Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2014-09-13 08:18:00

A nagy Fidesz belháború

Új korszakot hozhat a jobboldal életébe, ha a már mindenki által tényként emlegetett Orbán-Simicska háborúban a felek a békekötés helyett tovább „nyírják” egymást. Ha a konfliktus folytatódik, akkor biztos felfeslenek a jobboldali világot évtizedek óta meghatározó és összetartó szövetek. Nem tűnik túlzásnak, hogy hosszú idő óta ez a legkomolyabb kihívás a Fidesz számára. Ráadásul idővel nehéz lesz olyan békét kötni, amely az egyik fél teljes kapitulálását ne jelentené. Ha Simicska kénytelen lenne átadni fontosabb orgánumait más szereplőnek, akkor a „sajtó egyenlő hatalom” elv miatt politikai értelemben minden befolyását elbukná. De akkor is vesztene, ha a kormány állami eszközökkel hozna létre egy új, alternatív jobboldali sajtóbirodalmat. A Hetek cikke.

Sokat elmond a helyzet komolyságáról, hogy két forrásunk tökéletesen ellentétesen látja a helyzetet. Mindketten olyan jobboldali személyek, akik állandó vendégként meghívottai a legendás, zártkörű kötcsei értelmiségi találkozónak, ahova amúgy csak a jobboldal krémje hivatalos. Abban egyetértenek, hogy a viszály hátterében jóval többről van szó, mint üzletről és pénzről. Egyikük szerint azonban a sok szervilis politikus és bólogató háttérember között Simicska Lajos képviseli jelenleg a „megmaradt demokratikus vonalat és hagyományt” a jobboldalon, egyedül ő mer nemet mondani „a királynak”, Orbán Viktornak, és csak neki van eszköze, hogy ellensúlya legyen a pártelnöki-miniszterelnöki túlhatalomnak. A másik álláspont szerint viszont mára tarthatatlanná vált Simicska Lajos szerepe a közéletben, különösen a gazdaságban, és Orbán jól teszi, ha visszaszorítja az egykori pártpénztárnokot, és többszereplősre osztja a gazdasági hatalmat, mivel ez a magyar demokrácia érdeke.

Kinek lett elege?

A magyar jobboldalon a politikusok, az üzletemberek és az újságírók évtizedekig egy aklot jelentettek. Érzelmi szempontból is összekötötte őket a baloldal legyőzésének feladata. Barátságok, tartós üzleti kapcsolatok, bizalmi viszonyok alakultak ki, amelyeket a mostani konfliktus durván feszít szét. Különösen azért, mert a Simicska Lajos által üzemeltetett médiumok (és az ott dolgozó újságírók) a jobboldalon identitásképző szereppel és feladattal rendelkeztek, most pedig a HírTV, a Magyar Nemzet látványosan hadban áll némely jobboldali politikussal: elég, ha az L. Simon László államtitkár és az említett hírtelevízió konfliktusára gondolunk. Hétvégén Kötcsén, ahol Orbán Viktor állítólag Simicska Lajosra utalva a jobboldali elit előtt kijelentette, hogy „a fák nem nőhetnek az égig”, Simicska orgánumainak prominensei is meghívót kaptak.

Bár még mindig vannak, akik szerint az Orbán–Simicska háborúról szóló hírek valójában egy elterelő hadművelet részei – hogy miről terelnék el a figyelmet, azt ezek a források sem tudják –, lapunk értesülései szerint valódi harcról van szó, sőt, a jobboldali politikai közösség eddigi legnagyobb konfliktusa zajlik. Arról megoszlanak a vélemények, hogy miért tört ki a háború. Az egyik vélekedés szerint – és ezt képviselik a meghatározó országgyűlési képviselők – a kormányfő nem akarja, hogy Simicska Lajos egyeduralkodó gazdasági szereplő maradjon, mivel fennáll a veszélye, hogy gazdasági hatalmát politikai befolyásának növelésére használja.

