Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2021-10-14 20:59:00

Böcskei Balázs – Szabó Andrea: Nincsenek, de ha vannak is, az ellenzék számára szinte elérhetetlenek a ’lecsorgó’ kormánypárti szavazók

Az elmúlt hetek ellenzéki politikai és médiacsatározásainak egyik központi állítása az volt – és Karácsony Gergely részben erre hivatkozva fejezte be kampányát, és lépett vissza Márki-Zay Péter javára –, hogy egy jobboldali, konzervatív beállítódású politikus jobban meg tudja szólítani a Fidesztől leszakadt szavazókat. Ezen állítás empirikus alapját igen nehéz megállapítani, de azt kutatások tükrében meg lehet vizsgálni, hogy vannak-e a Fidesztől lecsorgó, leszakadó szavazók, és ha igen, ezek a szavazók mégis milyen beállítódásúak. Hangsúlyozzuk: az alábbi elemzés nem előrejelzés, hanem egy jelenlegi politikai és kommunikációs diskurzus „tesztelése” az eddigi adatokon. Böcskei Balázs és Szabó Andrea véleménycikke.

Az alábbiakban az IDEA Intézet 2021. nyarán készített adatfelvételeinek egyesített, 4000 fős mintáját felhasználva mutatjuk be, hogy mit érdemes tudni a 2018-ban Fidesz–KDNP-re szavazó, de idő közben onnan eltávozó szavazókról.

1. A Fidesz szavazatmegtartó képessége egyedülállóan magas – nincs vagy alig-alig van leszakadó kormánypárti szavazó

A 2018. április 8-i országgyűlési választásokon mintegy 2,6 millió belföldi állampolgár szavazott a Fidesz–KDNP-re, ez akkor a választókorú népesség kb. 32 százalékát tette ki. Az IDEA Intézet eredményei alapján 2021 nyarán a teljes, választókorú népesség egyharmada szavazna a Fideszre, tehát nincs érdemi különbség a 2018-as valós eredmények és a kormánypárt jelenlegi támogatottsága között (támogatottsági beszakadásról pedig biztosan nem beszélhetünk). Éppen ezért érdemes megnézni, hogy azok, akik azt állítják, hogy a 2018-es országgyűlési választáson a kormánypártokra szavaztak 2021 nyarán milyen pártpreferenciával rendelkeznek. A választói magatartás kutatásában ezt a kérdésfeltevést nevezzük egy párt szavazatmegtartó képességének, vagyis annak, hogy az előző parlamenti választásokon elért listás eredményéhez képest szavazói mekkora részét képes továbbra is megtartani.

Az alábbi ún. Sankey diagramot, ami azt mutatja be, hogy azok a szavazók, akik úgy emlékeznek, hogy 2018-ban a kormánypártokra adták le a szavazatukat 86 százalékban ma is a Fidesz–KDNP-re szavaznának. Ez óriási, egyedülállóan magas szavazatmegtartó képességet jelent úgy, hogy nem kispártról beszélünk, ahol a kevés embert viszonylag könnyű megtartani.

Kétségtelenül, elvileg van 14 százaléknyi egykori kormánypárti, aki 2021 nyarán már nem a Fidesz–KDNP-re szavazna. Talán erre a szavazói rétegre utalhatnak a politikusok, amikor lecsorgó Fidesz-szavazókról beszélnek. Valójában ez a 14 százaléknyi szavazó nem egységes, nem egy irányba széledt szét, hanem 1–2 százalékuk ma valamelyik ellenzéki pártra szavazna, tehát már az ellenzéki táboron belül található, 3 százalékuk vagy a Mi Hazánknál vagy egyéb pártokra szavazna. A Mi Hazánk szavazóiról, vagy az „egyéb” kategóriába tartozó állampolgárokról nehezen állíthatjuk, hogy ők lennének a Fidesz elkóborolt bárányai.

