Külföld

2013-03-20 17:10:54

„Megkötöztek, majdnem megfulladtunk” Jálics Ferenc is az új pápát vádolja?

Tovább tematizálja a világsajtót Ferenc pápa, vagyis Jorge Bergoglionak az argentin katonai diktatúra idején betöltött szerepe. Egy magyar származású, a hetvenes években börtönbe zárt és megkínzott szerzetes 1994-es könyvében utal egy őt eláruló katolikus vezetőre.

A mintegy 30 ezer halálos áldozattal járó piszkos háborúban két jezsuita misszionárius, Orlando Yorio, valamint a magyar származású Jálics Ferenc (Francisco Jalics) is megjárta az argentin katonai junta kínzókamráit. A papok szabadulásuk után számoltak be sorsukról – Yorio Ferenc pápát vádolja elárulásukkal, Jálics pedig név nélkül emlegetett „egy bizonyos” személyt. Jálics története magyar nyelven is megjelent.

Jálics Ferenc, aki feltehetően nem szeretne semmi olyat mondani az első jezsuita pápáról, ami rossz színben tüntetné fel a katolikus egyházat, közleményben reagált Bergoglio pápává választására. A kommünikében az egykori misszionárius közölte: megbékélt múltjával és nem szeretne nyilatkozni arról, milyen szerepet vállat „Bergoglio atya” a piszkos háború éveiben.  

Az egykor elrabolt jezsuita misszionárius azonban 1994-ben részletesen írt a piszkos háborúról: „Szemlélődő lelki gyakorlat” című könyvében kifejtette: akár csak Orlando Yorio, ő is meg van róla győződve, hogy elárulták, és tudja is, ki tette, habár nevet nem ír. Társa, Yorio azonban már kiszabadulásukat követően, 1977-ben megírta: Jáliccsal meg voltak róla győződve, hogy Bergoglio árulta el őket.

      Bergoglio és kedvenc focicsapata

Yorio: Bergoglio elárult minket

Yorio Rómában írta jelentését, és Moura atyának, a római jezsuita rend akkori vezetőjének címezte. A jelentésben az argentin misszionárius részletesen beszámolt arról, hogyan rabolták el, és miként kábítószerezték be őket, majd írt a kínzásukról és arról, ahogy félmeztelenül kitették őket egy puszta közepén. Yorio kitért arra is, miként győződött meg ő, valamint elrabolt társa, Jálics, hogy Bergoglio „elárulta őket”, annak ellenére, hogy könyörögtek a jezsuita rendvezetőnek: óvja meg őket a katonai juntától.

Yorio jelentésében arról is írt: „olyan szóbeszédek terjedtek el, hogy kapcsolatban állunk a gerillákkal. Egy ilyen állítás, komoly forrásból (a jezsuiták annak számítottak), egyenlő volt a halálos ítéletünkkel az Argentínában uralkodó állapotok közepette.” Mint írta, a „szélsőjobboldali erők már legéppuskáztak egy papot otthonában, valamint elraboltak, megkínoztak és sorsára hagytak egy másikat. Mindketten szegény városokban éltek.”

„1975 decemberében, tekintettel arra, hogy folyamatosan terjedtek a szóbeszédek a gerillákkal való együttműködésemről, Jalics atya megkereste Bergoglio-t. Utóbbi felismerte a helyzet komolyságát és azt ígérte, hogy véget vet a pletykáknak, és igyekszik beszélni a fegyveres szervekkel, hogy bizonyítsa ártatlanságunkat. „Bergoglio azonban nem csak elmulasztotta szerteoszlatni a szóbeszédeket, de aktívan részt vett azoknak a terjesztésében a jezsuiták körében. Elkezdtünk kételkedni őszinteségében.” – írta a jezsuita misszionárius.

Yorio szerint Bergoglio levelet is írt Miguel Raspanti bíborosnak, az argentin katolikus egyház akkori vezetőjének, ahol súlyos vádakkal illette a két jezsuita papot. Ezt követően „megkerestem Bergoglio atyát, aki tagadta ezt. Az állította, hogy a jelentése jó színben tüntetett fel minket, azt csak az előrehaladott korú Raspanti bíboros érthette félre” – írta jelentésében Yorio.

