Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2019-06-23 06:20:00

Zuhanórepülésben a Jobbik, szakadozik a Mi hazánk: hova tűntek a radikális szavazók?

A hazai radikális jobboldal tavaly áprilisban ért fel a csúcsra, amikor a Jobbik listája több mint egymillió szavazatot kapott. Az európai parlamenti választáson ennek alig ötöde jött össze, és akkor is csak a tavalyi eredmény egyharmadánál járunk, ha a Jobbik mellé tesszük a Mi hazánk százezer szavazatát. Hol vannak, hová tűntek a radikális szavazók? A Hetek cikke.

Zuhanórepülésben a Jobbik, szakadozik a Mi hazánk: hova tűntek a radikális szavazók?

A májusi európai parlamenti választás egyik nagy vesztese a Jobbik, hiszen az eddigi három helyett csak egyetlen mandátumot sikerült szereznie. A 2014-es EP-választáson elért 15 százalékkal szemben most 6,3 százalékkal zárt a párt, miközben a szavazatok számát tekintve még súlyosabb a zuhanás: a 2018-as parlamenti választáson több mint egymillió, május 26-án viszont alig 220 ezer voksot tudott begyűjteni.

Hova tűntek a szavazók?

Hová tűntek a Jobbik szavazói, illetve hány radikális, más szóval szélsőjobboldali szavazó van Magyarországon, és mely pártokat támogatja ez a réteg? Pulai András politikai elemző szerint helytálló, hogy Magyarországon összesen 5-10 százaléknyi szélsőjobboldali szavazó van, ám szerinte ennek a rétegnek a többsége már tavaly sem a Jobbikra, hanem a Fideszre szavazott. A Publicus Intézet igazgatója emlékeztetett rá: 2010-ben 3-400 ezer csalódott szocialista szimpatizáns állt át a Jobbikhoz, amely így minden várakozást felülmúlva 855 ezer szavazattal (16,7 százalék) gyakorlatilag berobbant a belpolitikába, hiszen korábban sosem mérték 2-3 százalék fölé.

A néppártosodás során tovább erősödött, miközben sok szélsőjobboldali szimpatizánsa elhagyta – éppen a mérsékeltebb hangvétel miatt. „A Jobbik néppártosodása eltörölte az átjárási gátakat: az ellenzéki oldalon belül nagyon megnőtt az átszavazási hajlandóság, bizonyos pártok között akár 80 százalékra emelkedhetett” – mondta Pulai.

Hogy hol keresendő a Jobbik tavalyi egymilliós és idei 200 ezres bázisa közötti tömeg, arra Závecz Tibor azt mondta:

egzakt kutatás híján csak vélelmezni lehet: egy részük távol maradt a szavazástól, egy részük átpártolt a Fideszhez, egy részük pedig átállt valamelyik ellenzéki párthoz, elsősorban a Mi hazánkhoz vagy akár a Momentumhoz.

Mivel a kilépett jobbikosok által alapított Mi hazánk a korábbi 1 százalékos szintről úgy ugrott fel az EP-választáson 3,3 százalékra, hogy egyetlen hangsúlyos témát, a „cigánybűnözést” erőltette a kampányban – a választás előtt néhány nappal országos publicitást kapó vonulást szervezett Törökszentmiklósra – nagyon úgy tűnik, hogy Toroczkai Lászlóék 114 ezer szavazója a rasszista szólamokkal aktivizálható. Feltehető, hogy ez a réteg korábban a Jobbikot támogatta.

A Jobbik és az LMP közeledése már a tavalyi választás előtt megkezdődött, és idén is folytatódott, például abban, hogy mindkét párt beállt a főpolgármesteri ambíciókkal fellépő Puzsér Róbert mögé. Pulai szerint az EP- választás kudarca miatt nem elképzelhetetlen a két párt valamiféle egyesülése vagy beolvadásuk egy ellenzéki konglomerátumba, mert ellenkező esetben 2022 után mindkét formációra a lassú kimúlás vár.

