Itthon

2018-09-22 05:10:00

14 évvel többet él egy magas végzettségű magyar férfi, mint egy képzetlen

Magyarországon nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő a diplomások bérelőnye és elhelyezkedési esélye az alacsonyabb iskolázottságúakhoz képest. A társadalmi különbségeket konzerváló oktatási rendszer és szakpolitika miatt ugyanakkor kevesen jutnak be a felsőoktatásba – erősíti meg az OECD legújabb jelentése. A Hetek cikke.

14 évvel többet él egy magas végzettségű magyar férfi, mint egy képzetlen

Hazánkban az alapfokú egyetemi végzettség átlagosan 72 százaléknyi, a mesterképzés 134 százaléknyi többletet jelent a középfokú végzettségűek jövedelméhez képest – derül ki az OECD legfrissebb oktatási jelentéséből, az Education at a Glance 2018 című kiadvány felsőoktatásra vonatkozó adataiból. „Magyarországon a felsőoktatás az OECD egyik legmagasabb jövedelem­előnyét kínálja, s egyben kimagasló elhelyezkedési lehetőségeket is biztosít, különösen a mester- és doktori fokozatok megszerzése esetén” – olvasható a jelentésben.

Szakmáktól függően is jelentős bérkülönbségek vannak, ennek kapcsán a kiadvány kitér a pedagógusok fizetésére, amely az elmúlt évek emelése ellenére is elmarad a nemzetközi tanárbér átlagtól, és nem mellesleg a hazai diplomás bérek között sem számít magasnak.

Óriási különbség a bérekben

Az OECD megállapítja azt is, hogy Magyarországon a nemek közti különbség is kirívóan nagy, mind a foglalkoztatás, mind a keresetek tekintetében. A diplomás nők a hasonló végzettségű férfiak bérének a kétharmadát kapják, ami az EU23-országok körében a legnagyobb különbségnek számít.

Számos kutatás kimutatta már, hogy az óriási bérkülönbségek miatt Magyarországon a felsőfokú végzettségűeknek hatványozottan jobb életkilátásaik vannak, mint az alacsonyabb végzettségűeknek. Az IMF 2017-es Költségvetési Monitorának adatai szerint világszerte jellemző, hogy a magasabb iskolai végzettségűeknek nemcsak a várható élettartama, hanem az egészséges életéveinek a száma is magasabb, mint a képzetlenebbeké. Ennek elsődleges oka a több jövedelem, illetve a (jó) egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. A skála egyik végpontján Olaszország áll, ahol az alacsony iskolai végzettségű férfiak átlagosan 4 évvel élnek kevesebbet, mint magasan képzett társaik, míg a skála másik végén Magyarország van, ahol 14 év a különbség.

Nem csak az egyének életkilátásai, hanem az ország gazdasági versenyképessége is nagyban múlik a diplomás arányon, ezért az OECD jelentés fő megállapításai között szerepel, hogy a felsőoktatásba felvett hallgatók száma alacsony, és a magyar felsőoktatásra jutó GDP-arányos ráfordítás az egyik legalacsonyabb (0,9 %) a 34 OECD-ország között. A jelentés szerint már a korai fejlesztéshez való hozzáférés is – akárcsak a későbbi iskolai előmenetel – erősen függ a gyerekek társadalmi, gazdasági hátterétől.

Szűkülő kör

A jelenlegi közoktatási rendszer nem csökkenti a társadalmi különbségeket, a felsőoktatásba bejutók köre pedig – elsősorban az oktatáspolitikai intézkedések következtében – egyre szűkül. Hiller István szocialista szakpolitikus múlt heti sajtótájékoztatóján hívta fel a figyelmet arra, hogy a felsőoktatásba felvett hallgatók száma 2010 és 2016 között 26 százalékkal – 114 ezerről 85 ezer főre – csökkent. Hiller figyelmeztetett a diákok romló nyelvtudására is, és előkészítetlennek nevezte a 2020-tól a felsőoktatási felvételik feltételeként bevezetendő nyelvvizsgát. Ez a lépés szerinte tovább szűkíti majd a továbbtanulók számát, és a diplomaszerzést a tehetősebb rétegek privilégiumává teszi, akiknek van pénzük megfizetni a különórákat. Hiller hangsúlyozta azt is: nem az első sikeres nyelvvizsga ingyenessé tétele volt a legégetőbb kérdés, hanem az, hogy a magyar közoktatás nem képes megfelelő szintű nyelvtudást adni, ezért a felvételivel kapcsolatos rendelkezés visszavonását indítványozta.

