Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2018-09-13 05:10:00

Bemutatott a rendőröknek, elmegyógyintézetben találta magát

Zoltán csaknem három hétig élvezhette egy fővárosi pszichiátriai osztály vendégszeretetét, miután egy budapesti sétája során bemutatott a rendőröknek, majd elszaladt. Bár az elsőfokú végzés a rendőröknek adott igazat, a másodfok mégis hiányosságokat vélt felfedezni a 2016-os intézkedés kapcsán. Később, az alapvető jogok biztosa is felhívta a rendőrkapitányság figyelmét az igazoltatással kapcsolatos törvényi keretek betartására. A rendőrség szerint ugyanakkor semmilyen jogellenes intézkedés nem történt.

Bemutatott a rendőröknek, elmegyógyintézetben találta magát
Képünk illusztráció

Meglehetősen furcsa történet került szerkesztőségünk birtokába, amelyben Sz. Zoltán arról ír, hogy szerinte rendőri túlkapás áldozata lett a budapesti II. kerületben, és szerinte jogellenesen juttatták pszichiátriai intézménybe. A történet még 2016-ban indult, amikor a férfi egy fesztiválra sétált, majd meglátva egy rendőrautót, a középső ujját felemelve bemutatott nekik. „Elismerem, ez nem volt túl bölcs dolog a részemről” – fogalmazott. A rendőrök ekkor kiszálltak, amitől – elmondása szerint – megijedt, futni kezdett, de utolérték, a földre vitték és megbilincselték.

Ezt követően állították elő, és minden ellenkezése ellenére mentőt hívtak hozzá, majd a Szent János Kórház pszichiátriájára szállították, ahol csaknem 3 hétig benntartották, és állítása szerint kényszergyógykezelésnek vetették alá.

A BRFK II. kerületi Rendőrkapitánysága máshogyan emlékszik a történtekre. Az intézkedésről készült jelentés szerint a rendőrök egy olyan emberre lettek figyelmesek, aki zavartan viselkedett, miközben a középső ujját mutogatja és kiabál. Igazoltatták volna, de elszaladt, nem volt együttműködő, így végül „testi kényszer alkalmazásával” megbilincselték. Mivel a zsaruk szerint a panaszos zavartan viselkedett, ez sarkallta őket arra, hogy szállíttassák el a pszichiátriai osztályra. A rendőrség több szabálysértés miatt tett feljelentést: egyrészt közbiztonságra különösen veszélyes eszköz birtoklása (zsebkés tulajdonlása), személyazonosság igazolásával kapcsolatos kötelességek megszegése miatt, és végül azért is, mert engedetlenül viselkedett a jogellenesnek vélt előállítás közben.

Ezt követően első fokon a bíróság megállapította, hogy indokolt volt Sz. Zoltán sürgősségi gyógykezelésre történő beszállítása, mivel közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsított zavart viselkedésével. A férfi azonban nem hagyta annyiban és fellebbezett. Ügye a másodfok elé került, a Fővárosi Törvényszék pedig a fellebbezett rendelkezéseket megváltoztatta. Szerintük az elsőfokú bíróság nem kellő „alapossággal” tárta fel a tényállást, mint ahogyan a szakértői vélemény sem támasztja alá a „veszélyeztető magatartás fennállását”. A kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelése ugyanis – olvasható a hivatalos dokumentumban –

a „legsúlyosabb kényszerintézkedés, mely korlátozza a személyi szabadság és önrendelkezés Alaptörvényben és nemzetközi egyezményekben védett alapjogát.”

A Fővárosi Törvényszék szerint az eljárást megindító kérelemben a gyógykezelés okaként csak a veszélyeztető magatartás van megjelölve, miközben „a közvetlen veszélyeztető magatartás állítását a kérelem sem tartalmazza”.

Sz. Zoltán azt panaszolta lapunknak, hogy semmilyen vizsgálatot nem végeztek el rajta, csak látatlanban állították ki, hogy „bolond”. Az üggyel kapcsolatban panasszal fordult az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához, mert szerinte a rendőrség indokolatlan és aránytalan sérelmet okozott neki az intézkedés közben. Annak ellenére, hogy a Hivatal intézkedésében felhívta a II. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjének figyelmét az intézkedési kötelezettséggel kapcsolatos törvényi keretek maradéktalan betartására, maga a dokumentum részletekbe menően elemzi az eseményeket, ahol két megközelítésből „értékelik” az incidenst. Egyrészt úgy vélik, hogy az intézkedés nem volt indokolt, éppen azért, mert a később feljelentés tárgyává tett szabálysértések elkövetésének gyanúja nem alapozhatta meg a rendőrök intézkedési kötelezettségeit, magyarul semmilyen jogszabályi alap nem kötelezhette őket arra, hogy intézkedjenek, mint ahogyan arra sem, hogy a „bemutatás” sértette volna a közrendet, vagy közbiztonságot. Mindeközben – hogy bonyolultabb legyen a történet – a Rendőrségi törvény egyik paragrafusa már azt mondja ki, hogy a rendőri intézkedésnek mindenki köteles magát alávetni, kivéve, ha az nyilvánvalóan jogsértő, ami ebben az ügyben nem állt fent. Ebből a megvilágításból nézve a Hivatal azt írta, hogy a panaszos nem ellenkezhetett volna a rendőri beavatkozásnál, igazolnia kellett volna magát, majd csak azt követően élni a panaszjogával.

Sz. Zoltán a Független Rendőri Panasztestületet is megkereste, de sem a testület, sem a II. kerületi Rendőrkapitányság vezetője nem talált semmi kivetnivalót a rendőri intézkedésben, a panasz így Bucsek Gábor budapesti rendőrfőkapitányhoz került, aki nemcsak, hogy megsemmisítette a kerületi rendőrkapitányság vezetőjének határozatát,

de új eljárás lefolytatására utasította az elsőfokú hatóságot, mert a rendelkezésére álló bizonyítékok nem voltak elegendőek az érdemi döntés kialakításához.

Ezt a végzést 2017. januárjában adta ki, majd később, a másodfokú határozatában ismét megerősítették, hogy nem történt jogellenes intézkedés, sőt, azt „a panaszos intézkedés során tanúsított egyéb jogsértő magatartása is alátámasztotta”. A dokumentum szerint az arányosság elve is megállta helyét a rendőrség részéről, mint ahogyan a megbilincselés is, ennek megélését csupán a fokozott stresszhelyzet válthatta ki, ugyanakkor a „szubjektív érzet” nem elegendő ahhoz – szerepel az iratban –, hogy kivonja valaki magát az intézkedés alól.

Bucsek Gábor határozatával a közigazgatási eljárás le is zárult, de a férfi később rájött, hogy a jelenlegi budapesti rendőrfőkapitány 2010 és 2011 között a II. kerületi kapitányságot irányította, ezért a másodfokú határozat elbírálásának kizárásából kérte a BRFK-t, elfogultság miatt. Ezt a kérelmet az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) elutasította, amelyben fellebbezésnek nincsen helye. Az ORFK elutasító határozata miatt idén augusztusban az ügy felülvizsgálatát kérte a legfőbb ügyésznél, Polt Péternél. Ebben nem csak felülvizsgálatot kért, de további aggályokat is megemlített, még a kényszer gyógykezelést elrendelő elsőfokú bírósági végzéssel kapcsolatban is. Sz. Zoltánban ugyanis komoly aggályokat vet fel, hogy a végzésben szereplő bírósági titkár és az ügygondok közeli ismerősök voltak, és ennek szerinte kizáró tényezőnek kellett volna lennie a végzés meghozatalakor.

További belföldi híreink