Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2018-10-24 05:10:00

„Az életünk tönkrement” – hogyan hat az iskolai szegregáció?

Eddig csak statisztikákat, elemzéseket hallottunk arról, mit jelent, ha valaki szegregált körülmények között tanul. Az Egyenes Beszédben a gyöngyöspatai Csemer Nikoletta és Berki Dávid arccal vállalta, hogy elmesélje, milyen az, amikor az önkormányzat valakitől már gyerekkorában elveszi az esélyt a jobb életre.

„Az életünk tönkrement” – hogyan hat az iskolai szegregáció?
Fotó: MTI
„Amikor mentünk tesiórára, benéztünk az uszodába, de mi nem is mehettünk be, nem is úszhattunk. Amikor mentek a többiek úszni, mi csak lestünk, hogy de jó lenne nekünk is elmenni úszni. Erre azt mondták a tanárok, ti nem mehettek, mivel nektek nincsen úszófelszerelésetek. Beszereztük az úszófelszerelést, és akkor sem úszhattunk. Odamentünk az osztályfőnökökhöz, de nem indokolták meg, csak hogy nem”


– emlékszik Csemer Nikoletta. Hozzátette: „Nem mehettünk fel az emeletre, el volt különítve még a mosdó is. A lenti, első emeleten volt a mosdó, amit mi használhattunk. Ünnepélyeknél is így el voltunk különítve.”

„Nálunk összevont osztályok voltak, a négy, az öt és a hat egybe volt. Azt tanították a hatodikosoknak, amit a negyedikeseknek. A számítógépterembe is, ha egy hónapban egyszer felmehettünk, de akkor sem mutatta meg a tanár, hogy kell használni. Csak azt mondta, csináljatok a géppel, amit akartok” – emlékezett vissza Nikoletta.

Berki Dávid bár örül, hogy elindult a per a gyöngyöspatai szegregáció ügyében, de hozzátette: „az életünk tönkrement”.

Hogy ez pontosan mit jelent, azt is elmondta Dávid:


„Akartam továbbtanulni a hegesztőszakmában, de nem vesznek fel. Közmunkán vagyok, füvet vágok. A többieknek van minden, mennek külföldre dolgozni, jogsi, minden megvan nekik. Iskolában nem tanítottak úgy, hogy menjek feljebb, érettségire, szakma a kezembe. Írás, számolás, olvasás, mindennel baj van. Ötödikes szinten vagyok. Mi úgy voltunk, hogy a hat, hét, nyolcadik osztály volt egybe.”

Csemer Nikoletta ehhez hozzátette: “Én is közmunkás vagyok. Ha hívnak, el szoktam menni a határba dolgozni, szedni szőlőt vagy barackozni. De én sem tudom, mi lesz. Én csecsemődajka szerettem volna lenni, mert szeretem a kisbabákat. Szerintem még tehetünk valamit. Megpróbáljuk újraindítani az életünket valahogy.”

atv.hu

Ajánlom

További belföldi híreink