Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2018-11-21 12:52:00

A következő évszázadban érheti utol a nők keresete a férfiakét

Ez olvasható a TÁRKI által kiadott Társadalmi Riport 2018 egyik tanulmányában, amelyben nők és férfiak részvételét vizsgálták a társadalmi-gazdasági élet különböző terepein. Mindeközben a nők nagyobb számban szereznek diplomát, mint a férfiak. A tanulmány az okokra is rámutat, és arra is, hogy a közszférában nemcsak a bérek alacsonyabbak jellemzően, de a kereseti különbségek is a vállalati szférához hasonlítva.

A következő évszázadban érheti utol a nők keresete a férfiakét

A tanulmány a nők munkaerőpiaci részvétele szempontjából releváns magyarországi szakpolitikai döntések áttekintése után arra jutott: az elmúlt 25 év legfontosabb változása a kisgyermekes szülők foglalkoztatottságának szempontjából, hogy míg a gyes mellett már 1990-ben is lehetett részmunkaidőben dolgozni, jelenleg mind a gyes, mind a gyed esetében a gyermek 6 hónapos kora után lehetővé vált a munkavállalás. Mint ahogyan azt is kiemelték, hogy az ellátásokat jelenleg mindkét szülő, illetve a gyes esetében a nagyszülő is igénybe veheti.

A nők foglalkoztatottságánál azt is megfigyelhetjük, hogy 2005 és 2015 között csaknem 5%-kal emelkedett, így 2015-re a magyar nők csaknem 80%-a volt foglalkoztatva, igaz, ebben az adatsorban a részmunkaidős foglalkoztatást is tartalmazták.

A tanulmány megemlíti: az 2014/124/EU európai uniós ajánlás tanácsokkal látta el a tagállamok kormányait az egyenlő bérezés alapelvének jobb végrehajtása érdekében. A bérek átláthatóságának megvalósításáért az Országgyűlési Hivatal összefoglalója pedig a következő javaslatokkal rukkolt elő a közelmúltban:

-a legalább ötven főt foglalkoztató vállalkozások rendszeresen tájékoztassák a munkavállalókat és a szociális partnereket az átlagos javadalmazásról

-a legalább 250 főt foglalkoztató vállalkozásoknál és szervezeteknél nemzeti szinten végezzenek bérauditot, ami kiterjed a foglalkoztatott nők és férfiak arányának és az alkalmazott munkakör-értékelési és -besorolási rendszernek az elemzésére, a díjazásra, és annak nemi alapú különbségeire vonatkozó információkra

-a tagállamok évente biztosítsanak statisztikai adatokat a nők és férfiak közötti bérszakadékról gazdasági ágazat, életkor, munkaidő, tulajdonforma szerint.

Annak ellenére, hogy Magyarországon csaknem 15 éve hatályos az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény, jelentős nemi különbségek mutatkoznak a bérezésben – mutatott rá a tanulmány. A felsőfokú végzettség megszerzésével a nők jövedelme ugyanis kevesebb, mint kétharmadával nő a férfiakéhoz képest.

A Magyarországon mért általános kereseti rés legfőképpen a következő öt társadalmi jellemzővel magyarázható – legalábbis a tanulmány szerint:

-női vezetők alacsony aránya

-a nők a férfiakénál magasabb arányú fizetetlen munkavégzése (nők esetében heti 26 óra áll szemben a férfiak által végzett heti 9 óra „láthatatlan” munkával)

-a karrierutak gyakoribb megszakítása (gyermekvállalás, idősebb családtagok gondozása) elsősorban a nőket érinti

-oktatási és munkaerő-piaci szegregáció

-fizetés-megállapodásban jelenlévő nemek közötti eltérések, melyet részben az okoz hogy a női jelöltek kevesebbet kérnek az állásinterjúkon, és ritkábban kérnek fizetésemelést, mint férfi kollegáik.

Mindezek fényében mégis meglepő lehet, hogy jelentősen magasabb a 30 éves korukig diplomát szerzettek aránya a nők körében, mint a férfiakéban. Bár a nők munkaerőpiaci foglalkoztatottsága más országokhoz viszonyítva a középmezőnybe sorolható, a nemek közötti kereseti rés igen jelentős: Magyarország 144 ország közül a 130. helyen áll, és ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor csak a következő évszázadban, egészen pontosan 2102-ben teljesül majd az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve.

Luxemburgban és Belgiumban mindez várhatóan – húsz éven belül megszűnik, ugyanakkor még

a 2102 is kedvező dátumnak mondható ahhoz képest, amennyit a német nőknek kellene erre várniuk. Ott ugyanis 2297-re valósulhat meg az áhított béregyenlőség.

A végére két érdekes adat még: a teljes és a részmunkaidőben dolgozók között is jelentős kereseti különbségek mutatkoznak. A jelentés ugyanis rámutat: 2016-ban a teljes munkaidőben dolgozóké 15,1 százalékos, a részmunkaidőben dolgozóké 10,8 százalékos volt (tehát a nemek közötti keresetkülönbség), bár arra felhívja a figyelmet a szerző, hogy ebben az esetben inkább a szektoriális különbségek a jelentősek. 2016-ra egyébként – a megelőző évekhez képest – legfőképpen a pénzügyi, biztosítási szektorban (23,9 százalékról 34,2 százalékra) nőtt a legjelentősebb mértékben nőtt a nők és a férfiak bére közötti különbség a nők rovására.

Mindeközben 2007 és 2016 között a köz- és a magántulajdonban lévő szervezetek dolgozóit jellemző kereseti rés változatos képet mutat. 2008-ban még nincs különbség a két érték között, míg 2009-től 2013-ig szinte folyamatosan nőtt a két nem közötti bérkülönbség, jellemzően úgy, hogy a közszférában dolgozók körében mérhetünk egyre magasabb értéket. 2016-ra végül a közszférát jellemző rés 11,8 százalékra esett vissza, miközben a versenyszféráé 15 százalékra nőtt.

További belföldi híreink