Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2019-12-03 07:25:00

Orbán többször is kormánytagságot kínált Szájernek, de ő ellenállt

Szájer József ellenállt a miniszterelnök “állandó kormánytagságra vonatkozó invitálásának”, és maradt EP-képviselő - ez annak kapcsán hangzott el tegnap a Terror Házában, hogy Szájer József és Lezsák Sándor kapták a Petőfi-díjat. Szájer keserűen arról beszélt: a 30 évvel ezelőtti eseményekre emlékezve az Európai Parlamentben egyrészt “éltették a bátor szabadságharcosokat, hogy milyen kiválóan szembeszálltak a hatalmasokkal, másrészt pedig gyalázták a szabadságharcos Orbán Viktort”.

Orbán többször is kormánytagságot kínált Szájernek, de ő ellenállt
Fotó: MTI

Szájer József számára mindig is a magyarok voltak a fontosak, a magyar nemzet és nem a politikai hatalom. Ezért is képes az európai politika egyik legnehezebb közegében, a jogállami elveket a nyers politikai érdekek mentén egyre inkább átlépő Európai Parlamentben kitartani, “még a miniszterelnök kormánytagságra vonatkozó állandó invitálása ellenére is” - Gulyás Gergely fogalmazott így tegnap délután a köszöntőjében, amikor bejelentették, hogy idén Szájer József és Lezsák Sándor kapta a Petőfi-díjat. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a Mol-csoport kitüntetését hétfőn adták át Budapesten, a Terror Háza Múzeumban.

A díjátadó ünnepségen megkérdeztük Szájer Józsefet, hogy Orbán Viktor miniszterelnök igazságügy-miniszternek kérte-e fel korábban, a politikus a gratulációkat fogadva mosolygott, és azt válaszolta, “nagyon sokszor sok pozícióra kapott” az elmúlt tíz évben felkérést.

Két nagy rendszerváltó: “Sándor bátyám, Józsi”

Gulyás Gergely a két kitüntetettről, két nagy rendszerváltóról - akiket “Sándor bátyámnak” és “Józsinak” szólított a köszöntőjében - kijelentette: ők nemcsak azért tettek sokat, hogy Magyarország legyőzze a kommunista diktatúrát és a nemzeti függetlenség, a szabadság és felelősség egyensúlyával jellemezhető útra lépjennek, hanem azért is, hogy szabadságunkat a magyar nemzet javára kamatoztassuk".

A Himnusz kívülről és “belülről”

Lezsák Sándornak Gulyás Gergely szerint személyes érdeme van abban, hogy a XX.század második felének “szárszói összejövetelét”, a lakiteleki találkozót olyan két és fél év követte, amely a magyar jövőért felelősséget érző értelmiséget képessé tette arra a párbeszédre, együttműködésre és alkalmi összefogásra, amelyre a kommunista diktatúra leváltásához elengedhetetlenül szükség volt - mondta a miniszter az egykori MDF-es politikusról.

Lezsák Sándor volt az, aki Lakiteleken egyszerre tudta közös véleményalkotásra késztetni Csurka Istvánt és Konrád Györgyöt, Für Lajost és Pozsgay Imrét, Püski Sándort és Závada Pált, Szabad Györgyöt és Áder Jánost és Cseh Tamást. A kancelláriaminiszter idézett egy Lezsák interjúkötetből, amikor egy tanító megkérdezi a kisdiákot, hogy tudja-e a Himnuszt. A kisdiák azt válaszolta, “tudom kívülről”, mire a tanító azt mondta neki: ez nagyon szép, de tudod-e belülről is. Gulyás Gergely ezzel példázta és meg is köszönte Lezsák Sándornak, milyen sokat tett azért, hogy a Himnuszt “kívülről ismerők megismerjék nemzeti imádságunkat belülről is”.

Intellektuális autoritás

Szájer József laudációja során Gulyás Gergely emlékeztetett, hogy ő volt az egyetlen fideszes, aki 1990-ben nyert egyéni körzetben, Pozsgay Imrével szemben a parlamenti választáson.

