Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2019-11-18 05:10:00

Egyre durvább a lakásárak emelkedése – válság fenyeget?

Lakhatási válság fenyeget, állítják civil szervezetek, miközben az elmúlt években több mint százmilliárd forint állami támogatás jutott ingatlanvásárlásra. Az ellentmondás látszólagos: a támogatás a tehetősebbeknek kedvez, az alsóbb társadalmi rétegek számára a vásárlás szinte lehetetlen, sok esetben a bérlés is rendkívül megterhelő. A Hetek cikke.

Egyre durvább a lakásárak emelkedése – válság fenyeget?

Alig egy héttel az önkormányzati választás után Karácsony Gergely főpolgármester és több ellenzéki polgármester is bejelentette, hogy a fővárosban illetve az adott kerületben leállítják a kilakoltatásokat. A humánus gesztus sajnos csak részmegoldást jelenthet, az úgynevezett nagykép ugyanis meglehetősen sötét.

Több civil szervezet is lakhatási válságról beszél, ami tömören összefoglalva annyit tesz, hogy ma Magyarországon családi összefogás vagy jelentős hitel nélkül gyakorlatilag lehetetlen lakást vásárolni, sőt, egy jelentős réteg számára a bérlés is komoly terhet jelent.

Egy friss összegzés szerint Budapesten, hosszú távú bérlés esetén az új vagy újszerű garzonok havi díja átlagosan 125 ezer forint, a kétszobásoké 168 ezer forint, a háromszobásoké a 200 ezer forintot is meghaladhatja.

A GKI Gazdaságkutató Zrt. októberben publikált tanulmánya szerint míg 2011-ben a háztartások 10 százalékának, addig 2017-re már a háztartások 60 százalékának jelentett volna túlzott megterhelést egy albérlet kifizetése. Az utóbbi nyolc évben a lakásbérleti díjak átlagosan megduplázódtak, míg az egy főre jutó nettó jövedelmek 2010 és 2016 között csak 26,5 százalékkal nőttek. A legalacsonyabb jövedelmű háztartások teljes havi jövedelmét ma már meghaladja egy átlagos 40-60 négyzetméteres lakás bérleti díja. „Sokan a magánbérleti piacra sem tudnak belépni, és olyan – piaci vagy állami – intézményes megoldások felé tolódnak, mint a munkásszállók vagy a családok átmeneti otthona” – olvasható a Habitat for Humanity idei jelentésében.

Ingatlant vásárolni még nehezebb: a lakások ugyanis a keresetekhez viszonyítva is drágultak: jelenleg 33 hónappal (42 százalékkal) több kereset szükséges egy használt, és 24 százalékkal több egy új lakás megvásárlásához, mint 2010-ben. A drágulás persze nem sajátosan magyar jelenség: a második negyedévben az euróövezetben és az Európai Unió egészében is jelentős mértékben drágultak a lakóingatlanok. Az Eurostat, az unió statisztikai hivatalának legújabb jelentése szerint az EU egészében és az euróövezetben egyaránt 4,2 százalékkal nőttek az árak egy év alatt. Ugyanakkor a 28 tagú unión belül Magyarországon drágultak a legnagyobb mértékben: nálunk az április-júniusi negyedévben 14 százalékkal kerültek többe a lakások, mint egy évvel korábban. Ezzel az adattal jócskán megelőzzük a második helyezett Luxemburgot (11 százalék) és a harmadik Horvátországot (10 százalék). Érdekesség, hogy Olaszországban, ha minimálisan is, de csökkentek az árak (-0,2 százalék).

Magyarország tehát éllovas; de mit is jelent ez forintban kifejezve? Az új lakások átlagára az idei első negyedévben már Budapest egészére számítva is meghaladta a négyzetméterenkénti 700 ezer forintot. A megyeszékhelyek és a többi város 400 ezer forint körüli átlagos ára ugyancsak emelkedett a megelőző időszak óta.

Az újlakás-árak emelkedése természetesen kihat a használt piacra is: tavaly a fővárosban a használt lakások átlagosan 29,5 millió forintba kerültek, ami 5,1 millió forintos drágulás 2017-hez képest. A megyeszékhelyeken ez alatt 15,4 millió forintra nőtt az átlagos lakásár, ami 2,4 millió forintos drágulás.

A drágulás oka és ellenszere

Mivel a drágulás – általánosságban is – a kereslet növekedését feltételezi, azt gondolhatnánk, ha ilyen sok az érdeklődő, az azt jelenti, hogy a lakosság jelentős megtakarításokkal rendelkezik. A valóság viszont az, hogy az ingatlanárak emelkedésének egyik fő hajtóereje a befektetési célú ingatlankereslet: ez azonban csak egy szűk réteget érint, tömegek nem hogy befektetési céllal, de még saját ingatlanhoz jutás érdekében sem rendelkeznek elég pénzzel. A befektetők pedig azért fordultak az ingatlanpiac felé, mert az alacsony kamatkörnyezet miatt ma sokkal jobban megéri ingatlanba tenni a pénzt, mint valamilyen pénzügyi eszközbe.

