Egyéb

A zavargások oka az integráció hiánya Svédországban?

Svédországban csendesednek ugyan a zavargások, ám megkezdődtek a bevándorlási politikával kapcsolatos viták. Az ország népessége kilenc és fél millió fő, ebből két és fél millióan külföldi gyökerekkel rendelkeznek. Többen az integráció hiányában látják a problémát.

Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a svédországi zavargások akkor törtek ki, amikor Husbyben, Stockholm északnyugati elővárosában egy lövöldözés során rendőrök halálosan megsebesítettek egy 69 éves, késsel hadonászó férfit. A rendőrséget az incidens nyomán azzal vádolták, hogy túllépte a hatáskörét. Többen úgy értelmezték az esetet, mint a bevándorlókkal szembeni intolerancia jelét. A tiltakozó megmozdulások erőszakba torkolltak, és átterjedtek a főleg alacsony jövedelmű bevándorlók által lakott Fittja, Rinkeby és Jakobsberg nevű elővárosokra. Ezekben a körzetekben a migrációs háttérrel rendelkező lakosok aránya megközelíti a 80 százalékot.

Szegregáció vagy befogadás?

Svéd lapok pedig arról számoltak be, hogy a főváros szegregált településnek számít, és hatalmas szociális szakadékok tátonganak a társadalomban – írta az index. FredrikReinfeldt miniszterelnök ezzel szemben hangsúlyozta, hogy Svédország befogadó ország, és büszke erre.

A skandináv országok közül Svédországban a legnagyobb a bevándorlók aránya. A bevándorlási hullám 2009-ben érte el tetőfokát, akkor ugyanis több mint 102 ezren érkeztek az országba. 2011-ben egy felmérés szerint a teljes népesség 19,6 százaléka volt bevándorló, ám egy 2012-es statisztika már azt mutatta ki, hogy két és fél millió lakos rendelkezik külföldi háttérrel.  

200 nemzet országa

Legtöbben Finnországból érkeztek - több mint 160 ezer bevándorló -, őket követik az Irakból érkezettek - körülbelül 125 ezer fő -, de több mint 50 ezren iráni és jugoszláv bevándorlók. Södertälje városában 30 ezer asszír, szíriai él, mely Európában példa nélküli, gyakran "kis Bagdadnak" is nevezik ezt a várost - áll a wikipédián. Törökök egyébként leginkább Stockholmban és Malmöben élnek. Ami  pedig a vallásokat illeti, 2009-ben iszlám vallásúak 106 ezren voltak Svédországban, más források szerint azonban ez a szám akár 500 ezer fő is lehet. A sweden.se kormányzati oldal szerint összesen 200 nemzetiség található meg Svédországban.

      Zavargások Svédországban - galéria

Nincs integráció

Svédország bevándorlási problémái a történelemben gyökereznek - számolt be róla a news.err.ee. KristinaKallas úgy nyilatkozott, hogy Svédország mindig nyitott volt a bevándorlók felé, akik gyakran családjukat is magukkal hozták később. Ezzel egyetértett ValdoRandpere politikus is, kiegészítve annyival, hogy nem tettek elég erőfeszítést azért, hogy integrálják is a svéd társadalomba az oda érkező bevándorlókat.

Egy másik beszámoló szerint Mart Laar, korábbi miniszterelnök úgy látja „a bevándorlók első generációja hálás, mert még emlékszik arra, milyen nehéz volt a régi hazájukban. A második generáció azonban erre már nem emlékszik, csak azt érzékeli, hogy rosszabb helyzetben vannak a helyieknél.”

Munkanélküliség és brutalitás

A bevándorlók egyébként túlreprezentáltak a bűnügyi statisztikákban. 1997 és 2001 között a másfél millió bűnelkövetés 25 százalékát nekik tulajdonították. Ötször annyi esetben vonták őket felelősségre nemi bűncselekményekért, és háromszor több alkalommal gyanúsították őket erőszakos bűntényekért, mint az őslakosokat.

„ArneJohansson, a Järva Jövőjéért Hálózat vezetője úgy nyilatkozott a Der Spiegelnek, hogy a bevándorlókkal szemben a rendőrség reakciója gyakran jóval brutálisabb, emellett gyakoriak a rasszista megbélyegzések is, amely a bevándorló fiatalok körében magasabb munkanélküliséggel párosulva robbanthatta ki a feszültséget” – számolt be róla a Kitekintő.

