi híreink