Orbán: "az a jó, hogy ez a 30 év mögöttünk van és nem előttünk"

Az utolsó kérdés Orbán szerint, hogy álmodunk, vagy ébren vagyunk. Lehetséges-e az, hogy egy tízmilliós ország az EU-ban, a liberális korszellem idején kimásszon az adóssághegyekből, helyreállítsa szuverenitását, gyorsabban fejlődjön, mint a liberális demokráciák, sikeresen elutasítsa a migrációt, védelem alá helyezze a családokat, megvédje keresztény kultúráját, nemzetegységesítést és nemzetépítést hirdessen, megteremtse a keresztény szabadság védelmét. Lehetséges, hogy mindezt sikerre vigye?

"Szerintem nem álmodunk, szerintem ez igenis lehetséges, ahogy az elmúlt tíz évben is lehetséges volt". De csak akkor Orbán szerint, ha kiállunk amellett, ami gondolunk és akarunk és van bennünk vitézség, bátorság és összetartás, ahogy a Tusványos hívószava mondja: "egy a tábor". Erről fog szólni a következő 15 év és csak azzal bíztathatom Önöket: "hajrá Magyarország, hajrá magyarok"- zárja beszédét a miniszterelnök.

Meg kell védeni szerinte mindazt, amit a liberálisok elhanyagolnak, elfelejtenek és megvetnek. 

Két támadás van ma: feladni Európa keresztény kultúráját. Ez belülről, a liberálisok részéről jön. A másik támadás külső, a migráció.

Ha van még ebből a műsorból 15 év, azt azzal fogjuk eltölteni, hogy szemberforduljunk a liberális korszellemmel és liberális internacionalizmussal. Ez lesz a nemzedéki küldetésünk, de csak így tudjuk Magyarországot megvédeni. Ez egy igazságtalan küzdelem lesz, a pálya feléjük lejt, de a mi oldalunkon sok van abból, mit szépnek, szabadnak, igazságosnak lehet mondani és keresztény szabadságnak foglalhatjuk össze.

A kérdésre visszatérve Orbán azt mondja, azért gyűlölik őket a liberálisok, mert azt gondolják, most lép át az emberiség a keresztény korszakán, amihez egy új modellre van szükség, amit a liberális demokráciában találnak meg. A probléma az, hogy minden ilyen elmélet csak akkor erős és érvényes, hogyha kizárólagos. Az egyetemes akarat nem tűrhet el egy kicsi, hajthatatlan népet sem. Amikor ilyenbe ütközik, arra nem vitával, hanem gyűlölettel válaszol- magyarázza a kormányfő. Az ő programjuk csak akkor lehet igaz, ha minden nemzetre, minden férfi, minden nő számára igaz. Kis makacsság sem tűrhető el, mert ha van másik, ami bemutatja, hogy lehet másképp, akkor azzal hamissá válik az ő egyetemes tervük. Ez a magyarázata annak, hogy amikor "velünk szemben beszélnek, nem vitatkoznak, hanem epeömlésszerű gyűlöletbeszédet zúdítanak ránk".

Pontosan milyen jövője lesz az illiberális demokráciának Európában? Erre senki nem tud válaszolni Orbán szerint, de az EP-választás megmutatta, hogy azok törtek előre leginkább, akik az EU politikai főáramának kereszttüzében álltak. Ez volt Lengyelországban, Ausztriában, Csehországban és Olaszországban is. 

Orbán szerint ezért vállalható és értelmes döntés, hogy a liberalizmussal szemben az illiberalizmus antitézisét helyezik. Ennek fő tétele pedig szerinte a keresztény szabadság és annak védelme. 

Kell-e félni a szót kimondani?- tér vissza a Gyalog galopphoz Orbán. Hát, jó okunk van rá- mondja. De talán a gyávaság mégsem javasolható, és érdemes ilyenkor a régi nagyokat felidézni. A Roosevelt és Churchill-féle Atlanti Chartát idézi, ami tőről metszett illiberális demokrácia szerinte. Rögzítik benne, hogy minden népnek joga van hozzá, hogy maga döntsön saját sorsáról, megválassza kormányát, senki ne avatkozzon belügyeibe és maga védje határait.  