“Ma, amikor Európa nyugati felén a Magyarországgal szemben elvesztett politikai vitákért való elégtétel szándékával minden alap nélkül a jogállamiság köntösébe bujtatott ideológiai vitákban kísérelnek meg bosszút állni, akkor különösen indokolt felidézni, hogy Szájer József volt az, aki már a kommunista diktatúra időszakában is a jog eszközével és a jogállam fikciójával harcolt az önkényuralom ellen, így kényszerítve ki a Fidesz jogi személyiségének az elismerését. Az érvelése soha nem a hatalmon és a többségen alapszik

- mondta Gulyás Gergely, aki szerint Szájer az értelmes vitákat egyre inkább kizárni akaró európai és magyar politikai közegben is megmaradt olyan intellektuális autoritásnak, aki nem hajlandó feladni a reményt, hogy a viták megnyeréséhez a morális alapokon nyugvó igazság és a nemzeti érdékérvényesítés útján lehet és kell többséget szerezni a XXI. század közéleti viszonyai közepette is - mondta róla a miniszter, kiemelve az alkotmányozásban játszott szerepét.

“Kedves Sándor, a hősünk vagy!”

Schmidt Mária történész, a XXI. Század Intézet főigazgatója arról beszélt: a Petőfi-díjjal a közös jóért, a szabadságért tett erőfeszítést ismerik el. "Végső soron a bátorság, a megalkuvást nem tűrő kitartás példaképeit emeljük a magasba azért, hogy mindenhonnan jól láthassák őket" - mondta.

Csalódottan beszélt arról, hogy amikor tíz évvel ezelőtt megalapították a Petőfi-díjat, inkább csak megérezték, de nem tudták, nem értették még, mennyire egyedül vannak itt Közép-Európában, “mennyire magunkra maradtunk”. Mint mondta, közel fél évszázadon keresztül azt hitték, pontosabban úgy akarták hinni”, hogy európai testvéreink a vasfüggöny túloldalán nemcsak látják küzdelmeinket, de érzik érzékenységünket, ezért velünk együtt fognak emlékezni áldozatainkra, és hőseinkre. Voltak világszerte, akiknek a szíve velünk dobogott, de ez a szimpátia, szolidaritás 1989 után sajnos elég hamar elpárolgott - indokolta Schmidt Mária, hogy 2009-ben miért érezték úgy, hogy az ő kötelességük köszönetet mondani az antikommunista szabadságharc hőseinek, és azoknak, akik “odaát” szívükön viselték a sorsunkat. Most 2019-ben harminc évvel a történelmi csúcspontok után magunkra maradtunk dicsőséges emlékeinkkel - konstatálta, hozzátéve, “köszöntöm önöket a normalitás világában” - hangoztatta Schmidt Mária, aki Lezsák Sándort olyannak írta le, aki nálánál hamarabb felismerte “a történelem szerkezetét”, és a magyarság, a régió előtt tornyosuló feladatokat. “A te kertedből indult útjára a rendszerváltoztatás 1987 szeptemberében” - idézte fel, és felsorolta Lezsák Sándor érdemeit, külön hangsúlyozva alázatosságát, szerénységét, akinek a világképe emberléptékű, emberszabású. “Kedves Sándor, szeretném ha tudnád, a hősünk vagy” - zárta laudációját Schmidt Mária, megemlítve Lezsák Sándor két évvel ezelőtti “Wittner Marikához” írt versét, és arra kérte, maradjon a háta mögött.

