Gazdaság

2016-03-20 06:45:00

2026-ra tényleg megszűnhet a készpénz?

Összehangolt kampány indult az óceán két oldalán a nagy címletű bankjegyek kivezetése és úgy általában a készpénzforgalom felszámolása érdekében. Újdonság, hogy most először pénzügyi nagyágyúk, köztük Larry Summers volt amerikai pénzügyminiszter és a Deutsche Bank társelnöke, John Cryan névvel is beálltak a radikális tervek mögé. Utóbbi szerint a készpénz egy évtizeden belül (!) megszűnhet, ami új korszakot nyithat az emberiség négyezer éves pénzügyi történelmében. A médiakommunikációban a készpénz a törvénytelenség kiszolgálójaként jelenik meg, de az elemzők elismerik, hogy a digitális pénzre való átállástól a kormányzatok hatalmas bevételt és az állampolgárok pénzügyi döntéseinek központi befolyásolását várják. Vannak azonban – kevesen -, akik szerint a személyes szabadság egyik utolsó szigete veszhet el. A Hetek cikke.

2026-ra tényleg megszűnhet a készpénz?

John Cryan januárban a világ vezető bankárai előtt Davosban tartott előadásán azt állította, hogy a pénzügyi technológiák olyan gyorsan fejlődnek, hogy „egy évtized múlva valószínűleg már nem látunk többé készpénzt”. A Deutsche Bank társelnöke szerint a „készpénz rettenetesen rossz hatékonyságú, ezért szükség van arra, hogy »dematerializálják«”. Ebben szerinte a kormányok is érdekeltek, mert a „tranzakciók nyomon követhetőek lesznek”, és ezzel útját lehet állni az illegális tranzakcióknak és a pénzmosásnak.

Kill Bill

Szintén az alvilág, a terrorizmus, a korrupció, adóelkerülés és a bűncselekmények visszaszorításával érvelt Larry Summers volt amerikai pénzügyminiszter, aki „Ideje leszámolni a 100 dolláros bankjegyekkel” (It’s Time to Kill the $100 Bill) címmel írt cikket a Washington Postba. Summers, aki jelenleg a Harvard egyetem professzora, azt sürgeti, hogy szülessen globális döntés a nagy címletű bankjegyek megszüntetéséről.

Emlékeztet rá, hogy már a kilencvenes években, az euró tervezésének időszakában figyelmeztetett arra, hogy az új pénznem kibocsátásánál legfeljebb 100 eurós címletet alkalmazzanak.

„Ezt elmondtam a kollégáimnak az európai G7 államok pénzügyminiszteri tanácsában is. Figyelmeztettem őket, hogy az 500 eurós címlet kibocsátása rendkívüli felelőtlenség, és csak a korrupciót és a bűnözést segítjük elő ezzel. Persze, az euró nem a mi pénzünk, a probléma viszont már bennünket is érint. A németek azonban ragaszkodtak a nagy címletekhez, ezért ezt a kérdést soha nem vitatták meg komolyan nemzetközi fórumokon”

– írta Summers, aki szerint most itt a megfelelő pillanat, hogy ne csak Európában, hanem világméretekben áttörés szülessen. Ezért azt javasolja, hogy egyszerre szülessen döntés a 100 dolláros, az 500 eurós és más nagy címletű, nemzetközi forgalomban jegyzett bankjegyek kivonásáról.

Summers egyik professzortársa, Peter Sands a 100 és 200 eurós bankjegyeket is megszüntetné, arra hivatkozva, hogy a britek is megelégednek az 50 fontos bankjeggyel mint legnagyobb címlettel.

larry summersLarry Summers

Summers szerint az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank elnöke, Mario Draghi támogatja az elképzelést. Az Európai Bizottság február elején tette közzé a terrorizmus finanszírozása elleni harcról szóló akciótervét, Mario Draghi pedig májusra ígérte az EKB jelentését az 500 eurós bankjegyek tervezett kivezetéséről.

„Az 500 eurósok egyre inkább az illegális tevékenység eszközeként szolgálnak”

– érvelt Draghi az Európai Parlamentben, hangsúlyozva, hogy ennek a lépésnek semmi köze sincs a készpénz visszaszorításához.

A nulla is sok

Ha a puszta számokat nézzük, a pénzügyi vezetők aggodalma érthető. Az eurózónában folyamatosan nő a készpénz mennyisége, ez tavaly már meghaladta az 1000 milliárd (1 billió) eurót, aminek 30 százalékát az 500 eurós bankjegyek teszik ki. Ezek a címletek nem jelennek meg a hétköznapi pénzforgalomban, sőt egy felmérés szerint az európai polgárok 56 százaléka még sohasem tartott a kezében ilyen bankjegyet.

