Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2014-10-17 07:09:00

„Párhuzamos poklok” és a gyermekkori abúzus

A Beszélj róla! projekt célja, hogy őszintén lehessen beszélni a gyermekkori szexuális abúzusról, valamint támogató közösség alakuljon ki az áldozatok segítésére.

Anoni Mara Bűn vagy bűnhődés című könyve volt az első, amely a szélesebb közönség figyelmét felhívta erre a máig tabunak számító témára. Az Anoni Mara Társaság hozta létre a beszeljrola.hu nevű oldalt, ahol szabadon és név nélkül bárki elmesélheti a történetét. Az ilyenfajta bántalmazás sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Jelenleg 160 történet van fent a honlapon, a legtöbb történetet 40 év felettiek küldik be, akik életükben először beszélnek az őket ért traumáról.

A projekt saját statisztikája alapján 90 százalékban ismerős az elkövető, 61 százalékban pedig családtag, 40 százalékban az édesapa. A honlapon „táblákra” írhatják fel az áldozatok azt az egy mondatot, ami után megadták magukat, vagy ami azóta is kísérti őket. Már közel 100 ilyen bejegyzés született. A fórumon kapcsolatot teremthetnek egymással a sorstársak. Ezekből a beszélgetésekből kiderült, hogy a legtöbben azért nem meséltek senkinek akár évtizedekig az őket ért abúzusról, mert attól tartottak, hogy nem hisznek nekik.

A projektről a múlt héten az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karán tartott beszélgetésen Víg Sára, a Beszélj róla! pszichológusa azt nevezte a projekt céljának, hogy párbeszéd alakuljon ki a gyermekkori szexuális bántalmazás kérdéséről.

Az abúzus többszereplős eset, mégsem beszél róla senki. Az elkövető magától értetődően nem meséli el senkinek a tették, az áldozatot pedig legtöbbször a bűntudat és a szégyenérzet tartja vissza. Az érintett környezetében élők egyszerűen nem tudják, hogy mit mondjanak, hogyan reagáljanak az ilyen helyzetekre. Vagyis minden oldal hallgat. Berki Zsuzsa, a projekt egyik alapítója szerint az online fórum az első lépés ennek a megtörésében. A „párhuzamos poklok” jelenség, vagyis, hogy az áldozatok könnyebben mesélik el a velük történt visszaélést egy sorstársuknak, később motiváló erőként hathat, hogy a családjuknak is elmondják a traumáikat.

Csapodi Zoltán, a Sipos-ügyben egykor érintett ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola igazgatója szerint az lenne az ideális, ha a környezetet is be lehetne vonni a párbeszédbe. Kollégáival együtt nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy jó kapcsolat alakuljon ki az oktatók és a hallgatók között, és így a szülőkkel együttműködve segíthessenek a diákoknak akár a hasonló élmények feldolgozásában. Egyetértett Víg Sárával abban, hogy fontos lépés a prevenció, amibe az is beletartozik, hogy felkészítik a pedagógusokat az abúzus témájára való beszélgetésre, és az intő jelek felismerésére.

Agárdi Tamás 1993 óta dolgozik igazságügyi pszichológus szakértőként. Tapasztalatai alapján 10-ből 4-5 esetben lehet biztosan eldönteni, hogy megtörtént-e az abúzus. Ennek az egyik oka az, hogy személyiség, kultúra és életkor függő, hogy az áldozatok hogyan dolgozzák fel az eseményeket, és milyen tüneteket produkálnak. Az áldozati reakció sokféle lehet, de Agárdi szerint két szélsőséges eset is gyakori: az áldozatnak vagy egy életre elege lesz a szexualitásból, ezért nem, vagy csak nagyon nehezen tud párkapcsolatot kialakítani, vagy pedig olyan mocskosnak érzi magát és a szexualitást is, hogy prostituált lesz belőle.

Az előadás második felében Monostoriné Vass Anikó, az ORFK bűnmegelőzési osztályának munkatársa beszélt a gyermekbántalmazási ügyek kivizsgálásának nehézségeiről, illetve az igazságszolgáltatás és a pszichológia közötti együttműködés fontosságáról. Hyross Virág ügyvéd a szexuális bűncselekmények elévüléseiről, valamint a legújabb jogszabályokról számolt be. Barát Katalin pszichiáter és családterapeuta a pszichés segítség lehetőségeit vázolta fel, Tóth Olga szociológus pedig a gyermekkori szexuális abúzus társadalmi hátteréről beszélt.

atv.hu / B.J.

Ajánlom

További belföldi híreink