Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2021-01-11 11:39:00

Hajós András ezért haragszik olykor a politikai humorra, emiatt olykor magára is

Hajós Andrással a Spirit FM Viccen kívül műsorában beszélgettek a Dalfutárról, a pandémiáról, a siker veszélyeiről, Bődöcsről és Hofiról, azaz a humor és az erkölcs viszonyáról. Nem mellesleg a színművészetis diákok nagyszerűségéről. ​

Hajós András szociológus, zenész, tévés és humorista volt Pajor Tamás és Szlazsánszky Ferenc vendége a Spirit FM „Viccen kívül" című műsorában. Hajós András a járvánnyal kapcsolatos tapasztalatairól is beszélt. Mint mondta, alóla is kihúzták a talajt, lemondtak több a fellépését, de előnyére is vált a karantén. Mert már tudatosan ki akart vonulni a munkából, kilépni a mókuskerékből. Azt is kifejtette, hogy úgymond „nehéz dolog a siker", a folyamatos munka, a fellépések sora okozta fáradság a kreativitás rovására tud menni, kiszívja az ember energiáját. „Néha kell egy pofon, hogy az ember változni tudjon, legyen az az érzés, hogy most mit kell lépni, akár egzisztenciálisan is (…), de azért ez a pofon azért túlzás volt, talán ez már kezdi a demotiváló jelleget is elérni" – tette hozzá Hajós András, aki szerint nagyon nehéz helyzetbe került az ország, a gazdaság, a reklámpiac – amely a szórakoztatóipar mozgatója – és így a művészet is. Hajós szerint jobb lenne, ha a közönség lenne a művészet első számú mozgatója, ha ez nem változik, akkor szerint komoly bajba kerülhetnek a produkciók.

Bödőcs és Hofi

Arra a kérdésre, hogy sok humorista tartózkodik a politikai humortól, azt válaszolta, hogy ismeri ennek az indokait, pályája elején őt is óvták attól, hogy politikával foglalkozzon, mert elveszítheti a közönségégének a felét, de ennek ellenére is fontosnak tartja ezt a humorfajtát. Sőt, szerinte „nincs nemesebb vad egy humorista számára, mint a közéleti témakör". A személyes érdeklődéséhez is közel áll a politika, az újságolvasást is mindig a belpolitikánál kezdte, így anno a Heti Hetesben is maximálisan otthon érezte magát. Fontosnak tartja, de egyre kevésbé hisz a politikai humorban. Problémának tartja ugyanis, hogy nem mindegy, hogy az embernek hatása van, vagy csak szele. A Heti Hetesből is egyebek mellett ezért a bizonytalanság miatt távozott. A humornak ugyanis szerinte van határa, nem igaz az, hogy a humor mindenen átsegít, egy sivatagban szomjazó embernek nem elég, ha adunk egy Hahota újságot. „Nem tudom néha eldönteni, amikor éppen a Bödőcs tűpontos és éles dolgait nézem, hogy ez most valóban rányitja-e a szemét az embereknek a valaminek abszurditására, vagy az az illúziót kelti, hogy nem is olyan élhetetlen ez a világ" – magyarázta Hajós András, aki azt is hozzátette, hogy egyszerűen „van egy pont, ahonnan egy politikai aktort nem kigúnyolunk, hanem leszavazunk, vagy tiltakozunk ellene". Néha haragszik humoristákra, így olykor önmagára is, amikor így megnyilvánul, mert az érzi, hogy segít „ezeknek" (és itt Hajós szerint mindenki behelyettesítheti akit akar) azt a látszatot kelteni, hogy így is lehet élni. Élhetőnek és elfogadhatónak állítják be az élhetetlent és az elfogadhatatlant. A humor és a moralitás kérdése kapcsán kifejtette, hogy ezért sem tudott teljes szívvel önfeledten nevetni Hofin, akit óriási tehetségnek tart, olyan korszaknak volt a nagyja, amely egy nyomorult időszak volt, az '56 és '89 közötti korszak egy szellemi tolószék volt Magyarország életében. „Ma más korszak van, ma bármit lehet mondani, de úgy gondolom, hogy ma bizonyos dolgok ellen nem viccelni, hanem tüntetni kell." – tette hozzá.

Őrzik a lángot

Az előbbiek fényében nem is csoda, hogy a színművészetis egyetemisták fellépése is inspirálta Hajós Andrást. Szerinte a SZFE-s diákok megmutatták, hogy miként kell bátran cselekedni, egy igaznak vélt ügy érdekében, akkor is az embernek nagy a veszítenivalója. Szerinte sokat értek el az egyetemisták, mert már a „láng" létezése is, önmagában eredmény. Hajós András sajnálatosnak tartotta, hogy a magyar kultúra hiányos a hétköznapi, kicsi ellenállások tekintetében, vannak forradalmaink, de a mindennapi emberi életben sokszor könnyen megadjuk magunkat. „Semmiképp nem szeretnék nemzetkarakterológiáról és jobbágynépről beszélni, ezek butaságok és ezektől én is ideges vagyok. De az tény, hogy a mindennapi büszkeség a viselkedés kultúrában nem olyan erős, elfogadjuk, hogy elnyomjon minket" – fogalmazott az előadóművész.

Szerinte az SZFE-s diákok megmutatták, hogy mennyire jó az, amikor, emberek hisznek valamiben és küzdenek valamiért, még úgyis hogy nagyon sokat bukhatnak, de mégis küzdenek.

Ez a fajta hozzáállás az emberi lét egyik alap lényege, oxigénje Ezt hívják szabadságnak, mely nélkül a földi élet – bár élvezhetjük valahol – olyan elpocsékolt.

Munkát végez a dalos tücsök

A beszélgetésben szóba kerül Hajós „Dalfutár" című projektje, amely kapcsán kiderült, hogy egyre inkább producerként kíván tevékenykedni, mintsem frontemberként. Igyekszik egy kicsit hátrébb húzódni. A Dalfutár projekt célja, hogy egy játékon keresztül, amely az együttműködésről szól, bemutassa az alkotás folyamatát, ezáltal a szórakoztatás mellett rávilágítani a társadalom figyelmét arra, hogy mennyi időt és energiát fektetnek a zenészek a dalok készítésébe, azaz, hogy ez is egy kemény munka. Könnyű a zenészekről azt gondolni, hogy az egész csak arról az egy óráról szól, amikor a színpadon vannak, és önfeledten ők is „dalos tücsökként" jól érzik magukat. Ennek hátterében azonban nagyon sok munka van, sok kidobott verziók, sok szenvedés, drága eszközök, reménytelennek érzett pillanatok. A reakciókból, a kommentekből kiderül, hogy még popzene szerető emberek is olykor rácsodálkoznak, hogy ebben ennyi munka van. A Dalfutár azon a fogaskeréken lök egyet, hogy talán belátják az emberek, hogy tiszteletreméltó munka a zenekészítés is.

atv.hu

Ajánlom

További belföldi híreink