Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2018-07-10 07:06:00

Hiába van lemorzsolódás elleni program, ha egyszerűbb „tovább lökni” a diákokat

Bár Magyarországon elvben létezik lemorzsolódás elleni program az idő előtti iskola-elhagyás elkerülésére, az ezzel járó terheket az egyes oktatási intézményeknek maguknak kell vállalniuk. Hiába szerepel ugyanis a jogszabályban a korai jelzőrendszer felépítése, amíg nincs hozzárendelve az állam részéről központ forrás, az iskolák magukra vannak hagyva, és saját hatáskörükben kell megoldaniuk a leszakadó diákok felhúzását. A helyzetet súlyosbítja a főként vidéki iskolákat sújtó tanárhiány.

Hiába van lemorzsolódás elleni program, ha egyszerűbb „tovább lökni” a diákokat
Fotó: MTI

Az Oktatási Hivatal idén márciusi adatai szerint 82 ezer gyermeket, vagyis a közoktatásban tanulók 11 százalékát fenyegeti a lemorzsolódás veszélye, magyarul az, ha önként fordítanak hátat az iskolának, és hagyják el azt. Hivatalosan a veszély akkor áll fent, ha egy tanuló tanulmányi átlaga nem éri el a közepest az adott félévben, illetve akkor, ha az előző félévhez képest legalább 1,1 jeggyel romlott az átlaga. Az Európai Bizottság szerint azok tekinthetők korai iskolaelhagyóknak, akiknek általános iskolai vagy annál alacsonyabb végzettségük van, és nem vesznek részt sem iskolarendszerű, sem iskolarendszeren kívüli képzésben.

Borsod-Abaúj-Zemplén- és Nógrád megyében 20 százalék feletti azok aránya, akik azelőtt hagyják ott az oktatási intézményt, mielőtt befejeznék a képzést. A fiatalok egy része a közmunkaprogramban helyezkedik el. Persze, nem mindenhol ilyen magas a lemorzsolódás aránya, Győr-Moson-Sopron és Csongrád megyében például alig van olyan, aki félbehagyná a tanulmányait: a diákok 5 százaléka.

Az oktatási intézményrendszer finomnan fogalmazva nem mindenhol van felkészülve a lemorzsolódás megelőzésére.


Tudunk olyan esetről, amikor egy diákot úgy „tereltek ki” a programból, hogy készségtárgyakból húzták fel az átlagát. 

A tanuló osztályfőnöke így akarta ugyanis elkerülni azt, hogy bekerüljön a lemorzsolódás elleni programba, és differenciáltan kelljen tanítani a különböző tantárgyakból. Sok esetben a pedagógusoknak fogalmuk sincs arról, hogyan kellene kinéznie egy-egy tantárgyból az említett differenciált oktatásnak.

Maga a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók fogalma egyébként a köznevelési törvény 2015. januári módosításával jelent meg a jogszabályban, a törvény pedig utalásokat tartalmaz a korai jelzőrendszer felépítésére vonatkozóan. Jól látszik tehát, hogy jogszabályi szinten is kiemelt figyelmet kap a lemorzsolódás megelőzése, de az általunk megkérdezett szakemberek azt mondták, a gond az, hogy erre nincs külön forrás biztosítva. A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke azt nyilatkozta az atv.hu-nak, hogy maga a lemorzsolódási elleni harc intézkedési tervet von maga után, amely arról szól, hogy milyen foglakozást biztosítanak a tanulóknak, majd hozzátette: ezt minden intézmény maga szabja meg. Totyik Tamás azzal folytatta: meg kell határozni, hogy a gyereket egyéni korrepetálásra, tanulószobára, vagy napközire kötelezik, és emellett az intézmény mit fog tenni azért, hogy az érintett ne morzsolódjon le.