A 14 százalékból összességében 7 százalék az a szavazói réteg, aki azt jelzi, hogy jelenleg bizonytalan pártpreferenciáját illetően, vagy nem mondja meg, hogy kire szavaz. Ha 100 százaléknak vesszük a Fidesz–KDNP 2018-as szavazóit, akkor elég durva általánosítással, kb. 180 ezer olyan választópolgárt találunk a kutatás alapján, akik egykor kormánypártiak voltak, most pedig még nem tudja, hogy kire szavazzon.

Érdemes megjegyezni, hogy a 2018-as kormánypárti szavazók nemcsak a Fideszre, mint pártra adják le nagyon nagy arányban jelenleg a szavazatukat, de egy Fidesz‒egyesített ellenzék esetében is szinte hajszálra azonos mértékben szavaznának.

2. A Fidesz szavazatszerző képessége egyedülállóan magas – akit lehet folyamatosan magához vonz a kormánypárt

Nemcsak azt érdemes megvizsgálni, hogy mekkora a Fidesz–KDNP szavazatmegtartó képessége, hanem a fordított logikát is, tehát azt, hogy a jelenlegi szavazótábor mennyire intakt, tudott-e új szavazókat begyűjteni, és ha igen, honnan (2. ábra).

A szavazatszerző képességet vizsgáló ábra arra mutat rá, hogy nemcsak azért egyedülálló a kormánypárt, mert megtartja a saját szavazóit és abból tartósan építkezik (85%), hanem mert önmagán kívül máshonnan is képes szavazókat begyűjteni. A 2018-ban Jobbikra szavazók 4 százaléka ma már fideszes, 3 százalék más párttól érkezett, és van a jelenlegi kormánypárti szavazók között 8 százalék olyan választó, aki 2018-ban nem szavazott, azaz új belépő.

A Fidesz tehát egyik oldalon hatékonyan fogja meg a szavazókat, és aki egyszer bekerül ebbe a táborba, igen nehezen engedi el.

3. Ha vannak is lecsorgó Fidesz-szavazók, azok inkább ellenzék-ellenesek

A négyezer fős nagyminta lehetővé teszi, hogyha nem is pontos százalékok szintjén, de legalább tendenciájában mondjunk valamit azon szavazók véleményéről, akik 2018-ban a Fideszre szavaztak, de most nem tudják megmondani, hogy kire szavaznának, vagy nem mondják meg azt (fontos megjegyezni, hogy a hibahatár ebben az esetben nagyon magas, így bármilyen százalék közlése megkérdőjelezhető lenne).

Az ún. diszpreferencia adatok, tehát, hogy melyik az a párt, amire nem szavazna vizsgálata világos tendenciát mutat: az egykori Fidesz-szavazók most is jóval inkább fogékonyabbak a kormánypártok iránt, mint bármely ellenzéki párt felé. Egyetlen olyan szavazó sincs ugyanis, aki bár most nem tudja kire szavazzon, vagy nem mondja azt meg, de 2018-ban a Fidesz támogatója volt.

A másik érdekes mutató, hogy ezek a korábban Fideszre voksoló most bizonytalan státuszú szavazók a Mi Hazánk Mozgalom után a Fidesz‒KDNP-t és a Jobbikot tartják a legszimpatikusabb pártnak (ha nem is annyira, mint a jelenleg is fideszes törzsszavazók).

Végül utolsóként megvizsgáltuk, hogy a 2018-ban Fideszre szavazó, de jelenleg pártpreferenciájukban még bizonytalan, illetve azt titkoló szavazók egy kormánypárti vs ellenzéki lista versenyében más sokkal bátrabban tudnak választani, mint a pártok között. Ezen adatok alapján ugyanis, ha a verseny élessé válik, és a két nagy tömb fog egymással szemben állni, akkor egyharmaduk számára már most egyértelmű, hogy inkább a Fidesz felé fognak billenni, az ellenzéki lista támogatottsága ehhez képest elhanyagolható.

Szabó Andrea politológus-szociológus, a TK Politikatudományi Intézet tudományos főmunkatársa,

Böcskei Balázs politológus, az IDEA Intézet kutatási igazgatója, főpolgármester-helyettesi közpolitikai tanácsadó.

Ajánlom

További belföldi híreink