„Öt hónapon keresztül meg voltunk bilincselve”

A két jezsuita pap elrablására 1976. május 23-án került sor. (Elrablásukat megelőzően nem sokkal Bergoglio kizárta őket a jezsuita rendből.) Yorio ezekről a borzalmakról is részletesen beszámolt. Állítása szerint Buenos Airesben kínozták meg és hallgatták ki egy börtönben, ahol a katonai diktatúra éveiben mintegy ötezer embert gyilkoltak meg.

„Jalics és én gyakorlatilag öt hónapon keresztül meg voltunk bilincselve a kezeinken és a lábainkon. A szemeink be voltak kötve. Az első napokban nem kaptunk se vizet, se ételt, sőt mosdóra se mehettünk ki. Másfél hónap elteltével cserélhettük ki mocskos ruházatunkat” – számolt be jelentésében fogva tartásuk embertelen körülményeiről Yorio. A jezsuita pap szerint a börtönben bekábítószerezték, majd úgy vallatták. Azzal vádolták, hogy gerilla volt és hogy szexuális kapcsolatokat létesített egy nő lelkipásztori munkatársával.

A papok elrablását követő közfelháborodás hatására azonban a két misszionáriust „szabadon engedték”. Yorio szerint ez úgy történt, hogy félmeztelenül helikopterre tették, majd a fővároson kívül, egy lakatlan területen kirakták őket, október 23-án.

Jálics: „tudtuk, merről fúj a szél”

Yorióval szemben Jalics csak évekkel később, egy 1994-ben megjelent életrajzi könyvében számolt be a nyilvánosság előtt kálváriájukról. Ebből kiderül, hogy ő és Yorio Buenos Aires nyomornegyedeiben folytatott misszionárius tevékenységet. Tanítványaik közül sokan csatlakoztak a katonai junta ellen harcoló gerillához, de Jalics szerint ők az erőszak nélküli útra igyekeztek tanítani őket. A jezsuita misszionárius szerint küldetésük az akkori viszonyok között nagyon kényes feladatnak számított, ezért szükségük lett volna a katolikus egyház vezetőinek határozott támogatására, amit nem kaptak meg. „Tudtuk, merről fúj a szél, és azt is, hogy ki felelős a rosszindulatú pletykákért” – írta a magyar származású jezsuita könyvében. „Éppen ezért megkerestem az érintett személyt, és közöltem vele, hogy az életünkkel játszik. Ő erre azt ígérte: továbbítja a katonai junta felé, hogy nem vagyunk terroristák” – írta Jálics.

Egy oldal Jálics könyvéből

Ennek ellenére egy vasárnapi reggelen mégis elrabolták őket. „300 katona és rendőrségi járművek vették körbe kunyhónkat. Berontottak hozzánk, brutálisan hátrakötözték a kezeinket, a fejünkre pedig szűk csuklyát húztak, majd’ megfulladtunk. Elrablóink napokon keresztül étel nélkül tartottak. Én a kőpadlón, hátrakötözött kezekkel, csuklyával a fejemen feküdtem, társam még rosszabbul járt. Őt bedrogozták, hogy információkat préseljenek ki belőle, de, ahogy később megtudtuk, a várakozásokkal ellentétben Istenről és Jézus Krisztusról beszélt. A katonák, akik addig azt hitték, terroristák vagyunk, megdöbbentek” – számolt be elrablásuk első napjairól Jalics. „Az igazságtalanság, hogy bizonyított ártatlanságunk ellenére börtönben tartottak, haraggal töltött el. Dühöm pedig egyre inkább az ellen a személy ellen irányult, aki hamisan tanúskodott ellenünk” – írta Jálics a német emigrációban megírt, német nyelven kiadott, de magyarra is lefordított életrajzi könyvében.

atv.hu / ML