Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2016-06-11 07:40:00

Bánó: Nem hagytam az életnek, hogy eltántorítson a szakmától

A '70-es évek óta gyakorlatilag folyamatosan képernyőn van, átélte a híradózás korszakváltásait, többször is elhallgattatta a politika, de mindig talpra állt. Bánó András két kollégájával az oldalán új műsorral jelentkezik az ATV-n.

Bánó: Nem hagytam az életnek, hogy eltántorítson a szakmától
Bánó András

Lehettél volna profi vízilabdás, vagy építhettél volna magadnak egy szép jogász-karriert, sőt énekesként is megálltad volna a helyed, mégis híradós lettél? Miért?

A Pályabelépő című sportriporter versenyen 5 ezer jelentkezőből tizenketted magammal választottak ki, de akkor még a Képes Sporthoz kérettem magam gyakornoknak, mert a szüleim szerint a tévében sok a könyöklés. Az egyetemet viszont mindenképpen el akartam végezni, így amikor megkaptam a diplomámat, már belsős munkatársa voltam a lapnak.

És továbbra sem csábított a talár?

Egyedül az ügyvédség érdekelt, de akkoriban épp’ volt egy „numerus clausus” az ügyvédi kamarában.

A ’70-es évek közepén?!?

Igen, de nem a zsidó származás alapján korlátozták a kamarai felvételt, hanem a szakma túltelítettsége miatt gyakorlatilag csak azt vették fel, akinek a családjában volt már ügyvéd. Az enyémben nem volt, így maradt az újságírás.  

De akkor még mindig kinőhetted volna magad az MTK vízilabda szakosztályában.

Csakhogy az egyetemi tanulmányaim mellett a versenysportra már nem jutott időm. Egyébként a másodosztályban játszottam kapusként. Szerettem, de el kellett tőle búcsúznom.

Hogy kerültél a nyomtatott sajtótól a tévézés világába?

A ’74-es úszó Európa-bajnokságon megismerkedtem Vitray Tamással, és sikerült bekerülnöm az ő stúdiójába, ráadásul két évre. Ez után kerültem a tévéhíradóhoz külsős szerkesztőnek, ahol végül rendesen megtanultam hírt írni. Volt, hogy 14-szer dobták vissza az anyagomat, míg össze nem hoztam az elvárt 40 másodpercet.

De ez még mindig nem az igazi politikai újságírás volt…
 
Nem, sőt amikor már a tévé kötelékében dolgoztam, eleinte ott is csak sporttal foglalkoztam: Kiss Péter operatőrrel alkottunk egy mára már legendásnak számító párost. Aztán szép lassan, átnyergeltem a kultúrára, majd felkértek belpolitikai, később külpolitikai turnusvezetőnek, míg végül eljutottam a híradó szerkesztésig.

Milyen lényeges korszakhatárokra emlékszel a hazai híradózás fejlődéstörténetében?

A ’80-as évek végéig, amikor már a pártállam eresztékei recsegni-ropogni kezdtek, a magyar politikusok jelentős része nem nyilatkozott a televíziónak, mivel Kádár János megközelítését tették magukévá, aki általában úgy sorolta fel a médiumokat a pártkongresszuson, hogy „a sajtó, a rádió és a televízió”. Nagy változást jelentett, amikor először mondta fordított sorrendben, mert innentől kezdve mindenki számára világos volt, hogy ő is megértette a televíziónak mint tömegbefolyásoló eszköznek a jelentőségét. Grósz Károly volt az első állami vezető, aki elkezdett rendszeresen interjúkat adni.

A rendszerváltás milyen változást hozott ezen a fronton?

Már a rendszerváltás előtt, a pártok megjelenése volt még egy ilyen mérföldkő, amikor a híradóban már lehetett foglalkozni az MDF-fel, vagy az SZDSZ-szel, és bárkit kamera elé lehetett állítani. Ez egy eufórikus időszak volt, ami beletorkollott a rendszerváltásba, és azt hittük, hogy végre itt a szabadság, arról forgatunk, amiről csak akarunk, és mindenki azt nyilatkozik, amit csak akar. Bármit leadhattunk, nem volt tabulista. Aztán szép lassan visszasüllyedtünk a posványba.

