Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2017-07-29 08:25:00

Semjén tévedett Trianonnal kapcsolatban

A Trianon 100 kutatócsoport vezetője a Heteknek adott interjújában többek között arról beszélt, hogy az első világháború végén szükségszerű volt a magyar hadsereg leszerelése, és ha ez nem is történt volna meg, akkor sem lett volna esély ellenállni a békediktátumnak.

Semjén tévedett Trianonnal kapcsolatban

A Bálványosi Szabadegyetemen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes arról beszélt, hogy a trianoni döntés csak részben a világháború elvesztésének következménye, legalább ilyen fontos, hogy „egy nemzetietlen és hazaáruló banda Budapesten szétverte a magyar államiságot, a magyar önvédelmet, és tudatosan lefegyverezte a magyar hadsereget”. Semjén Törökországot hozta fel példának, amely ellenállt, nem nyugodott bele az antanthatalmak döntésébe.
 
A Hetek című hetilapnak nyilatkozva Ablonczy Balázs, az MTA Trianon 100 kutatócsoportjának vezetője az ezzel kapcsolatos kérdésre úgy reagált, hogy politikai kijelentéseket nem kommentálnak.

„Ezek ugyanis nem a professzionális történelemtudomány, hanem az emlékezetpolitika részét képezik. A kollégáim sokszor drámaian élik meg, amikor a politikusok megnyilvánulnak ilyen témában, de be kell látni, hogy ehhez joguk van.

Nyilván, ha fraktálokkal foglalkoznánk, akkor az a kutyát nem érdekelné a magyar közéletben: a történelem nyelvét viszont értik az emberek, ezzel szavazatokat lehet szerezni, ezért a politikusok előszeretettel használják, még ha sokszor túlságosan leegyszerűsítve is.”


 semjén zsoltSemjén Zsolt


Szakmai alapon ugyanakkor elmondta, biztonsági és egészségügyi okai is voltak a leszerelésnek. „A háború után elszabadult a pokol: kevesen tudják, de 1918 november-decemberében több ezer ember halt erőszakos halált Magyarországon. Többen, mint a vörös- és a fehérterror alatt együttvéve. Ezek részben etnikumközi összeütközések voltak, részben a frontról hazatérő katonák túlkapásai. (…) Nemrég megtaláltam Debrecenben a Hajdú vármegyei nemzeti tanács egyik Budapestre küldött kétségbeesett táviratát, amelyben az szerepel, hogy a katonák „a forradalmunkat sajnos teljesen félreértve azt gondolják, hogy most lehet ütni az urat meg a zsidót”. Ebben a helyzetben logikus lépés volt a leszerelés, aminek egyébként egészségügyi vonatkozásai is voltak: rengeteg katonát kellett szűrőtáborokba vinni, mert tetvesek, szifiliszesek, idegbetegek lettek, vagy ki tudja milyen betegségeket szedtek össze a háború során.” – magyarázta.

Ami pedig a fegyveres ellenállást illeti, a történész rámutatott: két helyet lehet említeni, ahol az első világháború után a békeszerződések rendelkezéseit fegyveres erővel sikerült megváltoztatni.

 „Az egyik Karintia, a másik Törökország. A sikernek pedig több feltétele volt: véleménykülönbség a párizsi nagyhatalmak között, amelyek közül legalább egynek tevőlegesen az ellenállók mellé kellett állnia (ez Karintia esetében Olaszország, Törökország esetében pedig a Szovjetunió volt); szükség volt egy belső összjátékra, hogy miközben a kormány aláírja a békét, támogassa a szabadságharcosokat is; ráadásul mindez csak pontszerűen, regionálisan működött, amennyiben volt egy erős lokálpatriotizmus, és a lakosság valamilyen szinten fel volt fegyverezve. Magyarországnak aligha lett volna esélye az összes utódállam ellen nagyhatalmi támogatás nélkül” – fogalmazott Ablonczy Balázs.
 
A teljes interjú a Hetek című hetilap legfrissebb számában olvasható.

További belföldi híreink