Majd Robert Schumant idézi, aki szerint a demokrácia a kereszténységnek köszöni létét. 

Hogy elkeseredett vitában vagyunk, az természetes, de a gyűlölet nem az- mondja Orbán, aki szerint meg kell érteni, hogy ez miért van. Ebből lehet levezetni szerinte, hogy mit kell tenni, amikor védjük magunkat.

Miért gyűlölnek bennünket a liberálisok? Erre próbál választ adni a kormányfő. Az egyik felfogás szerint legyenek egymástól elkülönült államok és alakítsanak ki olyan együttműködést, ami a legtöbb jóval, de a legkevesebb feladattal jár. A másik felfogás szerint kell egy hatalom, ami alatt egyesíteni lehet európai, vagy akár a világ népeinek sokaságát. Az egyik nemzeti, a másik birodalmi gondolkodásnak nevezhető. Hosszú időn keresztül az utóbbi a kommunisták gondolata volt, de elbukott. A meglévő helyre egy új politikai irányzat lépett be, a liberális európai politikai irányzat. Ma már mindenkinek liberálisnak kell lennie, nincs a demokráciának sajátos szocialista, vagy keresztény olvasata, ezt elérték szerinte az utóbbi évtizedekben a liberálisok. Ők úgy gondolják, van a kezükben egy tézisrendszer, ami üdvözülést, jólétet fog hozni mindenki számára és ez mondja meg, kinek mit kell gondolni, mi nem fér össze ezzel a tézisrendszerrel. A liberálisok szerint a világon mindenhol, de Európában különösen a lazán szerveződő üzleti kapcsolatok mintájára kell kialakítani a társadalmakat. Ha akarom, vállalom, ha nem, kilépek belőle. Innen érthető meg szerinte a migrációval kapcsolatos kérdés is és az is, miért Soros szervezetei szervezik azokat- magyarázza Orbán.

Ennek megszületett az antitézise, amit Orbán illiberalizmusnak nevez. Az egyén szabadsága eszerint nem írhatja felül a közösség érdekeit. Az állam nem lehet közömbös a kultúrával, családdal szemben és azzal sem, milyen népség tartózkodik a határain belül. Ma illiberális az, aki védi a határait, nemzet kultúráját és elutasítja a külső beavatkozási és birodalomépítési kísérleteket.

Nagy Lászlót idézi Orbán, aki azt mondta: "Magyarország ne legyen a nyugat feneke, de a kelet homloka sem". Rejtélyes mondat, nem tudjuk mit jelent pontosan, de mindenki érzi, hogy igaz- mondja Orbán, aki szerint létrejött egy illiberális állam, egy valódi államelméleti, politikaelméleti modell, egy sajátos, kereszténydemokrata állam. 

A liberális demokrácia addig volt életképes, amíg keresztény alapjait el nem hagyta- vélekedik Orbán, de aztán elkezdte felszámolni azokat a kötelékeket, melyek az embert a valóságos élethez kötötték: megkérdőjelezte a nembeli identitást, fölöslegesnek minősítette a nemzethez való kötődést. 

Orbán a Gyalog galoppból idéz, amikor az illiberalizmusról beszél. Azt a részét idézi a filmnek, amikor az óriásoknál nem szabad kimondani egy bűvös szót. Szerinte így reagál a nemzetközi közösség az illiberalizmusra. Tévtétel szerinte, hogy a demokrácia és a kereszténydemokrácia is szükségszerűen liberális lenne.

Új alapokra helyeztük a gondolkodásunkat egyén és egyén viszonyában is- mondja Orbán. A liberális rendszerben az a szabály, hogy mindent szabad, ami a másik szabadságát nem sérti. Ezzel szemben, amit most próbálunk felépíteni, azt mondja, hogy "amit nem akarsz, hogy neked cselekedjenek, te se cselekedd a másikkal, sőt, amit te akarsz, hogy veled cselekedjenek, azt tedd meg a másikkal".