Itthon

2017-03-11 15:41:00

Kiszorítósdi az ellenzéki térfélen: Ellenségük ellensége

Nő a feszültség a DK elnökévé újraválasztott Gyurcsány Ferenc és az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Botka László hétvégi nyilatkozatai nyomán. Közben az ellenzéki oldalon további változást jelez a Jobbik gyengülése és a Momentum párttá alakulása. A Hetek cikke.

Kiszorítósdi az ellenzéki térfélen: Ellenségük ellensége

„Tökmindegy” – kezdte a választ László Róbert a Heteknek arra a kérdésre, hogy milyen stratégia lenne a legkedvezőbb a baloldali ellenzék számára 2018-ban. 

A Political Capital választási szakértője szerint mindaddig értelmetlen az összefogás módjáról beszélni, amíg az érintett pártok olyan alacsony támogatottsággal rendelkeznek, mint mostanában.

László Róbert emlékeztetett rá, hogy 2014-ben az országgyűlési választáson együtt indulva bukott el a baloldal, az európai parlamenti választáson külön-külön indulva buktak el, az önkormányzati választáson pedig hol együtt, hol külön indulva szenvedtek vereséget. Mindez nem azt igazolja, hogy a modellek rosszak, hanem azt, hogy társadalmi támogatottság híján semmilyen stratégia nem segít.

László úgy látja, bár most minden érintett a külön indulásról beszél, és igyekeznek saját pozícióikat erősíteni, a célegyenesbe érve várhatóan visszalépnek egymás javára a nyerhetőnek tűnő körzetekben.

Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban László Róbert is osztja az álláspontot, miszerint az exminiszterelnök – lévén az egyik legelutasítottabb politikus – komoly gátja az összefogás sikerének, hiszen személye nagyságrendekkel több szavazót taszít, mint amennyit vonz. „Amíg Gyurcsány tényező, addig erősen korlátozott az ellenzék vonzereje, és ennek Orbán Viktor a legfőbb haszonélvezője” – vélekedett a szakember.

Közös nevező kellene

Orbán leváltására úgy van a legnagyobb esély, ha az ellenzéki pártok közös listát, közös miniszterelnök-jelöltet és minden egyéni választókörzetben egy közös indulót állítanak –mondta a Hetek megkeresésére Pulai András, a Publicus Intézet igazgatója. Mindez matematikai alapon igazolható, mint ahogy az is, hogy a külön listák esetében sok töredékszavazat elvész, nem beszélve arról, hogy az Együtt, a Párbeszéd vagy a Modern Magyarország önállóan indulva esélytelennek látszik a bejutási küszöb megugrására.

Ugyanakkor megkerülhetetlen kérdés, hogy melyik pártot mi motiválja valójában: a kormányváltás, vagy saját pozíciójának javítása. Pulai szerint a DK esetében úgy tűnik, több képviselőjük juthat a parlamentbe, ha saját (külön) listával indulnak, az egyéni választókörzetekben pedig a koordinált jelölést választják. Ezzel azonban csökkentik a teljes baloldal együttes eredményét – tette hozzá Pulai. A szakember szerint a külön lista 3-4 plusz képviselőt hozhat a DK-nak, és ezzel már lehet saját frakciója, ugyanakkor akár tíz-hússzal kevesebb kevesebb képviselőt eredményezhet a teljes baloldalt tekintve.

A helyzetet tovább bonyolítja Gyurcsány Ferenc személye: 2014-ben több mérés szerint is 4-6 százalék veszteséget okozott az összefogás pártjainak a korábbi miniszterelnök indulása.

A Hetek értesülései szerint egy idén januári mérés hasonló eredményre jutott, talán ezért sem kíván Botka László szocialista miniszterelnök-jelölt Gyurcsánnyal közös baloldali listát.