A PSZ alelnöke a tanárok túlterheltségét is érintette, főleg ha olyan vidéki intézményben dolgoznak, ahol súlyos a pedagógushiány. Totyik Tamás – a probléma megoldására – három irányt határozna meg azoknak a településeknek, ahol sok hátrányos helyzetű gyermek van, és ahol magas a lemorzsolódás aránya. Elsősorban tanodarendszert javasolna, ahol külön tudnának foglalkozni ezekkel a gyermekekkel, de szerinte a főállású fejlesztő pedagógusokat sem lehetne megspórolni ezekben az intézményekben. A forrást pedig a kormánynak kellene ehhez biztosítani. Végül pedig „fixre tenné” a pedagógusok óraszámát, de az esetleges túlóra kifizetését is fontosnak tartaná.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke arról beszélt, hogy


országos szinten nincs ilyen átfogó program, hanem a köznevelési törvény helyi szinten kötelezi az intézményeket, hogy gondoskodjanak erről. 

Szűcs Tamás azt is elmondta, hogy azok az iskolák, amelyek a pedagógiai programokban felzárkóztatásra kényszerülnek (tehát ahol halmozottan hátrányos és nehezebb sorsú gyermekek vannak), ott kellene, hogy legyenek olyan órák, ahol a felzárkóztatást elvégezik. Intézményenként pedig – egészítette ki – a pedagógiai programok rendelkeznek erről, hogy mekkora órakeretet tudnak vagy akarnak felszabadítani.

Mindeközben a PDSZ régi elnöke, Mendrey László úgy véli: látszatcselekvés mindez, mert hiába jó az ötlet, ha a feltételeket nem teremtették meg hozzá. Szerinte a plusz foglalkozásokat meg is kellene fizetni, de az iskolák semmilyen gazdasági önállósággal nem rendelkeznek már.

Központi forrás tehát nincs a felzárkóztatásra, az iskoláknak ez – úgy tűnik – a saját hatáskörükben kell megoldaniuk, ami annál is inkább nehezebb, mert nem rendelkeznek gazdasági önállósággal. A helyzetet tovább bonyolítja a tanárhiány is, ami pedig a vidéki településeket még hatványozottabban érintheti. A Klebelsberg Központot is megkerestük a kérdéseinkkel, a következő választ kaptuk: „A végzettség nélküli iskolaelhagyók arányának csökkentésére irányuló EU 2020 stratégia célkitűzéséhez kapcsolódva hazánk – más európai országhoz hasonlóan – a végzettség nélküli iskolaelhagyók arányának 10%-ra csökkentését vállalta 2020-ig.” A KLIK arra is emlékeztetett, hogy a korábbi években számos olyan intézkedés és program volt jelen (pl.: Tanoda program, Útravaló Ösztöndíjprogram), amely az iskolai elhagyást volt hivatott visszaszorítani. Az előbbiek miatt pedig úgy gondolják, hogy a lemorzsolódást csökkentő szakmai tevékenységekhez rendelkezésre állnak a források.

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője – aki hátrányos helyzetű gyermekekkel foglakozik – egy kicsit árnyalja a helyzetet. Úgy véli, hogy a bukások számát inkább az határozza meg, hogy az iskolák nem tudnak mit kezdeni a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel, és azt látják, nincs értelme buktatni, mert a túlkoros, többször bukott gyereknél sem javul a tanulmányi eredmény. Viszont növekednek a problémák, ahogyan idősebbé válva náluk fiatalabbakkal kerülnek egy osztályba. Ennek köszönhető szerinte, hogy a hátrányos helyzetben lévő fiatalokat átengedik, minimális tudással is. Mint mondta: „egyszerűen túl akarnak lenni rajtuk”.

L. Ritók Nóra azt is hozzátette: egy ilyen trükközés jelzi, hogy eszköztelenek a pedagógusok, és hogy olyan elvárásokat támaszt velük szemben a rendszer, aminek nem tudnak megfelelni. Kiemeli: „ahol szembe lehet nézni a hibákkal, és megoldáskereső attitűd van, ott nincs szükség erre”.

További belföldi híreink