Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2015-06-17 07:55:00

Amíg a hálózati személyek nyerik a pereket, nem lesz katarzis

„Amikor az igazságszolgáltatás történelmi kérdésekben foglal állást, abban szükségképpen megjelenik a politikai akarat, nyilatkozta az atv.hu-nak a Biszku-perről Rainer M. János. A történész szerinte a politikai elit a rendszerváltás óta azon fáradozik, hogy a múlt feldolgozása ne a tényekre alapozott társadalmi diskurzus útján, hanem bírósági tárgyalótermekben történjen meg.

Amíg a hálózati személyek nyerik a pereket, nem lesz katarzis
Rainer M. János

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága Nagy Imre és társai kivégzésének 57., újratemetésének 26. évfordulóján tudományos konferenciát tartott Kádár, Biszku, ...? Megtorlás 1956 után címmel. Az eseménynek Biszku Béla bírósági perének szimbolikus jelentősége adott további aktualitást.

Összességében elmondható, hogy a legtöbb előadó hiányosnak és felemásnak találta a múlt feldolgozásának az elmúlt 25 évben Magyarországon kialakult gyakorlatát.

A lehetséges okok között első helyen szerepelt a politikai akarta hiánya, illetve a tényfeltárás jogi eszközökkel zajló ellehetetlenítése.

Rainer M. János szerint amennyire groteszk, hogy egy történész ügyészi, rendőri feladatot lásson el háborús bűnök és bűnösök után kutatva, legalább annyira groteszk az is, ha a bíróság egy ilyen eset megítélésekor a történettudomány területére téved. Rainer úgy tapasztalja, hogy ez utóbbi jelenség egyre gyakrabban fordul elő, miközben a bíróság sokszor megfeledkezik a tudományos kutatások eredményeiről, vagy az adott időszakhoz értő, a szakmában elfogadott történészek szakértőként való bevonásáról.

biszku bélaBiszku Béla

„Amikor az igazságszolgáltatás történelmi kérdésekben foglal állást, abban szükségképpen politikai akarat jelenik meg. A politikai elit a rendszerváltás óta azon fáradozik, hogy a múlt feldolgozása ne társadalmi diskurzus útján, hanem bírósági úton történjen meg” – mondta portálunknak a történész, aki a Biszku-pert is e folyamat termékeként értékeli. Mint mondta, a regnáló politikai oldal emlékezetpolitikai felfogásától függ, hogy tárgyalótermekbe, vagy a felejtés homályába terelik-e a múlt feltárását.

A történelmi igazságszolgáltatás jogi úton nem oldható meg, ezt számos ország hasonló kísérlete bizonyítja, mondta Rainer.

A történész a kelet-európai példák mellett Németországot említette, ahol szakmailag nevetséges ítéletek születtek a Honecker-rezsim fenntartásában közreműködő funkcionáriusok pereiben. Ebből fakadóan katarzis náluk sem volt: a kelet-németek elutasítóan viszonyultak az eljárásokhoz, a nyugat-németeket pedig nem érdekelte. És ugyanezt az eredményt hozta Szlovéniában is az egykori Jugoszlávia elnyomó gépezete tisztjeinek felelősségre vonása is.

Rainer megemlítette ugyanakkor a náci háborús bűnök feldolgozását, amelyben komoly szerep jutott a pereknek, ám azokat nem a társadalmi diskurzus helyett, hanem annak eredményeként folytatták le, és a német társadalom nem tárgyalási jegyzőkönyvekből, hanem az úgynevezett történész vitákból értette meg a tragédia mértékét és a felelősségi szintek.

A történész szerint Magyarországon is egy „terápiás diskurzus” lenne kívánatos, melyben a politika dolga az iratnyilvánosság elősegítése, a tényeket tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférés tényleges jogi garanciáinak kiépítése lenne.

Ennek megtörténte jótékonyan befolyásolhatná mind a tudományos párbeszédet, mind az erről szóló közbeszédet. Amíg azonban az igazság felderítésén fáradozó kutatókat a jog eszközeivel zavarják össze, valamint az egykori hálózati személyek történészek ellen indított perei – a nyilvánvaló tények ellenére – utóbbiak kárára dőlnek el, nehezen elképzelhető össztársadalmi katarzis a múlt megismerése folytán – vallja Rainer M. János.

További belföldi híreink