Lezsák: 2011-ben kezdődött a rendszerváltoztató nagy kor

A díjazott Lezsák Sándor Petőfit a szabadság metafórájának nevezte, és felidézte, hogy amikor egy tanyasi iskolában tanított, 1973-ban, Petőfi születésének 150 évfordulóján elhatározta, hogy megkeresi és lefényképezi az István-kutat, ahol Petőfi meghalt. Eltévedt, nem találta meg, viszont valaki, egy tanító azt mondta neki, hogy Petőfi bölcsője és koporsója ott van minden kis magyar faluban a Kárpát-medencében - és ettől, mint mondta, megnyugodott. “Petőfi számomra nemzeti liberális, aki ki akarta terjeszteni a szabadságot, “s a mai hamis liberálisok - hogy finom legyek - ki akarják sajátítani a szabadságot” - jegyezte meg. A szabadság vágya jelen volt, 1956-ban, de később szűk magánbeszélgetésekben, egy irodalmi esten egy művelődési házban, ez szerveződött egésszé- egészen 2011 áprilisáig, az új alaptörvény, az alkotmány elfogadásáig - mondta Lezsák Sándor, aki azt is elmesélte, hogy amikor a parlamenti ülésteremben megnyomta az igen gombot, azt mondta magában, “igen, most kezdődik a rendszerváltoztató nagy kor, és ehhez kell bátorság, ma kormánypártinak lenni”. ‘90 előtt bátorsàg lellett hallgatni a Szabad Európa rádiót, annak híreit tovább adni, levelet, könyvet, gyógyszert csempészni Nyugatról a Kárpát-medencébe, szervezkedni. Ma ahhoz kell bátorság, hogy kormánypártiak legyünk - mondta el újra.

lezsák sándorLezsák Sándor

Hernádi: Szájer már a katonaságnál “készült valamire”

Hernádi Zsolt is azt idézte fel a Szájer Józsefről mondott laudációjában, hogy 1990-ben a fiatal politikus legyőzte Pozsgay Imrét, aki a legismertebb politikus volt akkor. A katonaságnál pedig, míg mások túl akarták élni azokat a hónapokat és csocsóztak, ultiztak, “volt valaki, aki olvasott, mégpedig Tolsztojt”, azaz, Szájer József egy másik stratégiát választott, “készült valamire” - mondta róla Hernádi Zsolt, hozzátéve, hogy 1990-ben valami véget ért, és valami elkezdődött. A Mol elnöke úgy fogalmazott: Szájer József életútja jól mutatja, hogy a szabadságot nem elég kivívni, azért minden nap szorgalmasan, álhatatosan dolgozni kell. Szájer legfőbb erényének a józanságot, a megingathatatlan elvszerűséget nevezte. A Fidesz alakuló ülésére nem ért oda, mert tanított és az órát be kell fejezni, de az óra végén szólt a diákoknak, hogy aki akar, jöjjön vele - idézte fel Hernádi Zsolt, aztán az Ellenzéki Kerekasztal alkotmányozási folyamatában játszott szerepét méltatta, és a már 2010 utáni új alkotmány tervezetének a megszövegezését.

Szájer Deutsch négy pontját idézte

Szájer azzal kezdte a díjat megköszönő beszédét, hogy Petőfiről, a rendszerváltástól, a 30 évvel ezelőtt megtartott első szabad választásról szólva lehet-e másról beszélni, mint a szabadságról. Különösen egy olyan világban és egy olyan Európában, amely ma is folyton a szabadságra hivatkozik, de folyamatosan, lépésről lépésre önként feladja azt. Azaz, lehet-e nem beszélni a szabadságról? - vetette fel Szájer és pontról pontra felolvasta “a szabadságot fenyegető mai veszélyekről” Deutsch Tamásnak a Mandinerben megjelent négy pontját, felidézve, hogy Deutsch Tamást 1989 nyarán a Vencel téri tüntetésen letartóztatták, ő pedig Washingtonban, az amerikai külügyminisztériumban “előszobázott” a kiszabadítása érdekében. Deutsch négy pontja: 30 éve a kommunizmust nem a Nyugat, hanem Közép-Európa népei döntötték meg, Európa a szabadság kontinense, 30 évvel ezelőtt a szabadság kivívásán túl Közép-Európa legyőzte a Nyugat-európai kishitűséget, megalkuvást és a kiábrándító reálpolitikát is, s végül: ma Közép-Európa a szabadság zsinórmértéke.

