Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2019-01-15 06:25:00

Adatbázis-ügy a tudományos életben: dráma vagy műbalhé?

A hazai tudományos élet „csapásáról” ír egy fiatal, magyar kutató. Az állam ugyanis túl drágának találta a másfél milliárdos összeget, hogy a hazai tudományos élet hozzáférjen a külföldi folyóiratokhoz, így megszakadtak a tárgyalások az egyik legnagyobb tudományos kiadóvállalattal. Demeter Márton azt mondta az atv.hu-nak, hogy regisztrációval jelenleg csak egy lebutított verziója használható az általa is használt adatbázisnak. A magyar tárgyalófelet is kerestük, akik közölték: az Elsevier kérte a tárgyalások folytatását, amire ők is nyitottak.

Adatbázis-ügy a tudományos életben: dráma vagy műbalhé?

„Az utóbbi évtizedek legnagyobb csapásáról” számolt be egy hazai kutató egy vasárnapi Facebook-posztjában, már ami a hazai tudományosságot érinti. Szerinte ugyanis azzal, hogy 2019. január 11-től az egész ország területén elérhetetlen vált a tudományos élet számára nélkülözhetetlen Scopus, ScienceDirect és a SciVal nevezetű adatbázisok, azzal a hazai tudományos közösség a nemzetközi életből is kiszorul.
 
Demeter Márton ugyanis jelezte: ezen adatbázisok szerinte komplett szolgáltatásokat nyújtanak, ugyanis „ezek segítségével a magyar kutató is hozzáfér(t) a világ legteljesebb lefedettségű tudományos adatbázisaihoz, legfrissebb folyóirataihoz: vagyis a nemzetközi tudáshoz.” Ezáltal pedig „az összes egyetem össze karának összes kutatóját, az ott tanuló diákokat, a jövő magyar dolgozóit” is érinti. Ennek hátterében az áll, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központban működő Elektronikus Információszolgáltatás Nemzeti Program (EISZ) tárgyalásai megszakadtak a világ egyik legnagyobb tudományos kiadóvállalatával, az Elsevierrel.
 
Az EISZ szintén jelezte honlapján, hogy megszakadtak a tárgyalások az eddigi partnerekkel, és azt is, hogy az eddigi adatbázisok elérésével problémák lehetnek. Ugyanakkor úgy vélik: ennek hátterében a kiadóvállalat politikája áll, vagyis az, hogy az általuk felszámított díjak „egyre emelkedtek”, és az Elsevier „oszd meg és uralkodj stratégiája”, vagyis hogy egyéni ajánlatokkal keresték meg a résztvevő intézményeket és a tárgyalóbizottság tagjaival való egyeztetés helyett a finanszírozó hatóságok vezetőit.
 

A tárgyalások során egyébként 1,5 milliárd forintról vitáztak a felek, ugyanis ennyi volt az Elsevier-portfólió előfizetési díja hazánkban.

 Az EISZ ezt az összeget sokallta, illetve azt, hogy „a kiadók árazási politikája nem nyilvános, ezáltal ellenőrzés nélkül tudják országra szabni az előfizetési díjakat”. Demeter Márton ugyanakkor azt írta posztjában: őt a tárgyalások eredménye érdekli, amelynek alapján most „lekapcsolták a villanyt”. Magyarul nem tudnak dolgozni, és éppen ezért gondolja úgy, hogy ezek a tárgyalások „el lettek rontva”. Mint ahogyan nem abban érdekelt elsősorban, hogy a kormány olcsón jusson Scopushoz, hanem abban, hogy azt használhassa a mindennapi munkája során. A másfél milliárd forintos összeg érzékeltetéséhez pedig annyit tesz hozzá a kutató: „a Stop Soros kampány a maga 70 milliárd forintos eddigi bekerülési összegével is közel 50 évi országos szintű Scopus előfizetésnek felel meg”.
 
Az EISZ célja egyébként – ahogyan írják a témával kapcsolatban –, hogy áttérjenek az Open Access-re, vagyis a nyílt hozzáférésű publikálás rendszerére. Éppen ezért 2019-ben további kiadókkal terveznek szerződést kötni. Demeter ugyanakkor ennél a résznél kifejti: „az ingyenes hozzáférésű rendszerek a Scopus 1%-át se tudják, teljesen komolytalanok”. Vagy ha mégsem azok, akkor is kevesebb folyóirat található ezekben, amelyek egy része inkább Amerika-specifikus adatokra épül.
 
Az atv.hu-nak Demeter azt mondta: rengeteg folyóirat-cikk elérhető volt eddig, amelyekhez előfizetést is vásárolt az állam, vagyis nem csak megnézhették, hanem le is tölthették azokat. A Scopus nagy előnye például – ahogyan írta is –, hogy a humán- és társadalomtudományokban szerteágazóbb volt, mint akármelyik. Az ingyenes szolgáltatók – emelte ki – az 1%-át sem tudják, ami evidens, máskülönben nem fizetnének elő ezekre a „méregdrága dolgokra”.


 
A kutató hozzátette: ingyenes regisztrációval jelenleg is használható egy lebutított verzió, ám ő komolyabb számításokat is végez, illetve a cikkek sem letölthetőek az ingyenes verzióban. Mint mondta, a tudományos közösség érdeke, hogy működjön a szolgáltatás.
 
Kérdéseinkkel természetesen az EISZ-t is megkerestük, és magyar fél elmondta, közel nyolc hónapig folytak a tárgyalások, de az álláspontok nem találkoztak. Érvényes szerződés hiányában pedig az Elsevier január 11-én lekapcsolta a hozzáférést a már említett adatbázisokhoz. Az Elektronikus Információszolgáltatás Nemzeti Program azt is leírta portálunknak, hogy az elmúlt évben igyekeztek minél szélesebb körben tájékoztatást adni a tárgyalásokról, de „nyilván vannak olyan kutatók, akikhez eddig nem értek el a hírek”.
 
Ezen kívül nyitottságot kérnek a kutatóktól, hogy más program használatától se idegenkedjenek, és remélik, átmeneti lesz csupán ez az időszak. Mint írták, „az Elsevier a tárgyalások folytatását kérte – erre a magyar tárgyalódelegáció teljesen nyitott. Reméljük és törekszünk arra, hogy egy mindkét fél számára előnyös, szakmailag vállalható és pénzügyileg fenntartható egyezséget fogunk tudni elérni.”

További belföldi híreink