Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2016-07-02 08:00:00

Csisztu: A bulvárt is lehet intelligensen tálalni

Rendkívül sikeres sportoló volt, akinek nehéz lenne felsorolni az érdemeit. Anyukája „lökte be” a média világába, majd az Egyesült Államokban tanulta az újságírást. A folyamatos tanulás és a valós teljesítmény híve, a celebségről pedig megvan a véleménye. Szerinte a németek az Eb-favoritok, ő azonban az olaszoknak drukkol. Az atv.hu interjúsorozatának következő része.

Nagyon fiatalon, mindössze öt évesen kezdtél el tornázni. Milyen hatásra kezdtél el sportolni?

Nagyon mozgékony és filigrán gyerek voltam – bár ezt ma nehéz elképzelni. Olyan energiák mozogtak bennem, amit mindenképpen le kellett kötni valahogy, és mivel édesanyám balettozott és tornászott is, ha nem is nagyon magas szinten, ez a mozgáskultúra nagyon közel állt hozzám. Vagyis nem is nagyon volt más választása a szüleimnek, minthogy levigyenek tornászni, hiszen az oviban kis híján „ön- és közveszélyesnek” nyilvánítottak. Végül, amikor láttam Nadia Comanecit egészen kiskoromban a montreali olimpián versenyezni a tévében, kijelentettem, hogy „én szeretnék lenni a következő himnusz a dobogón”.

Aztán sorra jöttek a sikerek. Melyik győzelmedre vagy a legbüszkébb?

Igen, valóban, aztán nagyon sokszor megadatott, hogy én legyek, vagyis nekem játsszák a himnuszt a dobogón. Számos hazai és nemzetközi versenyt nyertem, volt olyan Mesterfokú Bajnokság, hogy a maximális öt győzelemből három arany, egy ezüst és egy bronzéremmel tértem haza. Sőt, az egyik legkedvesebb sikerem egy olyan győzelem külföldön, a gerendán, amikor – az akkori számítási rendszer szerint – megkaptam a maximális tíz pontot a gyakorlatomra. alsó sor, balról a második (forrás: facebook)Alsó sor, balról a második (Forrás: Facebook)

22 évesen hagytad abba az élsportot, addigra azonban megjártál több világversenyt, köztük olimpiát is. Mennyiben volt más a gyerekkorod, mint egy átlagos kortársadnak? Milyen hatással volt ez az életforma a későbbi pályafutásodra?

Nyilván nagyban eltért az életem a gyerektársaimétól. Már nagyon fiatalon beleszoktam egy fajta rendszerbe, a sok edzés miatt megtanultam jól beosztani az időmet, minden percet kihasználni a tanulásra, járműveken, vagy ahol éppen ért az edzések közötti szünet. Ennek ma is nagy hasznát veszem, hiszen ma is sok dolog között keresem a balanszot és azt hiszem elég jól zsonglőrködöm az időmmel, család és hivatás között megosztva azt. Ami persze igazán nagy különbség volt más gyerekekhez képest, hogy már akkoriban utazhattam és járhattam a világot, amikor a szüleimnek olykor még útlevele sem lehetett. Megtanultam rácsodálkozni más kultúrák érdekességeire, szokásaira és kinyíltak az érzékszerveim az újdonságokra, ami a mai munkám alapvető kíváncsiságát is adja.

Tudatosan készültél arra, hogy a sport után a média felé veszed az irányt?

Egyáltalán nem. Éppen a szöuli olimpián versenyeztem, amikor édesanyám – a tudtom nélkül, hiszen nem volt módja, hogy megkérdezzen – beadta a jelentkezésemet a Telesport pályabelépő pályázatára. Ezen kissé össze is kaptunk, amikor hazaértem, de az élet őt igazolta, hiszen igen okos döntés volt engem ebbe az irányba terelni. Aztán, amikor már belekóstolhattam gyakornokként a tévézésbe, akkor már tudatosan választottam az amerikai egyetemen a nemzetközi kommunikáció és televíziózás szakot.

Húsz évesen már az Egyesült Államokban tanultál a Minnesota Egyetemen, és rangos televízióknál gyakornokoskodhattál. Kérlek, mesélj kicsit erről az időszakról!