Az ingatlanárak növekedésével szemben a leghatékonyabb védekezés az ingatlanállomány bővülése, amelyhez a GKI gazdaságkutató szerint az államnak is hozzá kellene járulnia lakásépítési projektekkel. A GKI emlékeztet rá, hogy míg 2000 és 2010 között évente átlagosan kilencezer új lakás épült, addig 2010 óta ez a szám csupán háromezer. Szorgalmazzák azt is, hogy az önkormányzatok fordítsanak nagyobb figyelmet a meglévő bérlakások felújítására, hiszen a 2017-es adatok szerint az önkormányzati lakások közül kilencezer üresen áll.

A kilakoltatások felfüggesztése nem csodaszer

A Habitat for Humanity évente készít elemzést a hazai lakáshelyzetről, és ezekből az látszik, hogy az állomány katasztrofális állapotban van. Az önkormányzatok hatásköréből egyébként évtizedekkel ezelőtt kicsúszott a helyi bérlakások kezelése, a rendszerváltás után ugyanis jó gondolatnak tűnt megszabadulni tőlük, így a bérlakások száma most kilencszer kevesebb, mint a kilencvenes évek közepén volt: 18,7 százalékról 2,4 százalékra csökkent. Ezzel függ össze, hogy azok a kerületek, ahol felfüggesztették a kilakoltatásokat, nyilvánvalóan csak a saját ingatlanjaikban tudnak segítséget nyújtani a lakóknak, és ez nagyjából a végrehajtások negyede.

A hvg.hu szerint Szegeden az elmúlt években kifejezetten hangsúlyozta a polgármester, hogy a bérlakások számának növelésére törekszik: Botka László 2016-ban bérlakásprogramot indított, a pályázók már több száz lakásba be is költöztek. Igaz, a lakhatási ügyekkel foglalkozó civilek nem egyszer kifogásolták, hogy az önkormányzat megemelte a beköltözéshez szükséges jövedelmi küszöböt, ám így is nagy a túljelentkezés, a legtöbb esetben ötször-hétszer többen pályáznak, mint ahány lakás van.

A Habitat for Humanity 2018-as lakhatási jelentésének egyik legfontosabb megállapítása – az utóbbi évekhez hasonlóan –, hogy Magyarországon egyre mélyül a lakhatási válság. 1,5 millió honfitársunk él olyan lakásban, amelyekkel súlyos lakásminőségi problémák vannak; az ilyen zsúfolt, nedves, alacsony komfortfokozatú lakásokban élő embereknek a legtöbb esetben nincs pénzük felújítani a lakásukat. A 4,4 millió magyarországi lakóingatlan 80 százaléka nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak, azaz a magyarok többségének lakhatási költségeit és életminőségét különösen rosszul érintik az épületállomány fizikai jellemzői.

Minden harmadik háztartás lakhatással összefüggő megfizethetőségi problémákkal küzd, vagyis a bevételeihez képest irreálisan sok pénzt költ rezsire, bérleti díjra vagy lakáshitelek törlesztőrészleteire.

750 ezer végrehajtás

Jelenleg a háztartások harmadának, 1,4 millió háztartásnak van valamilyen hitele, a háztartások 13 százalékának pedig 60 napon túli közműhátraléka. 750 000 végrehajtási ügy van folyamatban, ami a teljes magyar GDP 7 százalékának megfelelő összeget érint.

A jelentés szerint tavaly minden napra nagyjából tucatnyi kilakoltatás jutott, és ennek alapján kimondható, hogy a 2008 után kezdődött devizahitel- válság következményeit a mai napig nem sikerült felszámolni.

A szakemberek azokat a háztartásokat tekintik lakhatási szegénységgel érintetteknek, ahol megfizethetőségi, lakásminőségi, területi, illetve jogi szempontból az átlagosnál rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben élnek a lakók. Egy lakásszegénységben élő háztartás a fentiek közül nagy eséllyel több csoportba is beleesik, ezért óvatos becslések szerint országosan 2-3 millió ember él lakásszegénységben, vagyis tapasztalja a négy lakhatási probléma valamelyikét. „A lakhatási szegénység részproblémái pedig egymással összefonódva olyan ördögi kört alkotnak, amelyet lakásszegénységi csapdának nevezhetünk” – olvasható a jelentésben.

A kormány válasza a lakhatási válság enyhítésére a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) kiszélesítése: a Portfolio kimutatása szerint 2016 és 2018 között összesen 147 milliárd forint értékben több mint 20 ezer kamattámogatott CSOK-hitelszerződést kötött a lakosság, emellett további 159 milliárd forint értékben közel 18 ezer piaci hitelszerződés kapcsolódott a CSOK támogatási szerződéseihez, amit a használt lakást vásárlók és a 10+10 millió forintos konstrukcióban további forrást igénylők tettek ki. Három év alatt több mint 300 milliárd forint értékű lakáshitel-kibocsátás kötődött piaci vagy támogatott hitelként a programhoz, a CSOK-hitelek mintegy felét új lakás vásárlására vagy építésére vették fel.

A Habitat for Humanity szerint a CSOK vitathatatlan előnyei mellett az is tény, hogy a lakhatásra fordított közpénzek döntő többsége a tehetősebb családokat támogatja. A rászorultsági alapon nem célzott lakhatási célú kiadások a központi költségvetésben nagyjából kilencszeresen felülmúlják a háztartásoknak nyújtott, rászorultsági alapon célzott kiadásokat, ami azt mutatja, hogy a lakhatási szegénység felszámolása nincs az állam homlokterében.

Részletek a Hetek pénteken

További belföldi híreink