Csalóka zuhanás

Böcskei Balázs politológus szerint a Jobbik zuhanása bizonyos értelemben csalóka, ugyanis a tavaly áprilisi rekordtámogatottságát két választói csoportnak köszönhette: a párt saját szavazói és a kormányváltás reményében rájuk átszavazó, de alapvetően nem jobbikos választók együtt hozták össze a kiemelkedő eredményt. A történelmi csúcson mért eredmény tehát nem volt azonos a párt önerejével.

A zuhanás azonban akkor is jelentős, ha a meggyőződéses jobbikosok tavalyi és jelenlegi létszámát vesszük alapul. Böcskei – mint a Hetek megkeresésére kifejtette – három okot, három válságot lát a jelenség mögött: Az első a vezetői válság: Vona Gábor távozása óta nincs igazán médiaképes és kedvelhető vezetője a pártnak, nem volt arcuk a kampányban, akivel a választó azonosulhatott volna. A második ok a szervezeti válság, konkrétan a ma már a Mi hazánkban politizáló jobbikosok kiválása – ami majdnem addig fokozódott, hogy a Mi hazánk kis híján saját parlamenti frakciót alakíthatott úgy, hogy a választás idején még nem is létezett. A harmadik válság pedig financiális: a Jobbikra kiszabott gigantikus – összességében közel egymilliárdos kiesést eredményező – állami számvevőszéki bírság nagyon érzékenyen érintette a pártot, miközben az egyik fő támogatójuknak tartott Simicska Lajos is kiszállt a közéletből. Ebből fakadóan nem volt pénzük látványos kampányra, ráadásul úgy tűnik, nem volt értelmezhető a Fidesz üzenetétől markánsan eltérő politikai állításuk sem – ellentétben például a Demokratikus Koalícióval, ami az Európai Egyesült Államok víziójával kampányolt.

A Jobbik jövőjével kapcsolatban Böcskei úgy véli, nem látszik, hogy hová tudna elmozdulni: a politikai középen nem várják, a radikális jobboldalon nincs hely. „Elfogytak a párt tartalékai, amit súlyosbít, hogy az erősödő liberális-antiliberális törésvonal ellenzéki oldalán egyre kevesebb szavazó tartja potens pártnak a Jobbikot” – mondta az elemző hozzátéve, hogy amely pártnak a haláláról beszélnek, az már nagyon nagy bajban van.

Új irány?

Kézenfekvő lehetne az LMP és a Jobbik egyesülése, ám mindkét párt úgy készül a tisztújításra, hogy nem nagyon van „cserepad”, azaz nincsenek új, vonzó és tehetséges politikusaik.
Jakab Péter, a napokban a Jobbik parlamenti frakcióvezetőjévé választott képviselő a fenti elemzésekkel szemben úgy látja, hogy a Jobbik nélkül továbbra sem lehetséges a kormányváltás.

Jakab kitart a néppárti politizálás mellett, mert szerinte nem számít, hogy bal- vagy jobboldali a választó, ha azt érzi, hogy a Jobbiktól számíthat segítségre. A tartalom tehát nem változik, Jakab „arcot” adna a frakciónak, a stílust szeretné szenvedélyesebbé, provokatívabbá tenni: hétfőn a parlamentben demonstrálta is, mire gondol, amikor egy zacskó száraztésztát tett le Orbán Viktor elé a Fidesz szavazatvásárlására utalva.

Mindeközben – meglepő módon – a Mi hazánknál nem a váratlanul magas EP-választási eredmény keltette öröm, hanem a szakadás jelei tapasztalhatók: vasárnap néhány óra leforgása alatt három meghatározó politikusuk is bejelentette, hogy elhagyja a Mi hazánkat.

A teljes cikk a Hetek pénteken megjelent számában olvasható.

További belföldi híreink