Diplomás túltermelés?

A kormánynak a 2011-es felsőoktatási törvényből is ismert álláspontja szerint azonban Magyarországon diplomás „túltermelés” van, különösen a humán területen, s inkább a középfokú szakmunkásképzésre kellene a hangsúlyt fektetni. A tények azonban ennek ellentmondanak, elég csak az OECD adatait idézni, miszerint hazánkban a 25-64 éves lakosság 23,7 százalékának van felsőfokú végzettsége, amivel meglehetősen hátul, Portugália és Costa Rica között állunk, miközben az OECD-átlag 35,7 százalék. (Az első három helyen Kanada (56 százalék), Japán (51 százalék) és Izrael (50 százalék) található.)

Az oktatási rendszer modernizálását, a diplomásarány növelését nem csak ellenzéki szakmai körök tartják fontosnak. „A magyar felsőoktatás beiskolázási bázisának szélesítését” sürgette a Magyar Nemzeti Bank 180 lépésben megfogalmazott júliusi javaslatcsomagja is, amely az ország gazdasági versenyképességének növekedési feltételeit vette számba. A szerzők nemzetközileg elismert felsőoktatást és hatékonyabb közoktatást látnak szükségesnek, s többek között az idegen nyelvű képzések körének bővítését is hangsúlyozzák.

Állandó ostrom alatt

Deák Dániel, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) professzora, az Oktatói Hálózat egyik vezetője viszont nemrég egy PDSZ-konferencián arról értekezett, hogy a magyar felsőoktatás állandó ostrom alatt van, újabb és újabb csapásokat szenved el. Hozzátette: jogászként úgy látja, hogy mindez teljesen jogszerű, tehát a hatályban lévő jogszabályokkal formálisan összeegyeztethető. Többek közt aggályos kormányzati beavatkozásként említhetők a BCE-vel kapcsolatos tervek is, melyek szerint az egyetem az EMMI-től az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerülne át, majd egy erre a célra létrehozott közalapítvány fenntartásába kerülne. Felreppentek hírek arról is, hogy így megvalósulhat a kormánynak a Corvinus szétdarabolására irányuló, korábban meghiúsult szándéka is, amennyiben egyes karokat az ELTE-hez, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez csatolnának. Mindenesetre a múlt heti belső körlevél, amit az egyetem vezetése küldött szét, üdvözölte a közhasznú alapítványi fenntartás lehetőségét, amely „szabadabb és rugalmasabb működési” kereteket biztosítana, illetve nemzetközi távlatokat nyitna az ott folyó oktatási és kutatási munka számára.

Nagy a félelem

A Hetek úgy tudja, hogy minden egyetemi polgár a körlevélből értesült a lehetséges változásról, és nyilatkozni senki nem szeretne. Deák Dániel szerint nagy félelem, bizonytalanság és passzivitás tapasztalható az egyetemi dolgozók körében. „2011 óta mennek a viták az állami felsőoktatás funkcióját illetően, s ennek jegyében nagymértékű forráselvonások is zajlottak. A kormány már 2012-től igyekezett visszaszorítani az állami finanszírozású jogász- és közgazdászképzést, illetve áttenni a hangsúlyt az államigazgatási területre, egész pontosan a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen folyó káderképzésre. Ha megszüntetni nem is tudnak egy nemzetközileg is elismert tudáscentrumot, az biztos, hogy megpróbálják, amennyire csak lehet piaci alapokra helyezni a képzést, s ehhez megoldás lehet egy közalapítványi fenntartás” – elmélkedett a Hetek kérdésére egy – a neve elhallgatását kérő - egyetemi oktató.

A teljes cikk a Hetek pénteken megjelent számában olvasható.

További belföldi híreink