A folyamatok másik olvasata: Simicska Lajos nem hajlandó tovább támogatni a kormányfő politikáját. „Egykor arra szövetkeztünk, hogy lebontsunk egy diktatúrát, és nem arra, hogy felépítsünk egy másikat.” Ebből a Simicska Lajosnak tulajdonított mondatból érthető meg a miniszterelnök és a nagyvállalkozó közti mind élesebb konfliktus lényege – állította lapunknak egy, Simicska médiabirodalmához tartozó ismert szereplő. Vagyis – elfogadva gondolatmenetét – nem arról van szó, hogy a miniszterelnök megelégelte egykori szobatársa és szövetségese akadálytalan erősödését és a közpénzek feletti befolyásának növekedését, és ezért különböző célzott adókkal megkezdte volna Simicska gyengítését. Forrásunk szerint a nagyvállalkozó adta értésére a miniszterelnöknek, hogy nem ért egyet a szinte mindenre kiterjedő központosítással, a médiapolitikájával, a keleti nyitással, és az oroszokkal való üzleteléssel. „Látjuk a bankadón és a különadókon, hogy az európai bankárok és üzletemberek legfeljebb panaszkodnak Nyugaton, és születik egy-két kritikus cikk, ha érdeksérelem éri őket. Ezt orosz relációban nehéz elképzelni. Ha bejön az orosz tőke, és valamikor ki akarjuk őket szorítani, akkor ők más, nem annyira civilizált eszközöket használnának” – próbálta megvilágítani forrásunk, hogy miért tartja veszélyesnek Simicska az oroszokkal való „túlságosan mély üzleti kapcsolatot”.

Állítólag Simicska sorozatos kritikái és „nem”-et mondásai miatt vágott vissza a miniszterelnök a reklámadóval, a földtámogatások megadóztatásával és az útépítő cégek – egyelőre csak tervezett – visszamenőleges adójával.

A jobboldali politikai közösség két pilléren nyugodott: Orbán Viktor hozta a választási győzelmet, Simicska Lajos egyfajta „másosodik emberként” a pártban építette fel a gazdasági bázist – ebben nagyjából minden forrásunk egyetért. Mint ahogy abban is, hogy a 2010-es győzelem után Simicska Lajos befolyása olyan nagy volt, hogy állítólag államtitkárok kinevezésébe is beleszólhatott. Sőt – egy még erősebb vélekedés szerint – az évi hatszázmilliárd forinttal gazdálkodó Nemzeti Fejlesztési Minisztérium is az „övé” volt, hiszen a „semmiből” előkerült Németh Lászlóné fejlesztési miniszter köztudottan Simicska embere.  Ezt a vélelmet erősíti, hogy a Simicska üzlettársaként ismert Nyerges Zsolt nagyvállalkozó testvérét, az állatorvos Nyerges Attilát miniszteri tanácsadónak nevezték ki Némethné mellé. A nagyvállalkozó cégei több százmilliárdos állami megrendeléseket nyertek, uniós támogatásokat és fejlesztési pénzeket kaptak.

Simicska Lajos a 2014-es újabb választási győzelem után jelezte, hogy nem támogatja tovább a miniszterelnök központosító terveit. E verzió szerint – és ez volt a konfliktus egyik oka – Orbán Viktor például úgy gondolta, elég egyetlen nagy médiabirodalom – ha az RTL-t nem lehet megvenni –, akár a közmédia, míg Simicska a többszínűség híve. Paks esetén sem arról van szó, hogy a kormány kihagyta a nagyvállalkozót a gigantikus, 3000 milliárdos atomerőmű-üzletből, hanem arról, hogy Simicska elvi okokból – az érveket előbb vázoltuk – nem akar üzletelni az oroszokkal, mert veszélyesnek tartja őket. „Lehet, hogy meglepő, de Simicska a maga módján demokrata. Ráadásul azon kevés pártpénztárnok egyike – a baloldaliakat is ideértve –, aki nemcsak a saját hasznára, hanem a politikai közösség építésére is tevékenykedik” – állította forrásunk. Ezt a vélekedést egyébként több informátortól is hallottuk, például olyan cég képviselőjétől, amelyik évek óta együttműködik a nagyvállalkozó egyik cégével.

„Pőrén, meztelen fenékkel”

A jobboldal eddigi legnagyobb válságát éli, sokkal nagyobb a törésvonal most, mint például a 2006-os Schmidt Mária–Áder János-féle Orbán-ellenes szervezkedéskor volt – mondta a vállaltan Simicska-táborhoz tartozó szereplő. És azt is hozzátette, a nagyvállalkozó médiaportfóliójában már zajlik a felkészülés az új korszakra, amikor a kormány elzárja a közpénzcsapokat. Ez egyet jelent azzal, hogy a jobboldali médiában megszorítások – és elbocsátások – lesznek, ami súlyosan kihat a már említett „politikai akolközösség” érzelmi állapotára.