“Véres kezű Kádárok, Münnich Ferencek, Apró Antalok diktatúrája”

Szájer József úgy fogalmazott, hogy “a véres kezű Kádárok, Münnich Ferencek, és Apró Antalok diktatúráját a nemzet együtt döntötte le”. Utána arról beszélt Nyugat-Európa kapcsán, hogy önként feladják a polgári társadalom legszentebb eszméit”. Ha belehallgatunk a szabadságról folytatott ottani vitáikba, akkor azt tudjuk meg, hogy a szabadság egykor legfontosabbnak tartott fundamentumai ma a rossz és az elnyomás eszközei. És hogy szigorítással, tilalomfák emelesével, büntetőjoggal, vagy közösségi kirekesztéssel, a szabad beszéd cenzurázásával “a bajt okozó ágensek” - a család, nemzet, közösség - felszámolásával és szétbontásával kell a renitenseket korlátozni - állította a nyugati bírálóikról. “Minden, ami nekünk fontos, ők csak sötétnek tudják látni”: a családról csak a családon belüli erőszak, a nők diszkriminációja, a szexuális kiszolgáltatottság, a nemzetről csak a háború, az agresszió, a hitről, a kereszténységről pedig csak a kényszer jut az eszükbe, és minden eszközzel a felszámolására törekszenek. Közben a nagy, világra szóló vállalkozások, mint a múzeumi negyed vagy az olimpia, vagy a magyar embereket világszinvonalon gyógyító “példa-kórház” lerombolása szegélyezi az ő utjukat - aktuálpolitizált Szájer.

Világprojektek és “helyi tökmagjankók” fenyegetik a szabadságot

Aztán arról beszélt, hogy 30 évvel azután, hogy kivívtuk a szabadságot itt Közép-Európában, azt látjuk, hogy egyre több irányból fenyegetik azt: világprojektek és “helyi tökmagjankók” szívós erőfeszítései együttesen málasztják a lapjait. “Kidobják a kerítést, mert határt szab az egyén mozgásának, kidobják a nemzeti büszkeséget, mert szerintük kirekeszt és kidobják a kereszténységet, mert az úgymond gátat szab idegen istenek tiszteletének” - hangoztatta.

Berlini fal, “nyugati szabadságlecke”

Szájer az egyik legalantasabb, legsunyibb támadásnak nevezte a díjátadón, “amit napjainkban a 30. évforduló kapcsán a berlini fallal összefüggésben hallhatunk nyugati szabadságleckeként nekünk címezve”. A nyugati világ “realitásérzékét elveszített ideológiavezérelt hamis tudatának szimptomatikus példájának” nevezte azt a nekünk szegezett, untig ismételt gondolatot, hogy a falak, kerítések építése helyett inkább azok lebontására volna már szükség - idézte az elmúlt hetekben is megfogalmazott bírálatokat. De akik ilyeneket mondanak, súlyos történelmi amnéziában szenvednek - fogalmazott Szájer. Aki szembe képes állítani a börtön rácsát eltávolító rabot, azzal, aki saját hazáját védi az illetéktelen behatolóval szemben, az krónikus valóságtagadásban szenved szerinte. “Hamis dolog, amit mondanak, ne higgyünk nekik” - szólított fel. A nyugati barátaink már azt is elfelejtették, hogy az ő nemzetüket is a kereszténység tette naggyá - mondta Szájer, aki azzal magyarázta, hogy különös érzékenységgel bírnak a szabadság bármilyen korlátozásával szemben (jöjjön az államok, kommunikációs cégek, vilag befolyásos milliárdosok vagy akár naiv, tudatlan agymosottak részéről), hogy “mi a szabadságunkat a nemzet összetartozásának hallatlan mozgósítóerejével vívtuk ki egy, a hatalmát az egész világra kiterjeszteni akaró óriási birodalommal szemben”.

