Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2021-02-22 06:01:00

A remény szigetét hozta létre egy férfi Somogy megyében

Siófoktól 20 kilométerre, Tabon él Pető Endre, aki négy éve indította el a mosodáját, tavaly év elején már ott tartott, hogy a kezdeti 3 ember helyett 40-et alkalmazott, és a 4 évvel ezelőtti napi 500 kiló helyett, már napi 4-5 ezer kiló textilt mostak a fővárosi és somogy megyei szállodáknak. Ügyfeleik a szállodák, panziók, hostelek és egyéb szálláshelyek, így tehát, ha van vendég, van mit mosni, ha nincs vendég, nyilván nincs mit mosni.

Noémi és Bernadett mindketten állami gondozásban nőttek fel, elképesztően nehéz életük van és volt. Noémi a Blaha Lujza téri aluljáróból került ide hajléktalanként, Bernadett pedig azok után nyert felvételt a mosodába, miután egy hosszú ideje tartó bántalmazó kapcsolatból egy anyaotthonba menekült három fiával, gyakorlatilag egy darab hátizsákkal.

Az egyik oldalon van tehát Endre, a mosoda tulajdonosa, aki egy olyan iparágban dolgozik, amelynek a működése a Covid alatt gyakorlatilag ellehetetlenült, a másik oldalon pedig ott vannak az alkalmazottai, akik mind-mind olyan nők, akik a társadalom azon részét képezik, akiknek tényleg élet-halál kérdés az, hogy van-e munkájuk vagy sem.


Magyarországon összesen körülbelül 3500 kereskedelmi szálláshely van, csaknem 100 ezer szobával és 350 ezer férőhellyel. 2019-ben a vendégek száma majdnem elérte a 13 milliót, a vendégéjszakák száma pedig több mint 31 millió volt. Pontos adatok még nincsenek arra vonatkozóan, hogy ez a covid szigorítások után hogyan változott, de annyit biztosan tudni, hogy már tavaly a szállodák a bevételek csaknem felétől elestek, ami idén tovább fokozódik. Tehát: jelenleg 3500 szálláshely nem üzemel, illetve csak üzleti célból érkező vendégeket fogadhat, de ugyanennyi szálláshelyre nem kell most mosni, főzni, takarítani, karbantartani.

Endréék az idegenforgalom háttériparával foglalkoznak, az ügyfeleik a szállodák, panziók, hostelek és egyéb szálláshelyek, így tehát, ha van vendég, van mit mosni, ha nincs vendég, nyilván nincs mit mosni.

Aztán jött egy jó nyár, tele munkával, az embereit visszavette, majd eljött az ősz, a határzár, a szigorítások, ez pedig két hét alatt teljesen lenullázta a forgalmukat. Szeptemberben ismét meg kellett válni a munkatársai 90 százalékától. Mivel az első hullám alatt sem merült fel az, hogy bármilyen segítséget kaphatna az államtól, így a második hullám alatt sem voltak hiú reményei, ugyanis mint Endre mondja: egyszerűen érthetetlen, de a mai napig fel se merült az, hogy bizony vannak olyan iparágak, amelyek 100 százalékban a turizmus által kitett iparágak.

Most reggel 8-tól délután 2-ig dolgoznak, heti egy napot. Pénteken forgattunk Endrével, legutóbb viszont múlt hét szerdán indították be a gépeket.

Heti egy nap tudnak szűk egy műszakot vállalni. Pedig normál esetben, például nyáron olyan is előfordult, hogy éjszakai műszakban és túlórával kellett minden nap dolgozni.

Bernadettel ebédszünetben tudott beszélni a Heti Napló munkatársa. A 34 éves lány kicsit szégyelli azt, ahonnan jött, így nehezen nyílt meg.

Pedig igazán büszke lehet magára, hiszen miután 3 gyerekkel egy darab hátizsákkal egy anyaotthonba menekült, mostanra sikerült elérnie, hogy vett egy kis házat innen nem messze egy faluban, amit elkezdett újítgatni, a gyerekeinek pedig meg tudja adni azt, amire ő mindig csak vágyott: a biztonságot.

Bernadett a jelenlegi biztonságát és otthonát legfőképpen Endrének köszönheti, aki annyira foglalkozik az embereivel, hogy igaz: a tartalékok tartalékát éli fel éppen, de akkor sincs szíve megválni Bernadettől, mert tudja, neki aztán tényleg nem lenne hova mennie.

Somogy megyében, hasonlóan Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez, a mélyszegénységben élő településeken a munkaképes emberek csaknem 15 százalékának nincs állása. 

Noémi Erdélyből jött, 13 éves lehetett, amikor anyja egyedül hagyta őt egy lakásban, majd a lánynak annyira hiányzott az édesanyja, hogy 13 évesen elindult, hogy felkutassa. Budapestig jutott, hónapokig az utcán élt, majd gyerekotthonba került. 17 évesen kikerült a nagyvilágba és azóta egy somogy megyei alapítványnál lakik támogatott lakhatásban.

Két éve dolgozik Endrénél, a legnagyobb álma az, hogy végre teljesen önálló életet éljen, most egy kis lakásra gyűjtöget, szeretne elköltözni az alapítványtól. Azt mondja, ide könnyen beilleszkedett, mert hozzá hasonló sorsú nők dolgoznak a mosodában, így sokkal könnyebben szót ért velük, és sokkal nagyobb az összetartás és egymás megértése, segítése is.

A nehézsorsú embereknek kiemelten fontos a stabilitás, mert ha azt elveszítik, akkor könnyen visszacsúszhatnak a reménytelenségbe. Így Endre különösen nagy felelősséget érez munkatársaiért, úgy érzi, most rajta áll vagy bukik a sorsuk.​

atv.hu

Ajánlom

További belföldi híreink