Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2015-08-26 07:12:00

Lezsák szerint a fehérterror rendteremtés volt

A Nemzeti Kulturális Alap támogatta azt a Veritas Történetkutató Intézet által szervezett konferenciát, amely bár „A két világháború közötti magyar kultúráról és társadalomról” címet viselte, valójában Horthy Miklós történelmi szerepét kísérelte meg új kontextusba helyezni.

Az esemény fővédnökeként felszólaló Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke internacionalista nótának bélyegezte a fehérterror rémségeiről és a kormányzó németbarátságáról forgalomban lévő, főáramú történelemszemléletet, melyet szerinte az iskolai tankönyvekben is korrigálni kell.lezsák sándor egy korábbi rendezvényenLezsák Sándor egy korábbi rendezvényen

Kották és karmesterek

A kaposvári Jézus Szíve-templomban, közismert nevén a Hősök templomában celebrált ünnepi szentmise és a vitézi emléktábla megkoszorúzása után – de még ifj. Horthy István, a néhai kormányzó, Horthy Miklós unokájának felszólalása előtt – Lezsák Sándor konferencianyitó beszédében rögtön rátért a tárgyra. „Azok a történészek, tanárok és nem utolsó sorban újságírók,


akik évtizedek óta fújják az internacionalista nótát fehérterrorról, Horthy-fasizmusról, hol a kommunizmus, hol a szocializmus, hol meg a liberalizmus kottájából, azok vagy képtelenek történelmi összefüggésekben gondolkodni,

vagy egyszerűen nem ismerik a tényeket” – állította a parlament alelnöke, és kitért a „hosszúra nyújtott Horthy ellenes kampány” tudatos történelemtorzító „karmestereire” is.

Ők azok szerinte, akik „rendre tudatosan torzítják történelmünk tényeit és ugyanilyen tudatossággal igyekeznek sárba rángatni a történelemi személyiségeket, akik alkottak valamit a maguk korában, és akiket ők diktátornak bélyegeznek anélkül, hogy mérlegelnék azokat a lehetőségeket és korlátokat, amelyek között kormányzati és politikai döntéseket kellett hozniuk”.


Az MDF egykori elnöke ezen a ponton új értelmet adott a fehérterrornak, mint amely egyfelől válasz volt a vörös terrorra, de emellett a rendteremtés első lépését jelentette „Kun Béláék, Szamuelyék rablás- és gyilkosságsorozata” után.

Horthy szerepe a folyamatban annyi volt Lezsák szerint, hogy leállította – „mert volt hozzá ereje” – a különítményesek vérengzéseit még mielőtt az „kiterjedt bosszúállássá fajulhatott volna”.

Horhty mint államférfi

Lezsák előadásában a kormányzó államférfiúvá magasztosul, új életre kelti a megcsonkított Magyarországot, és csak azért kötött szövetséget a németekkel, mert „ugyan milyen eszközökkel védekezhetett volna a megcsonkított, katonailag is megbénított kis Magyarország a német hadigépezettel szemben?”


A Horthy-rendszer legsötétebb oldalának Lezsák nem a zsidóság deportálást látja, hanem az „ésszerűbb és igazságosabb birtokpolitika” hiányát.

Szavai szerint a történészek dolga és felelőssége, hogy tisztázzák a „Horthyról alkotott, évtizedeken át rombolt és torzított képet”, melynek eredményét szívesen látná a tudományban, az oktatásban és az iskolai tankönyvekben is.

A történész máshogy tudja 

Másképp látja az ellentengernagy történelmi szerepét Romsics Ignác. A két világháború közötti korszak mindkét politikai tábor által elfogadott, akadémikus szaktekintélye szerint az 1920-ban – eleinte úgy tűnt: csupán ideiglenesen – kormányzóvá választott Horthy nemcsak tudott a Tanácsköztársaság bukása után kezdődött fehérterrorról, a Héjjas- és Prónay-féle különítmények kegyetlenkedéseiről, de biztatta is őket a megtorlásra.


A bírósági ítéletek nélkül meggyilkoltak (baloldaliak, zsidók) számát Romsics ezer és kétezer közé teszi.

horthy és hitlerHorthy és Hitler

Miközben a trianoni békekötés kapcsán igazságtalanul elcsatolt magyar területek egy részének visszaszerzésében a magát országgyarapítónak aposztrofáló Horthy nem játszott lényeges szerepet, vitathatatlan a felelőssége a Szovjetunió elleni hadüzenetben. Utóbbit a németek egyáltalán nem kérték hazánktól, a szovjet külügyminiszter pedig egyenesen azt üzente, hogy Magyarország semlegessége esetén a Szovjetunió figyelembe veheti területi igényeinket – állítja Romsics, aki szerint legalább ennyire felelős a kormányzó a vidéki zsidóság deportálásáért is, még ha végül – más háborús bűnösökkel ellentétben – nem állították bíróság elé.

Brutális adatok

1944. május közepétől alig másfél hónap leforgása alatt


a Horthy vezetése alatt álló Magyarországról négyszázharminchétezer zsidó származású magyar állampolgárt vittek náci gyűjtőtáborokba és végső soron a biztos halálba.

Adolf Eichmann mindössze néhány tucat némettel tartózkodott Magyarországon, az áldozatok összegyűjtését és vagonokba zsúfolását a magyar közigazgatás dolgozói és a csendőrség végezte el. Az, hogy Horthy a németek akarata ellenére képes volt megakadályozni a budapesti zsidóság kiirtását, Romsics szerint arra utal, hogy ugyanígy képes lehetett volna megakadályozni néhány hónappal korábban a vidéki zsidóság deportálását is.

Ajánlom

További belföldi híreink