Ami a többi ellenzéki pártot illeti, közülük fontos szerepe lehet az LMP-nek – mondta a Heteknek egybehangzóan Pulai és Závecz Tibor, a ZRI közvélemény-kutató intézet vezetője: egyrészt azért, mert a Publicus mérése alapján megfordult a párt támogatóinak belső aránya: míg korábban az LMP-szavazók kétharmada jobboldali, egyharmada baloldali volt, most kétharmaduk baloldali, és csak egyharmaduk jobboldali gondolkodású, érdemes tehát bevonni őket egy kormányváltó szövetségbe. Závecz Tibor szerint nem véletlen, hogy Botka László elsőként az LMP-t kereste meg, mert ezzel nem csupán a DK-t „értékeli le”, hanem azt is üzeni, hogy el akarja felejteni a balliberális oldal 2014-es vesszőfutását, az LMP révén nagyobbra nyitná a játékteret, ugyanakkor a Momentum megjelenése éppen a zöldpártra jelenti a legnagyobb veszélyt.

Két férfi, két eset

Botka miniszterelnök-jelölti belépője lényeges pontokon tér el Bajnai Gordon 2012. októberi fellépésétől: Bajnai – bár egy évig kormányfő volt – inkább kívülállónak tűnt, ráadásul egy akkor alakuló párt vezetőjeként jelentette be visszatérését a politikába, s így rögtön szembetalálta magát az akkori MSZP kormányviselt, erős embe­reivel. Bajnai magasról indult, de az egyezkedések során hamar elkopott, végül a kormányfőjelöltségig sem jutott el. Botka – Závecz szerint – a választáshoz közelebbi bejelentkezéssel jobban időzített, az MSZP már nem hátrálhat ki mögüle, ráadásul most nincsenek erős, karakteres politikusok a pártban.

Meglepetésszerű érkezésével Botka erőt mutat, és ennek fenntartása érdekében nem közösködik. Nem áll érdekében a „több egyenrangú fél majd megegyezik” üzenet közvetítése, sem a rossz emlékű „hátsó szobák, titkos tárgyalások” felidézése.

Závecz szerint Botka tudja, hogy valamivel meg kell mozdítani a balliberális oldal állóvizét, amit leginkább az alig mozduló pártpreferenciák jellemeznek. Az MSZP 10-13, a DK 4-6, a kispártok 1 százalék körül állnak évek óta, éppen ezért Závecz szerint „minden hasznos lehet, ami nem 2014-et idézi”. A Szegedet több ciklus óta vezető Botka minden más baloldali politikusnál alkalmasabb lehet a vidék megszólítására, ami azért is kulcsfontosságú, mert a Fidesz közismerten sikeres ebben, ráadásul a kormány uniós forrásból – például a Modern Városok Program révén – jelentős fejlesztéseket hajt végre. Závecz szerint egy erősnek mutatkozó Botka jelentős számú szavazót aktivizálhat a bizonytalanok közül.

Olvad a Jobbik

A verseny azonban még a baloldali pártok valamilyen kiegyezése után sem szűkülne le egy az egy elleni küzdelemre, hiszen harmadik erőként a Jobbikkal is számolni kell. Pulai András szerint mára véglegessé vált, hogy a baloldal semmiképpen nem fog össze a radikális jobboldallal.

Ugyanakkor a Jobbik folyamatos gyengülése is egyértelmű, ami legalább három okkal magyarázható: az egyik a Fidesztől érkező támadások hatása. A másik az országos politikai ügyektől való távolságtartás: a Jobbik nem foglalt állást egyértelműen sem a kvótanépszavazásban, sem az olimpiaellenes népszavazásban, sem Paks II. ügyében. A harmadik ok, hogy az ismertségi listán 82 ponttal szereplő Vona Gáboron kívül a Jobbiknak nincs ismert politikusa, a többiek az 50-60 közötti mezőben állnak, ami inkább ismeretlenséget jelent, a vonzerőről, népszerűségről nem is beszélve. Nem véletlen, hogy a Jobbik rendelkezik a saját szavazói között a legtöbb bizonytalannal: az itt mért 40 százalék 2-3-szor magasabb arány, mint a többi párt esetében. A Jobbik gyengélkedése elvileg szintén segíthet a baloldalnak, ám a közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy a radikális pártból kiábrándult tömegek eddig inkább a bizonytalanok táborát növelték.

Szlazsánszky Ferenc / Hetek

További belföldi híreink