Ráadásul a „fű alatt” a jobboldali politikusok között is találni olyanokat, akik titokban a „Simicska-szakszervezet” tagjai”, akik nem hivatalosan azt mondják, hogy az üzletember korrekt partner volt évtizedekig, nem fair az ellene zajló kampány. Másrészt viszont egyesek a párt meghatározó emberei közül, így például Kövér László és köre is Orbán mellé állt Simicska Lajos befolyásának a visszaszorítása ügyében, ami fokozza a konfliktus mélységét. Az utóbbiak előszeretettel hivatkoznak arra, hogy Orbán egy régi nyilatkozatában Antall József néhai miniszterelnöknek rótta fel, hogy itt hagyta őket „meztelen fenékkel”, azaz üres gazdasági holdudvarral, noha 4-5 magyar tőkésnek kellene segítenie a jobboldalt.

„A mostani helyzet az, hogy másfél tőkés áll az oldalunkon, egyik Simicska, ő egy egész, a fél pedig az OTP-vezér, Csányi Sándor, aki nem teljesen fideszes, miközben már évekkel ezelőtt azt mondta Viktor, hogy 4-5, vagy akár több lenne az egészséges. Most ennek a többszereplős holdudvarnak a megteremtése zajlik” – magyarázta a helyzetet egy meghatározó parlamenti politikus, aki ebben a „harcban” teljes mértékben Orbán Viktornak ad igazat, mert szerinte a „diverzifikálással” így tud egészséges és nemzeti gazdasági élet kialakulni Magyarországon.

Antall nagy mulasztása Orbán szerint

Azért, hogy most itt vagyunk, neki felelőssége van… Hogy pőrén, meztelen fenékkel vagyunk ellenzékben… Negyven év baloldali kormányzása után alakult egy jobbközép kormány Magyarországon. Ezt a szerencsét nem kihasználni: jóvátehetetlen hiba volt. Nem fölkészülni, hogy ha bukás van négy év múlva, akkor legyen egy erős infrastruktúrája a jobboldali politikának, hanem a semmiben lebegjen, amikor megbukott, ez olyan hiba, amit nem lehet jóvátenni. Rosszul kormányozni lehet, de örökség nélkül itt hagyni egy politikai oldalt, materiális örökség nélkül, hogy csak a szellemi örökségből éljünk, ez nem megy… (..) Ezt úgy kellett volna megcsinálni, az én fejemben legalábbis, hogy meg kellett volna találni azt a nyolc-tíz nagyvállalkozót, akik majd Magyarország nagytőkései lesznek… Ennél sokkal több nincsen. És ezeket kellett volna… támogatni. Ezekkel kellett volna személyes kapcsolatot kiépíteni, amit ők aztán jól tudtak volna a piacon használni, mint versenyelőnyt. Azt a kapcsolatot, amely őket Magyarország miniszterelnökéhez vagy annak legbelső köréhez fűzi. Igen, az ország nyolc-tíz nagytőkés gazdasági érdekszférájává vált volna... elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb így nézzen ki az ország gazdasági térképe… Ha ennek csak a felét meg tudja tartani támogatónak akkor is, ha vesztésre áll… De hát egyetlen nagytőkés se tartott ki, mind átállt. Ami nem lett volna szükségszerű, ha ezek jól meg vannak erősítve... Ezt kellett volna megtenni. A bankok előtt világossá tenni, hogy ez a mi nyolc-tíz emberünk… Esetleg fejlesztési forrásoknál, pályázatoknál lehetett volna valamit még segíteni, de ott is csak szolidan, nem túllépve a jó ízlés határait… (..) Antall ezt elmulasztotta. Nem volt hajlandó foglalkozni ezekkel a dolgokkal… Szerinte ez nem tartozik a politika területére, holott a politikának ezek adják a lényegét, mert ezen a háttéren vetítődik ki a politikának a képe.” (Forrás: Debreczeni József Antall Józsefről tervezett könyvéhez anyagot gyűjtve kereste föl Orbánt 1994 nyarán. Magnó mellett beszélgettek. Ezt a részt a közíró több könyvében is lehozta.)

Simicska anno saját szerepéről

[Biztosítania kell] „a párt finanszírozását úgy, hogy a Fidesz ne függjön külső erőforrásoktól” [pl. pénzügyi csoportoktól] (…) „mivel ezek a lobbik nem karitatív szervezetek, a Fidesznek a megalakulásától kezdve nem voltak külső támogatói. El akartuk tehát kerülni mind a belföldi, mind pedig a külföldi csoportok gyámkodását, viszont így saját forráshoz kellett jutnunk… [mert] a politikához ugyanaz a három dolog szükséges, mint a háborúhoz” (Népszabadság, 1994 október)

Hetek

Ajánlom

További belföldi híreink