Internetes fényképeket mutatott Orbánról, Deutschról

Szájer József azt is elmondta, először megpróbálta lebeszélni Schmidt Máriát, hogy a díjat neki adják. De részt vett az Európai Parlament berlini fal leomlasára emlékeztető ülésén - és meggondolta magát.

szájer józsefSzájer József

Az ottani vitákból, a brüsszeli frakcióvezetők szónoklatából ugyanis “a 30 évvel ezelőtti események olyan képe bontakozott ki, amely köszönő viszonyban sincs a valósággal (csak lengyel politikus felszólalása volt a kivétel szerinte). Az Európai Parlamentben “egy nagy októberi-novemberi baloldali forradalom tűnt a szemeink elé, amelyet az akkori emberek a klímaváltozás és a korrupció ellen indítottak, amelynek a kommunizmus, a nacionalizmus és a kirekesztés volt az ellensége”. Egyik mondatukkal, amit a Zöldek harmincvalahány esztendős frakcióvezetője mondott, éltették a bátor szabadságharcosokat, hogy milyen kiválóan szembeszálltak a hatalmasokkal, a másikkal pedig gyalázták a szabadságharcos Orbán Viktort - mondta keserűen Szájer. “Ezeket a derék hölgyeket és urakat nem zavarta, hogy a sorokban ott ülnek az események igazi aktív volt résztvevői, mint mondjuk, Deutsch Tamás vagy Szasa Vondra vagy éppen jómagam, szerénységem, erről egy szemrebbenéssel elfeledkeztek az egymás sarkára taposó, nagy történelemhamisító igyekezetben”.

Mint mondta, mindeközben ő, hogy valamivel eltöltse az idejét és levezesse magában a feszültséget, Orbán Viktor rendőri elvezetéséről, a vízlépcső elleni nőtüntetésről, “a prágai bikaborjakról” mutogatott internetes fotókat egy fiatal, mellette ülő spanyol néppárti képviselőnőnek, aki válaszul nyolcéves fiának a fotóit kapta elő, “aztán meggooglizta az 1989-es eseményeket”.

Timmermansnak is üzent: a küzdelem folytatódik

Szájert, mint mondta, a “hamis ünnepség” meggyőzte arról, hogy nem szabad hagyni senkinek, hogy “a saját múltunk valóságát eltakarják a ma divatos ideológiák függönyével”. Ugyanis ma is ugyanazért harcolunk, mint harminc évvel ezelőtt, és ez valamiért “nagyon nemzeti azoknak, akik ma a legkisebb nyomás, sajtóattak, divatos egyperces agymenés hatására feladják elveiket, nehogy rossz színben tűnjenek fel egyes nyilvánosság-kapuőr véleményvezéreknek a szemében”. Ezért fogadja el a Petőfi-díjat - mondta Szájer, aki egyúttal egy “jogfenntartó nyilatkozatot” is tett, amit, mint mondta,

“Frans Timmermans úr, az Európai Bizottság nagyhatalmú, régi-új baloldali globalista alelnöke, harcosa inspirált”. Egy a jogállamiságról tartott tanácskozáson ugyanis - ahol egy fiatal magyar politikusnő a reményét fejezte ki, hogy az új Európai Bizottság tartózkodni fog a szankcióktól, az országok megszégyenítésétől, a fenyegetéstől, amelyek az európai egység alapjait rombolták és visszatér majd a baráti, egyenrangú, tiszteletre alapított európai együttműködés módszereihez - Timmermans azt válaszolta: senki ne reménykedjen, ő ugyanis nem megy sehová, marad.

“Az én politikai nemzedékem, az én hazám és a Fidesz Európában ma a szabadság megsemmisítésének legfőbb akadálya szerintük. A szabadság ellen támadó globalista erőknek ma mi vagyunk a legfőbb célpontjai, talán nem véletlenül. Ezen az ünnepen én is azt üzenem a Timmermansoknak és a folyton új formában reinkarnálódó hétfejű sárkányhoz hasonlatos hazai rajongóiknak, hogy mi sem megyünk sehová. Maradunk. A küzdelem a szabadságért folytatódik” - mondta végül Szájer.

További belföldi híreink