Bevándorlók körében 16 százalékos a munkanélküliség, miközben a svédországi születésűek körében csak hat százalék – hangsúlyozta a hirek.sk. Az index szerint „sokan borúsan látják kilátásaikat, a társadalmat pedig nem tartják elég támogatónak, mondta Eva Andersson szegregáció-kutató a USA Today-nek.”

350 ezer muszlim

Az iszlám- és bevándorlás-ellenes, de Izrael-barát Svéd Demokraták pártja azt szerette volna még 2010-ben elérni, hogy a külföldiek bevándorlását nagy mértékben csökkentsék, és a bevándorlók asszimilálódjanak. Elsősorban az iszlámmal, illetve a muszlim bevándorlókkal van gondjuk, akik szerintük nem akarnak beilleszkedni. Akesson egyenesen úgy fogalmaz, hogy „az iszlám a legnagyobb nemzetbiztonsági fenyegetés Svédország számára” – számolt be róla a Hetek. Akkor Akesson arra is felhívta a figyelmet, hogy „a bevándorlók közül ötször többen erőszakolnak meg nőket, mint a tősgyökeres svédek”, illetve „néhány állami iskolában a menzán már nem szolgálnak fel disznóhúst, az évzáró alkalmából pedig – az eddig megszokottakkal ellentétben – már nem tartanak templomi ünnepséget.”  

Egy felmérés 350 ezerre teszi a Svédországban élő muszlimok számát, 60 százalékuk nagyobb városokban él, mint például Stockholm, Göteborg, Malmö. A legerőteljesebb a török muszlim populáció, őket követi az iráni bevándorlók száma, majd az irakiak. Az iszlám egyébként már hivatalos vallás Svédországban. A bevándorló muszlimok munkanélküliségi rátája 4 és 10 százalék között mozog.

Tapasztalatok: nehéz lakáskérdés

A Határátkelő.blog.hu oldalon néhány bevándorló számolt be svédországi tapasztalatairól. Réka – aki egyébként sok időt töltött Svédországban, és a nyelvet is beszélte – arról írt, hogy amikor elköltözött, Stockholmban nagyon idegennek érezte magát. „kegyetlen nehéz albérletet találni és a bérbeadó válogat kedvére.” Ezt Loriana is megerősítette: „Stockholmban nagyon nehéz szállást találni, egyedülállóként garzont bérelni reális áron lehetetlen.” Ő az elvárásokról a következőket írta: „ha valaki nulla nyelvtudással, végzettség nélkül akar világot látni, biztosan nehezebb dolga lesz, mert itt nagyon nagy a konkurencia.”

Malmö és Stockholm kilőve

Péter egy vezető beosztásnak mondott búcsút Svédországért cserébe. Néhány látogatás után ugyanis beleszeretett az országba, a tájba, az emberekbe. Göteborgra esett a választása, ugyanis „Stockholmban is jártam már, az túl nagy volt, nem tetszett, Malmö pedig már egyébként is szinte csak a bevándorlóiról híres, ezeket kilőttük, mint lehetőség.”  Munka terén nem voltak nagy elvárásai, azt írta, „egy hajós munkáról álmodtam, de kész voltam legalulról kezdeni és elvállalni bármit, csakhogy elindulhassak és maradhassunk.” Végül sikerült egy hajón elhelyezkednie, és elégedett keresetével, illetve a helyi ellátással: „Magyarország nem hiszem, hogy valaha is többet tud nyújtani nekünk, mint amit itt megkaphatunk” – írta a Határátkelőn.

„Nem utáljuk”

Barna azzal kezdte beszámolóját, hogy „lassan másfél éve élünk Svédországban, bár a kivándorlók (az itt élő magyarok) nagy többségével ellentétben nem utáljuk. Nem egy nagyvárosban, hanem egy 400 fős faluban lakunk, kb. 30km-re (vagy 3 mil-re, ahogyan a helyiek mondják) Nyköpingtől.” Kiemelte, hogy Svédországban erősek a szakszervezetek, ám nehézkes a lakásszerzés, és eleinte az ügyintézés is. Az emberekről azonban elismerően írt: „Imádjuk a svédeket! Segítőkészek, udvariasak és nyugodtak.”

„Sok-sok munkával sikerült viszonylag hamar beilleszkednem és letelepedtem Malmőben” – írta egy másik történet szereplője, János is a blogon. Megjegyezte ugyanakkor: „először kicsit úgy kezeltek, mintha arab (vagy magyar brazil) lennék, aki csak azért jött ide, hogy a szociális hálót használja, de dolgozni nem akar. Amikor látták, milyen keményen dolgozom, gyorsan elismerték a munkámat.”

atv.hu / ST