Abszolút értékben csak egyetlen bankjegy értékesebb az 500 eurósnál: a svájci 1000 frankos. (Előbbi átszámítva mintegy 155 ezer forintot, utóbbi 280 ezer forintot ér.) Az 1000 frankosok iránt a 2008-as világgazdasági válság után ugrott meg a kereslet, annak ellenére, hogy ezzel a címlettel még Svájcban sem nagyon lehet vásárolni, leszámítva néhány felső kategóriás ékszer- és óraboltot.

Ma már a teljes svájci frank állomány 60 százalékát 1000 frankos bankók teszik ki.

Olyan nagy az igény, hogy az Economist szerint európai bűnözői csoportok névérték felett is hajlandóak fizetni érte, aminek egyik oka az, hogy a papír bankjegy 22-szer többet ér, mint az azonos súlyú arany. Bár az Európai Unió a banktitokhoz hasonlóan ez ügyben is igyekszik rávenni Svájcot az együttműködésre, a berni és zürichi székhelyű Svájci Nemzeti Bank jelezte, hogy nem szándékozik kivonni az ezreseket.

jobban szeretik a kisebb tételeket.Jobban szeretik a kisebb tételeket.

Ezeknél a nagy címletű és értékes bankjegyeknél valóban egyértelmű a tartalékolási funkció. A nulla körüli európai kamatláb mellett (az EKB éppen március elején szállította le 0,00 százalékra az euró alapkamatát) sokan döntenek úgy, hogy inkább készpénzben tartják megtakarításaikat (vagy annak egy részét), még ha ez kockázatosabb is, mert a banki letétnek immár hozama nincs, csak költsége.

Ez teljesen legális pénzügyi megoldás, ám állami és banki szempontból egyáltalán nem előnyös, hiszen számukra semmilyen bevétellel nem jár, ráadásul a pénz birtokosa dönti el, mikor és mire költi azt.

Érthető, hogy a kivonás mellett érvelő cikkekben a megtakarításokat rendszeresen egybemossák a – kétségkívül létező – alvilági felhasználással. Adatok híján még csak becsülni sem lehet azt, hogy a 300 milliárd eurónyi 500-as bankó mekkora hányada rejtőzködik a párnacihában, és mennyi forog alvilági kézen.

Búcsú a legnépszerűbb zöldhasútól

Sokkal kevésbé indokolható viszont a kriminalitással a 100 dolláros bankjegyek elleni kampány. Ez a címlet a világ legnépszerűbb bankjegye, szinte ugyanannyi van forgalomban belőle, mint az ikonikus egydollárosból. (A FED 2015-ös adatai szerint 10,8 milliárd 100 dolláros kering a világban, szemben a 11,4 milliárd darab egydollárossal. Ugyanakkor a 20 dollárosból csupán 8,6 milliárd van forgalomban. 1994-ben azonban még 80 százalékkal kevesebb, 2,3 milliárd darab 100 dolláros volt forgalomban.)

Az Egyesült Államok utoljára 1969-ben korlátozta a forgalomban lévő címletek értékét. Akkor vonták be az 500 és 1000 dollárosokat, illetve a szinte csak jelképesen létező még nagyobb címleteket, az 5000 és 10 000 dollárosokat. (Egyes bankközi tranzakciókra létezett még 100 000 dolláros címlet is, ez azonban nem került külső forgalomba.) Ezeket az extrém címleteket az aranystandard megszüntetésekor, 1933-ban bocsátották ki, de később nem nyomtak többet ilyet, így 1969-re már csak nagyon kevés volt forgalomban közülük.

A 100 dollárosok értéke mintegy 28 ezer forint, így ha megszűnne, olyan furcsa helyzet állna elő, hogy a legnagyobb forintbankjegy értéke magasabb lenne, mint a sorban következő 50 dollárosé.

Ráadásul a mai 100 dolláros értéke csupán töredéke annak, amennyit 100 dollár 1969-ben ért. (Az infláció miatt 100 mai dollár csupán 14,7 dollárnak felel meg, így azt is mond­hatjuk, hogy 1969 óta gyakorlatban már az 50 és a 20 dolláros is megszűnt.) Az infláció miatt tehát inkább nagyobb címleteket kellene újra kibocsátani, ám ennek az ellenkezője történik.

