Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2019-09-11 11:59:00

Döbbenetes állítás: a napi betevőért küzdenek az idős magyar színészek

Folyamatosan csúszik le a színészszakma Kálloy Molnár Péter szerint, aki színésztörvénnyel és a minimum gázsi bevezetésével védené meg a szakmát attól, hogy 80 évesen is a betevő falatért kelljen dolgozni – mondta el a Kálloy Molnár Péter a Dialóg című adásban a Spirit FM rádión. Az egyik legnehezebb helyzetben a szinkron van, amelynek gázsija nagyjából harminc éve „beragadt”, és amelyért Nagy Ervin színész is beleállt a harcba.

Döbbenetes állítás: a napi betevőért küzdenek az idős magyar színészek
Kálloy Molnár Péter

Kálloy Molnár Péter maga sem tudja, hogy van-e szükség szinkronra, de mindkét lehetőség mellett szólhatnak érvek. A színész – akit nem mellesleg szinkronhangként is ismerhetnek a magyarok – szerint egyrészt a feliratos filmek segíthetik a nyelvtanulást, ugyanakkor a komoly múlttal rendelkező magyar szinkront sem lenne szabad feladni. Mindezt arra a kérdésre felelte, hogy az utóbbi időben harc indult a szinkron szakma megbecsültségének rendezése ügyében.

A színész szerint a magyar szinkron felhígulását kellene megállítani és visszafordítani, amely részben az anyagiakra vezethető vissza. Megbecsült szakmának kellene lennie – folytatta Kálloy –, csakúgy, mint a színészetnek is, hiszen úgy véli, hogy az elmúlt harminc évben „folyamatosan csúsznak le”. Lassan nem lesz elkerülhető véleménye szerint, hogy legyen a színészeknek egy minimum gázsija és egy színésztörvény, ami egyáltalán védi a színészek érdekeit. Ez nyugodt öregkort biztosíthatna a színészeknek, és kivédené azt is szerinte, hogy valakinek 80 évesen is a betevőért kelljen dolgoznia.

Mint mondta, megvan az a réteg, az a 2-300 szakmabeli, aki jól keres, de egyébként a gázsik nemhogy stagnáltak az idővel, de még csökkentek is, mivel nincs egy olyan törvény, amely kimondja, hogy mennyi alatt nem lehet foglalkoztatni valakit. Emellett azt is jó lenne elérni – tette hozzá –, ha a pénzeket nem hónapokkal a szerepek után kapnák meg, hanem jóval hamarabb.

Nem olyan régen a Heti Napló is foglalkozott a magyar szinkronszínészek helyzetével. A szakma egy része ugyanis harcot indított a megbecsültségért, tekintve, hogy epizódonként pár ezer forintot kapnak munkájukért. Sőt, olyan is van, hogy a felvételekre úgy esik be egy színész hogy nemhogy a szöveget, vagy a karakterét nem ismeri, de sokszor azt is csak a helyszínen tudja meg, milyen filmről van egyáltalán szó. Kautzky Armand például azt mondta, hogy gyakorlatilag harminc éve ugyanazokon a gázsikon dolgoznak.

A szinkronszínészek helyzete egyébként korábban sem volt sokkal jobb. Zorkóczky Erzsébet 1982-ben arról beszélt, hogy a szinkron gázsi 1949-es bevezetésekor használt rendszert használták akkoriban is, ami annyit jelentett, hogy volt, amikor 90 forintot fizettek egy színésznek. Mindezt úgy, hogy 1982-ben 4651 forint volt a havi bruttó átlagkereset. Vagyis napi 221 forintot keresett az átlagmagyar, míg egy szinkronszínész legfeljebb akkor kapott ennyit, ha már a kiemelt kaszthoz tartozott, ennél többet pedig már csak Kossuth-díjas színészek vihettek haza, de ők is legfeljebb 350 forintot. Mindezt a késő Kádár-kor filmtörténeti szempontból kiemelkedő időszakában történt, mikor a magyar film és a szinkron is aranykorát élte. A rendszerváltás után bár emelkedtek kicsit a listaárak, azóta viszont szinte alig változtak. Ennek már lassan harminc éve.

A helyzet érdemben azóta sem javult, így a Deadpool, a Wall Street Farkasa és még számtalan film magyar szinkronhangja Nagy Ervin nemrégiben háborút indított a szinkronszínészek tisztességes béréért.

Színházi öltözőjében sem terel, szerinte ugyanis modern rabszolgatartás, ami a szakmában zajlik. Mint mondta, nála akkor telt be a pohár, mikor egy kollégája minimális emelést akart kérni egy majdnem két évtizede vitt szinkronszerepéért és gondolkodás nélkül lecserélték.

Nem titok, hogy Rajkai Zoltánról beszélt, aki gyakorlatilag 18 éven keresztül volt Mickey Egér magyar hangja, egészen addig, amíg – ahogyan fogalmazott – “elvették tőlem”. Rajnai egyébként a Színházi Dolgozók Szakszervezetén belül a Szinkron Alapszervezetnek a vezetője és szerinte ma csak a dolgozók elkötelezettsége miatt működik a szakma. Az alacsony honoráriumok miatt azonban úgy véli, hogy “a megszűnés felé tart a szinkronizálás”.

atv.hu

További belföldi híreink