Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2020-10-25 14:05:00

Romhányi József – a zseni, akit megbocsáthatatlanul alábecsültek a kortársai

Látták már a füzetet, amelybe Romhányi József írta a Dr Bubó szövegét? A szereplők Ursula, a Csőrmester, és maga Bubó. Romhányi betűi nehezen olvashatóak, de az azért látszik az oldal tetején, hogy a Kakukk című epizód első jelenete ez. A Heti Napló riportjából az is kiderül, hogy nézett ki ez a jelenet készen, a rajzfilmben.

Romhányi azt csinált a magyar nyelvvel, amit csak akart. Egy ország próbálta megérteni, hogy mit is mondott pontosan a mester.
A Heti Napló riportere egy dunaparti kávéházban találkozott Harkányi Endrével, aki több Romhányi verset mondott már, sőt ott lehetett annak idején a költő önálló estjén is színészként. Ahogy mondja, ezek a versek bármilyen könnyednek is tűnnek, nagyon mély gondolatokat mondanak el. Persze ezt sokan nem is tudták, amikor hallgatták. Egyszerűen csak szerették a tétova tevét, az önéletrajzíró bolhát, a szerelmes tehenet és a többi Romhányi remeket.


Egyet ezek közül el is mondott a Heti Napló nézőinek. A butának született bagolyfiókáról szól.
Persze Romhányi-Harkányi közös munka legismertebb gyümölcse a Mézga család, amelyet Romhányi írt, és amelyben a családfőnek, Mézga Gézának Harkányi Endre adta a hangját.
A Heti Napló elviszi önöket abba az 1937-ben épült budai Bauhaus stílusú házba, ahol Romhányi dolgozott. Itt nőtt fel, és itt él ma is egyetlen lánya, Ágnes. Ahogy mondja, gyerekkorában nagy család volt itt, minden nap körbeülték ezt az étkezőasztalt.


„Édesanyám most decemberben lesz 92 éves, úgyhogy ebből a nagy családból mi ketten maradtunk" 

– meséli Ágnes.
És persze a rengeteg emlék. A téli kert, ahol Romhányi a munka után leült pihenni, és elmélkedni. A dolgozószoba, a rengeteg könyvvel, és kézirattal. No és a fotók.
Amikor arról kérdezzük, hogy milyen volt a kapcsolata az édesapjával, azt válaszolta, hogy nem akar közhelyeket mondani, inkább felolvassa azt a versét, amit az apjának, az apjáról írt.

A versen lehetetlen nem észrevenni a Romhányi örökséget, és ez nem véletlen. Ágnest ugyanis már pár éves korától tanította verselni az édesapja. Elkezdett egy mondatot, és a kislánynak rá kellett csapnia egy rímet. Bejött a dolog: Ágnesnek eddig 14 könyve jelent meg. De a Magyar Állami operaház dramaturgjaként operákat is fordított már magyarra, szóval tovább folytatta apja munkásságát. Ágnes amúgy azt is elárulta, hogy a Rímhányó nevet maga Romhányi választotta, mielőtt még más aggatta volna rá. De amúgy tényleg imádta rímeket, amikor csak lehetett használta is, tudom meg a Romhányi életmű egyik kutatójától, Sal Endrétől.
A Heti Napló beugrott Geszti Péterhez, akit nemcsak Mézga Aladár szerepe köt Romhányihoz. Sokan tartják őt egyik szellemi örökösének.

De vajon hogyan keletkeznek ezek a rímek, és egyáltalán: ki alkalmas ezen versek megfaragására? Geszti szerint az, aki nemcsak tehetséges, hanem szorgalmas is. 

És persze hagyja a gyermeki énjét kiteljesedni. Még akkor is, ha infantilisnak mondják emiatt. Ilyen volt Romhányi, de ilyen ő is.
Sokan mondják, hogy a Flinstone család jobb magyarul, mint eredetiben. Maradjunk a címnél: eredetiben The Flintstones, vagy Flintstonék. Romhányi fordításában viszont: Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki, szaki… Ugye, hogy jobb?


Romhányinak nemcsak verselni kellett, hanem éppen olyan hosszú versikéket kellett faragnia, amilyen hosszan beszélnek a szereplők eredetiben. Mindezt akkor, amikor még nem létezett videókazetta. Vagyis bent a szinkronstúdióban levetítették neki az eredetit, otthon meg a jegyzeteiből dolgozhatott. A lánya azt mondja, hogy talán semmivel nem kínlódott ennyire, bár ez a végeredményen nem látszik. Sokkal könnyebb volt a Bubó, és a Mézga, ahol a kép kitalálásánal is ott lehetett Romhányi. Sőt, nem ritkán ő volt az első szűrő, az egyszemélyes kontroll csoport. kontroll csoport.


Az idősebb Romhányi felolvasta a szöveget, az ifjabb meg elmondta, hogy tetszik neki, vagy nem. Ha nem tetszett, vagy nem értette, akkor az apja áthúzta, majd újra írta az adott sorokat. Így hallotta mindenki előtt a Hamupipőke című darabot Ágnes, mindenki más előtt. Később azután rengetegen hallották, és látták, hiszen a Vígszínházban sok évig nevetette a gyerekeket Harkányi Endre, és a többi nagyszerű színész.

Azt már kevesebben tudják, de Romhányi magyarította a Macskák című darabot is, amelyet lassan negyven éve játszanak a Madách Színházban. 

Különös, hogy az elismerések ezzel együtt elkerülték az író-költőt.
Romhányi Ágnes azt mondja, hogy ez a bizonyos elismerés-nélküliség bántotta az édesapját, és ezen nem változtatott az érdemes művészi cím sem. Talán azért volt ez így, mert az apja nem drámai műveket akart írni.
Ráadásul még a halála után sem igazán ébredt az akkori kultúrhatalom, hogy kit vesztett.
Romhányi Józsefnek jövő márciusban lesz a századik születésnapja. Akkor talán, legalább utólag, megkapja, azt az elismerést, amit megérdemelt. A magyar posta már készül. Lesz Romhányi bélyeg. Kezdetnek nem rossz.

atv.hu

Ajánlom

További belföldi híreink