Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2020-06-29 05:50:00

112 oldalas levélben kritizálta Kossuth Lajost az amerikai rabszolgaügy képviselője

Kossuth Lajos amerikai útja során a legtöbb helyen nagy elismerésben részesült, ám a rabszolgák ügyének egyik karakán képviselője, William Lloyd Garrison éles kritikával illette, amiért felszólalásaiban elmulasztott említést tenni az országban zajló drámáról. A Hetek cikke.

Garrison és az abolicionizmus

Az 1814-ben kilencéves newburyporti cipészinasról valószínűleg senki sem gondolta volna, milyen szerepet fog betölteni az amerikai történelemben. Az utóbb nyomdászként dolgozó fiatalember azonban egy évtizeden belül publicistaként vált ismertté. A témája rendszerint a fekete rabszolgák helyzete volt, amelyre erős bibliai hitéből fakadóan támadt benne érzékenység.

Garrison nézetei azonban radikalizálódtak: azonnali rabszolgafelszabadítást követelt, 1831-ben Bostonban Liberator néven saját lapot indítva. A történészek innen számolják a rabszolgaság eltörléséért indított, ún. abolicionista mozgalom megszületését, noha az Amerikai Rabszolgaság-ellenes Társulat, melynek Garrison az elnöke lett, csak két évvel később alakult meg.

A Társulat, mely felekezetközi jellegű volt, szinte teljesen a Bibliát komolyan vevő, elkötelezett hívőkből állt, és az elején a tehetős Tappan testvérpár anyagi támogatásának köszönhetően tudott működni. A korabeli amerikai politika olyannyira elzárkózott kampányaiktól, hogy ellenük alkották meg az ún. szájpecek törvényt: 1836-tól a kérdést szóba sem lehetett hozni a törvényhozásban.

A mozgalmon belül számos, amúgy igen aktív nő mellőzve érezte magát: a kérdés mentén a Társaság (1840-ben) ketté is szakadt – Garrison ekkor a „protofeministákkal” tartott.

Az északi és a déli államok közötti konfliktus fokozatosan kiéleződött, elsősorban a védővám kérdése mentén, de egyre fontosabb konfliktusforrás volt a rabszolgaság ügye is. Ennek egy kompromisszumaként született meg az 1850-es szököttrabszolga-törvény, amely kötelezte az északi államok hatóságait az oda szökött feketék elfogására és visszaszolgáltatására.

Kossuth Lajos és amerikai útja

A világosi fegyverletételt követően – mint ismeretes – Kossuth Lajos többekkel együtt Törökországban talált menedékre, ahol a szultán befogadta ugyan, de Ausztria nyomására Kis-Ázsia belsejébe, a sivatagos Kütahyába telepítette.

Az emigráns Kossuth legfontosabb célja a szabadságharc újjáélesztése volt, a magyar ügynek (egyúttal a Habsburg Birodalom szétbontásának) diplomáciai támogatást szerezve, és a nemzetiségi kérdést (melynek jelentőségét ekkorra már felismerte) rendezve. Szükséges volt továbbá valamiféle anyagi alap létrehozása. Ezeknek a terveknek azonban sokáig nem sok realitása látszott.

1851 szeptemberében viszont váratlanul rámosolygott a szerencse: az amerikai Kongresszus, ill. az elnök (Fillmore) az USA-ba hívta, hajót küldve érte.

A Mississippi utasa számára ez igazi diadalút volt. Marseille-ben, ahol az elnök, a későbbi III. Napóleon nem engedte partra szállni, ellepték a kikötőt a hajóhoz közelítő csónakok, annyira látni akarta mindenki a magyar szabadsághőst. Angliában a Shakespeare nyelvét beszélő Kossuth szónoklatait lelkes tömegek hallgatták 1851. december 6–23-ig maradt ott, hogy azután Washingtonba utazzon, ahol maga az elnök fogadta, és ahol a Kongresszus mindkét háza köszöntötte. Kossuth beszédeiben – méltányolva az amerikaiak vendégszeretetét – nem titkolta célját, a magyar ügy diplomáciai és anyagi előmozdítását.

Egy váratlan fejlemény

Ekkor jelent meg Garrison hozzá intézett nyílt levele.

A 112 oldalas írásról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy udvariaskodó lenne. A bostoni abolicionista vezér Kossuth szemére hányta, hogy beszédeiben gyáva módon hallgat a rabszolgafelszabadítás ügyéről, csak hogy vendéglátóinak imponáljon, beáldozva a magyaroknál lényegesen nyomorúságosabb helyzetben levő rabszolgák ügyét, hogy – szűkkeblű módon – csak saját nemzetének szerezzen előmenetelt. Garrison szerint ez „a cél szentesíti az eszközt” jezsuita logikája, hízelgés, meghunyászkodás. Kossuth a szabadság bajnokaként, az igazságszeretet elkötelezettjeként lép fel, mégis képmutatóan a szabadság földjének és a szabadság nemzetének nevezi azt az államszövetséget és polgárait, ahol több mint hárommillióan élnek rabszolgasorban. A megindító történetekkel, versekkel, abolicionista beszédek részleteivel teletűzdelt levél amellett érvel, hogy a szabadság ügye egy és oszthatatlan, és Kossuth megalkuvó magatartásával szemben ellenpéldát állít az ír szabadsághős, Daniel O’Connell személyében, aki számos rabszolgaság elleni beszédet tartott.
Kossuth tudomásunk szerint nem reagált erre a levélre.

Kitekintés

Magyarország sorsa végül másik irányba, a birodalommal való kiegyezés (1867) felé dőlt el – Kossuthnak az ezt ellenző, Deákhoz írt Kasszandra-levele sajnos profetikusnak bizonyult. (Azt állította, hogy a kiegyezéssel egy idejétmúlt birodalmat segítünk konzerválni, melyet a nemzetiségei idővel szét fognak verni, ezzel Magyarországot is tragédiába sodorva).

A rabszolgaság Amerikában egy évtizeddel később véget ért (1862, ill. 1865) – Garrison ekkor be is szüntette a Liberatort. Ehhez azonban egy majd nyolcszázezer áldozatot követelő véres polgárháború kellett. Az 1960-as évek polgárjogi mozgalma és az elmúlt hetek eseményei is arról tanúskodnak, hogy az ügy nem maradéktalanul oldódott meg.

A teljes cikket a Hetekben olvashatja el.

atv.hu / Hetek

Ajánlom

További belföldi híreink