Életem egyik legizgalmasabb, de legnehezebb időszaka is volt ez egyben. Az élet iskolájában is nagy képzést kaptam, hiszen sokat voltam magányos és egyedül kellett megoldanom a problémáimat, a számlák befizetésétől, a főzésen át a nappali egyetemi tanulmányokig, miközben magas szintű tornát vártak el tőlem az ösztöndíjamért cserébe. Az újságírásról viszont rettenetesen sok megszívlelendő alapértéket tanultam meg, olyan elveket, a minőségre törekvés olyan erős igényét, amelyek mind a mai napig meghatározzák a szakmámhoz fűződő mentalitásomat és maximalizmusomat, egyben a függetlenségemet is. jakupcsek gabriellával a nő háromszor felvétele előttJakupcsek Gabriellával a Nő háromszor felvétele előtt

Miben más a kinti televíziózás légköre, mint a hazai?

Nagyon nagy az ösztönző erő abból a szempontból, hogy értékes munkát rakjon le az ember az asztalra. Van dicséret és létezik elmarasztalás is, amelyet a mai hazai rendszerben nem nagyon érzékelek. Rendkívül fontos a sajtóban dolgozók hitelessége, amely tapasztalattal és életkorral érkezik meg igazán, éppen ezért nagy tisztelet övezi a szakma „moguljait”. Továbbá rendkívül fontos, hogy az újságíró akkor marad hiteles, ha nem csapódik sehova, képes megőrizni a nyitottságát és a kritikai képességét, a tisztánlátását - rendszertől függetlenül.

Amellett, hogy felépítettél egy komoly tévés és rádiós karriert, folyamatosan tanultál: ha jól tudom, három diplomád van, köztük egy ELTE-s jogi. Miért tartottad fontosnak, hogy a „sztárság” mellett folyamatosan képezd magad?

Nem szeretem a sztárság szót, a celebkedést meg még úgy sem, mert teljesen kiüresedett kifejezések ezek idehaza. Teljesítmény nélküli publikus szereplés húzódik meg mögöttük, ami egyáltalán nem jellemző rám. Ismert ember vagyok, amely ismeretség még az élsportolói, tornász életemtől datálódik és csak tovább nőtt, amikor első sportriporternőként elmerültem ebben a hivatásban és más irányokban is elindultam a televíziózásban. Azt vallom, hogy tanulni sosem elég és sosem késő, és az a helyzet, hogy a jogi diploma, majd később a sportjogi szakjogász diploma megszerzése is azért volt fontos számomra, mert sosem lehet tudni mit hoz az élet, és nem szeretném, ha esetleg a médiában bekövetkező változások engem készületlenül érnének, ha netán váltani kell. Továbbá mindannak az ismeretanyagnak, amelyet a tanulmányaim során magamba szívtam ma is hasznát veszem az újságírói pályám során.

A jelenleg is futó sportműsoraid mellett április óta az ATV Nő háromszor című műsorát is vezeted. Bulvár témában milyen műsorvezetői stílust képviselsz? Van lehetőséged a kemény kérdéseket feltenni, vagy nem kell gyomorgörccsel jönniük az interjúalanyaidnak?

Hiszem, hogy a bulvárt is lehet magas minőségben is intelligensen tálalni. A kemény kérdések nem azon múlnak, hogy mennyire sérti meg a riporter a riportalanyát, vagy hogy mennyire vág a szavába. Sőt, azt tanultam, hogy mindenkivel mindent meg lehet beszélni, még a legpikánsabb, legbensőbb témákat is, csak a hangnemet kell eltalálni és a megfelelő atmoszférát kell megteremteni ahhoz, hogy a riportalany ellazuljon, vagyis gyomorgörcsmentesen, önként nyíljon meg. adásra készülveAdásra készülve

Mennyit szoktál készülni a műsoraidra, illetve mennyiben más felkészülni egy bulvárosabb adásra, mint egy sportműsorra?

A felkészülés egyformán fontos, műfajtól függetlenül. Én lehet, hogy még a régi iskolát képviselem, de én szeretek nagyon sok információval a fejemben, alaposan felkészülni minden műsoromra, hiszen akkor érzem magam biztonságban, ha a lehető legtöbbet tudok az adott szereplőről, még akkor is, ha ennek csak töredékét használom csak fel esetleg a műsor során.

Végül egy tipp: szerinted ki nyeri a labdarúgó-Európa-bajnokságot?

Nagyon nagy az esély arra, hogy a német válogatott lesz a világbajnokság után a kontinens legjobbja is, én azonban az olaszoknak drukkolok. Persze miután már a negyeddöntőben összetalálkoznak, hamar kiderül majd melyikőjük juthat el esetleg a döntőig. Ha viszont a portugálok nyernének, akkor felértékelődne a mieink sikere és még akár Izland is meglepheti Európát, ha Angliát is képes volt kiütni.

(Borítókép: Facebook)

Ajánlom

További belföldi híreink