Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2020-03-03 07:16:00

Kern András meghökkentő dolgot mondott Rónai Egonnak

Nem optimista alkat, talán ebből adódik, hogy az évekkel a színpadra állást övező teher is nő Kern András vállán. A Kossuth-díjas színművész a Húzós című műsorban arról is beszélt, hogy miért nem ment el vidéki színházhoz, miért nem szereti a bulvárlapokat, de arról is mesélt, mit szeret szabadidejében csinálni.

Kern András meghökkentő dolgot mondott Rónai Egonnak
Kern András, fotó: MTI

Fiatalon kevésbé érezte annak terhét, hogy a színpadra álljon, és olyan időszak is volt pályája elején, amikor majdnem elhagyta a Vígszínházat. Mégsem tette meg, ugyanis nem tudta elképzelni az életét Budapesten kívül – mesélte Kern András a Húzós című műsorban. Bár az idővel rutinosabb az ember, a teher is nagyobb lesz rajta, és komolya félelmet szül a szöveg esetleges elfelejtése is – tette hozzá. A Kossuth-díjas színművész arról is beszélt, hogy tapasztalatai alapján a színészek többsége nem szereti a premiereket, mert 12-14 alkalom szükséges ahhoz, hogy egy darab beálljon, és gördülékeny menjen.

A színész arról is beszélt, hogy könnyű lenyomni a kedvét, bár erről nem sokat szeretne beszélni, mert akkor a bulvárlapok címlapjai úgy fogják ezt lehozni, hogy „Kern Andrásnak elment a kedve”, vagy úgy, hogy „Kern András depressziós”.

Annyira nem szereti ezt a világot, és azt sem, ha mindenkiről mindent tud. Bár nem szereti a bulvárlapokat, néha mégis beleolvas, akár unaloműzésből is – tette hozzá. Ezekben a lapokban ugyanis olyan dolgokat lehet megtudni az idolokról, amit nem feltétlenül szeretne.

Kern András arról is mesélt, hogy Latinovits Zoltán a példaképe, méghozzá tehetsége és munkája volt példaértékű számára. Mint mondta, olyan darab is volt, ahol csupán másfél méterre ült tőle, mert az adott szerepben egy kamasz fiúra is szükség volt, ez volt akkor ő.

„A magyar közönség az teljesen hülye” – ezt pedig már arra mondta a színész, hogy a Játszd újra, Sam-et, Woody Allen lélektani realista darabját „sikítva, tombolva ünnepelik” 37 év után is, merthogy sokszor azt hallja – ezzel szemben –, hogy a lélektani realizmus a magyar színház halála.

Mindeközben meglátása szerint a hazai közönség nem mindig tudja befogadni azt, amit egyébként modernnek neveznek.

Kern szerint ebben a darabban nem arról van szó, hogy csak azért van üdvrivalgás, mert a személye is a színpadon van. Sőt, ha nem is teljesen, de nagyjából azt is érzi, hogy mikor valódi a siker, és mikor van az, amikor a taps az csak egy tisztelettudó cselekvés. Ha utóbbira kerül sor, akkor azzal még hazamenni is rossz, hosszú távon ugyanis nem tudja elengedni az ember. Azt is megjegyezte: egy bukásnak nagyon rossz hátrahúzó hatása van, ami sokkal nagyobb, mint egy siker öröme.

Ez persze valahol alkati kérdés szerinte, még az is idegesíti, ha azt hallja, hogy hittel és optimistán kell a jövőbe tekinteni. Ezzel szemben benne – emelte ki – nem sok hit és optimizmus van, mert egész életét kétkedésben töltötte. A kérdésre, hogy mit szeret szabadidejében csinálni, a színész elárulta, hogy pihenni és olvasni, na meg nyaralni, de már figyelmeztették rá, hogy bőrét ne tegye ki erős napsütésnek.

 

 

 

 

atv.hu

Ajánlom

További belföldi híreink