Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2019-12-01 06:20:00

Fordulat a móri nyomravezető ügyében?

2002. május 9-e. 12 óra 10 perc. Két férfi lépett be a móri Erste bank fiókjába. Fegyvert vettek elő. Az egyikük festékszóróval fújta le a biztonsági kamerát és tüzet nyitott a fegyveréhez nyúló biztonsági őrre.

A másik eközben végigkutatta a bank helységeit, és szó szerint levadászta a bankban tartózkodó, a lövések hangjára menekülni, rejtőzködni próbáló ügyfeleket és alkalmazottakat. A mészárlásnak összesen nyolc áldozata volt. Hatan a helyszínen, ketten a kórházban haltak meg. Több, mint 7 millió forintot vittek magukkal a rablók.

A magyar kriminológia legkegyetlenebb rablógyilkossága óta közel két évtized telt el, de van aki máig az igazáért küzd az ügyben.

Szebenyi István hadisirkutató az, aki a magyar rendőrségből, ügyészségből és bíróságból is pillanatok alatt hülyét csinált, amikor megtalálta a gyilkos fegyvereket. Ezzel pedig rávilágított arra, hogy az igazságszolgáltatás nem a tényleges elkövetőket ítélte el.

És Szebenyi István az, akinek az ügy megoldásáért a 25 millió forintos nyomravezetői díj és a kitüntetés helyett 180 ezer forintos perköltséget akasztottak a nyakába.

A férfi a Heti Naplónak megmutatta, 2006-ban hol találta meg a móri bankrablás szempontjából perdöntőnek szánt bizonyítékokat.  És arról is mesélt, miben reménykedik még ennyi évvel az ügy után.

De előbb vissza a végzetes naphoz, 2002. május 9-hez. 12:36-kor a mentőket, 12:39-kor a rendőrséget értesítették a helybéliek, miután felfedezték a földön fekvő halottakat. Rendőrök lepték el a helyszínt, akik az összes menekülő útvonalat, sőt még a határokat is lezárták. Még aznap két férfit hoztak összefüggésbe az üggyel. Horváth Szilárdot és Farkas Róbertet.

Hamar kiderült, hogy egyiküknek sincs köze a történtekhez. Két és fél hónappal később pedig elfogták a tényleges, vagyis a csak ténylegesnek hitt elkövetőket, Kaiser Edét és Hajdú Lászlót.

Két év múlva a bíróság közvetett bizonyítékok alapján tényleges életfogytiglanra ítélte Kaiser Edét, társára Hajdú Lászlóra 15 év fegyházbüntetést szabott ki. A fordulat csak akkor következett be, amikor már két és fél éve ültek a rácsok mögött.

Szebenyi István egyesületével hadisírokat kutat és gondoz, teszi mindezt megszállottként, gyakran a konyhapénz rovására. 2006-ban a Tatabánya határán fekvő erdőbe indult barátaival. Az útra most a Heti Napló kísérte el. Nem messze, nagyjából 50 méterre a főúttól kivágott fák között gázolunk, amikor István meglátja a katonák nyughelyének hitt helyszint. Azt a gödröt, ahol 13 évvel ezelőtt a műszere sűrű pittyogásba kezdett. Nem véletlenül.

A rendőrök helyszíneltek, de nem történt előrelépés. Nem sokkal később István újra a helyszínre ment. A zsákmány korábbi helyszínétől alig 10 méterre a berendezés ismét jelzett. Kiderült, ezernyi lőszert, géppisztolyokat és tartozékokat rejtett a föld. Ekkor ismét szólt a hatóságoknak. Újabb helyszínelés, majd ismét semmi. István ezután maga kezdett kutakodni, az interneten meg is találta, hogy a Veszprémi postásgyilkosságban, ugyanilyen lőfegyvert használtak. Megint értesítette a rendőröket, akik végre tenni kezdték a dolgukat.

A fegyveren található DNS Nagy Lászlóhoz vezetett. Kiderült, hogy ő ölt Veszprémben és Móron is. A bűncselekmények után pedig az erdő mélyére rejtette el a fegyvereket. Ezután a társát, Weiszdorn Róbertet is sikerült kézre keríteni.

István a veszprémi ügy felderítésében nyújtott segítségéért meg is kapta a neki járó nyomravezetői díjat, 5 millió forintot. Ezzel szemben, a móri bankrablás nyomravezetőjének járó 25 millió forintból egy fityinget sem látott. Annak a díjkitűzésnek a szövegében ugyanis az szerepelt, hogy nem csak a tettest, hanem a tartózkodási helyét is meg kellett volna neveznie.

Hiába oldotta tehát meg az ügyet István, nem jár neki a pénz, pedig emberi sorsok , Kaiser Edéé és Hajdú Lászlóé múltak rajta.

Kovács Lajos ezredes volt akkoriban az Életvédelmi Osztály vezetője. Azóta nyugdíjba vonult, de a Heti Napló kérdésére felidézte a 17 évvel ezelőtti nyomozás körülményeit. Kezdetben minden jel Kaiserékre utalt, meséli. Nem csak a rablótársuk, Kiglics Attila vallomása, hanem számos más bizonyíték is. Igy szerinte jogosan jutottak arra a következtetésre, hogy Kaiserék a tettesek. Az egykori nyomozó biztos abban, hogy előbb-utóbb Szebenyi István nélkül is fény derült volna az igazságra.

Tóth Balázs Gergely ügyvéd a móri bankrablást a magyar igazságszolgáltatás legkínosabb ügyének nevezte, amiből szerinte a tanulságot máig nem sikerült levonni. A baklövést tovább tetézték azzal, mondja az ügyvéd, hogy végül a tényleges nyomravezetőt nem jutalmazták meg, addigra ugyanis a 25 millió forintot kifizették már annak a Kiglics Attilának, aki rossz nyomra vezette a rendőröket.

Szebenyi István már csak a perújításban reménykedik.  Decemberben lesz az a zárt tárgyalás, ahol a történet szempontjából döntő jelentőséggel bíró védett tanút hallgatják meg. A férfi volt az, aki miután meglátta Istvánt és a megtalált fegyvereket a tv-ben, jelentkezett a rendőrségen és elmondta, hogy ugyanebben az erdőben ő találkozott is Nagy Lászlóval. Ekkor rejthette el a fegyvereket.

A hadisírkutató szerint a fontos információkért a védett tanúnak is jár a nyomravezetői díj fele, vagyis 12,5 millió forint. Szebenyi István ugyanakkor nem bízik a magyar igazságszolgáltatásban és azt mondja, ha a decemberi perben nem születik számára kedvező ítélet egészen Strasbourgig megy és az Emberi Jogok Európai Bíróságán érvényesíti az igazát.

További belföldi híreink