Mivel a 100 dolláros teljesen hétköznapi érték, itt sem a tartalékfunkció, sem az alvilági felhasználás nem lehet döntő szempont a kivonás indoklására. (A kivonást egyébként Summers úgy valósítaná meg, hogy a FED-hez visszakerült bankjegyeket megsemmisítenék, és nem bocsátanának ki helyettük újakat.)

Szakértők szerint a hirtelen kivonás és kötelező beszolgáltatás megingathatná a bizalmat a forgalomban maradt kisebb címletek, illetve az egész pénzügyi rendszer iránt.

A 100 dollárosok elleni fő érv tehát máshol, magában a készpénzes fizetés lehetőségében rejlik. Az ilyen tranzakciókat ugyanis sem követni, sem adóztatni nem lehet, ami az állam szempontjából a becslések szerint 300-500 milliárd dollár közötti adókiesést okoz. (Az amerikai adóhivatal legutóbbi, 2006-os becslése szerint 385 milliárd az adózatlan pénzforgalom, míg egy tavaly készült szakértői becslés szerint az amerikaik a bevételeik 18-19 százaléka után nem fizetnek semmilyen adót, ami 500 milliárd dollár veszteséget jelent.)

Nagyságrendileg az adókiesés becsült összege eléri az éves költségvetési hiányt, így az érvelés szerint a deficit megszüntethető lenne, ha minden tranzakciónak elektronikus nyoma maradna, és ezáltal megadóztatható lenne.

Szintén korlátozza a készpénz az állami (vagy az euró esetében az uniós) pénzügypolitikát. Egyre többen érvelnek amellett, hogy a megtakarítások (nemcsak a befőttesgumival összegöngyölt készpénz, hanem a lekötött banki betétek is) fékezik a gazdaságot, ezért szükség lenne a negatív kamatok bevezetésére. A negatív kamatlábak ugyanis egyfajta adóként működve büntetik a megtakarítást, és ezzel a pénz mielőbbi elköltésére, vagyis fogyasztásra ösztönöznek.

A növek­vő fogyasztás pedig növekvő adóbevételt és felpörgő gazdaságot jelent – szól az érvelés. Gazdasági vagy pénzügyi válság esetén a digitális pénzre bankmentő különadókat is könnyedén ki lehet vetni, illetve korlátozni lehet a hozzáférést (mint történt például Ciprus esetében).

A készpénz a bankoknak is bevételkiesést jelent: a készpénzben történő fizetés után semmiféle jutalékot vagy költséget nem számolhatnak fel (ami a diszkréció mellett a másik nagy vonzerő az állampolgárok számára), és a betétekkel ellentétben a készpénzt a bankok nem is tudják továbbkölcsönözni.

Álomvilág bankároknak

A bankjegycímletek korlátozása azonban nyilvánvalóan csak köztes cél a teljesen készpénzmentes társadalom felé vezető úton. Ebben a kisebb országok, elsősorban Észak-Európában, már sokkal előrébb tartanak, mint a készpénzhez tradicionálisan ragaszkodó Németország vagy az Egyesült Államok (ez utóbbi országokban az összes kereskedelmi tranzakció 80-85 százaléka ma is készpénzben zajlik – darabszám szerint, nem értékben).

Svédországban ezzel szemben már 3 százalék alatti a készpénzes vásárlások aránya, Dánia pedig elvileg egy-két éven belül teljesen áttér az elektronikus fizetésre, a legkisebb vásárlásoknál is.

Ez utóbbi tranzakcióknál nem a bankkártyák, hanem az okostelefonokra telepített fizetési applikációk jelentik az áttörést. A legnagyobb norvég bank szintén a készpénz betiltását (!) sürgette januárban.

Nyilvánvalóan a közös valutára áttért országok egyénileg nem választhatják azt, hogy kimaradnak a készpénzkorlátozó intézkedésekből (mondjuk Szlovákia nem nyomtathat 500 euróst a bevont bankjegyek helyett), ami felértékeli a nemzeti valutát megtartó országok mozgásterét. Ugyanakkor ez csak átmeneti haladékot jelenthet, mert a globális trend egyértelműen a készpénz kivezetése irányába halad.

A nemzetközi pénzügyi szervezetek, az uniós pénzügyi vezetők és nagybankok egyértelműen emellett kötelezték el magukat, és az ezzel szemben érvelők – akik a személyes szabadságjogok súlyos korlátozását látják ebben a trendben – jobb esetben ódivatú figuráknak, rosszabb esetben az alvilág szövetségeseinek minősülnek.

Hetek

<

További gazdasági híreink

Legfrissebb hírek