Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2020-03-12 12:02:00

Zokogva rohant el Eszenyi elől férfi kollégája - megrázó részletek

"Eszenyi Enikő nem volt még igazgató, színésznő volt, én pedig a partnere, amikor a Lulu című darab próbáján lekvárt kent a hóna alá, és azt mondta, hogy az lesz a jó színpadi megoldás, ha én azt kinyalom onnan. Azt mondtam, kizárt: nincs az a művészet, amiért erre hajlandó lennék. Ebből elképesztő botrány lett. Akkora, hogy sírva rohantam ki az utcára, utánam a társulat és Enikő, aki a melltartójára kapott fel egy bundát." - így emlékszik vissza a Pesti Színház Lulu című, 2008-as előadásának egyik próbája Telekes Péter, aki 2005-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd rögtön a Vígszínházhoz szerződött.

Zokogva rohant el Eszenyi elől férfi kollégája - megrázó részletek

„Az előadásokat lejátszottam, a lekváros jelenet kimaradt, de én akkor elszerződtem. Három év múlva Marton László, a volt osztályfőnököm hívott vissza az akkor már Eszenyi által igazgatott Vígbe. Azt mondta, visszavárnak, és Eszenyivel ez el van intézve. Ami így is volt. A Marton-botrány kirobbanásáig Marton a háttérben simította el a dolgokat. Ami az előző, lekváros történetből még fontos, az az, hogy bár a produkciónak volt saját rendezője, ő ott már nem dönthetett. Eszenyi döntött és Marton László, az akkori igazgató.”

A felülrendezés gyakorlatáról írt 2017-es Facebook-posztjában Néder Panni rendező is, „véresnek és deprimálónak” nevezve a már jóval Eszenyi igazgatása előtt is létezett szokást, amely szerint az igazgató szava és tekintélye minden körülmények között felülírhatja az adott előadás rendezőjének elképzeléseit. Telekes úgy fogalmaz: "Eszenyi rendezőként feljogosítva érzi magát bármilyen lelki erőszakra, és minden esetben arra hivatkozik, hogy ezt a színészért, értem, a szerepért és az előadásért teszi. A próbákon naponta mindenki előtt hangosan tett megjegyzéseket a mozdulataimra, a külsőmre, a férfiasságomra, a képességeimre, belegázolt az önbecsülésembe, és ha szóvá tettem, akkor mindig az volt a válasz, hogy ne legyek alkalmatlan a közös munkára, ne tartsam föl fölöslegesen az egész társulatot, legyek végre tehetséges, ne érzékenykedjek, hanem csináljam a dolgom, amit ő kért. Csakhogy nem kért. Vagy ha kért, nem lehetett érteni. Üvöltött és megalázott. De nemcsak engem, hanem mindenkit, kivétel nélkül. Biztosan tudom, hogy képes vagyok különbséget tenni egy rendezővel való munka felfokozott lelkiállapotában elcsattanó mondatok, és Eszenyi előre megfontolt, vagy belőle önkéntelenül kitörő, ordítva elővezetett megalázásai között."

atv.hu/index.hu

Ajánlom

További belföldi híreink