Miféle posványba?

A politikai hatalom, zsarolással és korlátozó szabályozásokkal fokozatosan visszakényszerítette az általa uralt mederbe a sajtószabadságot.

Mikor nyílt előtted nagyobb tér a híradózásban?

’90 januárjában már szerkesztettem különböző híradós kiadásokat, amikor felmentették Aczél Endrét. Aznap is meg kellett csinálni a híradót, mert minket arra szocializáltak, hogy bármi áron nyújtanunk kell a szolgáltatást, hiszen a néző híradóra fizetett elő. Nagyon sokan fölálltak és bojkottálták a munkát, én meg ott álltam szerkesztőként, műsorvezető nélkül. Nagy nehezen megtaláltuk Bayer Icát, és végül minden bonyodalom nélkül lement az adás. Később főszerkesztő-helyettes lettem, és miután összekülönböztem Pálfy G.-vel, Vitray Tamás kérésére a csapatommal létrehoztuk az Esti Egyenleg című műsort. Itt még egy darabig tobzódtunk abban, hogy az került adásba, amit csak kitaláltunk.

Lett is belőle jó nagy kalamajka…

Kicsit zokon vették az általunk értelmezett sajtószabadságot, és lecsavartak minket.

Lehet azt mondani, hogy a generációdból ebben a műfajban te vagy az egyetlen, aki még mindig képernyőn van?

Lehet.

Te minek tudod ezt be?

Egyszer Paul Lendvai azzal a szöveggel dedikálta nekem az egyik könyvét, hogy „Bánó Andrásnak, a nagy túlélőnek”. Annyira szeretem ezt a szakmát, hogy nem hagytam az életnek, hogy eltántorítson tőle. Az Objektív megszűnése után, csaknem kilenc hónapig munkanélküli voltam. Mindenféle pótcselekvésekkel múlattam az időt, amik nem tettek boldoggá. A Napkelténél éreztem újra, hogy nekem a televíziózás lételemem. Kilenc évet húztam le stáb nélkül, amikor megkeresett az ATV, hogy vegyek át egy stábot és készítsünk egy színvonalas híradót.

Könnyű volt visszarázódni?

Az okozta a nehézséget számomra, hogy itt gyakorlatilag kész embereket kaptam, nem én választottam és neveltem ki őket. A fele el is ment.

Igaz, hogy vasprefektus vagy?

Nem (nevet), az a Gergényi. Akik viszont maradtak, nagyon jól beváltak, és kaptam lehetőséget, hogy újakat is hozzak melléjük. Valahogy mindig szerencsés kézzel nyúltam azokhoz, akikkel egy csapatot alkottunk. Azt remélem, hogy szeretnek velem dolgozni és átragad rájuk a lelkesedésem.

Beszéljünk az új műsorotokról! Mi a különbség a műfajon belül egy sztenderd híradó és a hamarosan látható „A nap híre” című műsor között?

Németh Szilárd hírigazgatót az vezérelte, hogy kihasználva a híradók sikerességét, ne szakítsuk meg a hírfolyamot, hanem a legérdekesebb témát dolgozzuk fel alaposabban, keressünk hozzá szereplőket, stúdióvendégeket, kapcsoljunk helyszíneket, kommentáljuk és magyarázzuk el az események hátterét. Ez egy breaking news-szerű műsor, olyasmi, mint amit a párizsi terror idején készítettünk. Három tapasztalt híradós vezeti, Balogh Juci, Simon András és jómagam, és a varázsát az adja, hogy élőben megy. a nap híre műsorvezetőiA nap híre műsorvezetői

Jön a nyár és a foci EB, nem könnyű a belépő.

Valóban nem, de bízom benne, hogy van annyi rutinunk, hogy felkeltsük és fenntartsuk a nézők érdeklődését.  

Nézed-e az EB-t? Milyen ma a viszonyod a magyar focihoz?

A magyar focitól némileg elszakadtam, de természetesen az EB-t nézem és szurkolok a nemzeti válogatottnak.

Meddig jutunk, mit jósolsz?

Szerintem a csoportból továbbjutunk, még ha a portugálokat nem is fogjuk tudni legyőzni.

Ajánlom

További belföldi híreink