Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2014-07-30 10:27:00

Krausz Tamás: Kiss Péter halálára

55 éves korában elhunyt a magyar politikai baloldal rendszerváltást követő időszakának talán legtehetségesebb politikusa, Kiss Péter, az MSZP egyik alapítója.

Miniszter volt minden balliberális kormányban, a munkaügytől a kancelláriaminiszterig. Volt társelnök és alelnök az MSZP-ben, 2001-től a Baloldali Tömörülés elnöke. Halála nagy veszteség, hiszen számos történelmi ok következtében a hazai rendszerváltó baloldal „kivérzett”, és formátumos politikusokat nagyítóval sem igen találni. Kiss Péter a Kádár-rendszer „neveltje” volt, amit sohasem tagadott, sőt büszke volt rá, hogy Celldömölkről országos ifjúsági vezetővé válhatott. Mint mérnökember már fiatalon megtanulta, hogy az ideológiák értékét a gyakorlaton kell lemérni. Pontosan tudta, hogy a rendszerváltás elkerülhetetlen volt, mert az államszocialista rendszer maga bukott el döntően belső ellentmondásai és külső nyomások következtében. Az MSZP belső irányzatharcaiban jól érzékelte, hogy az új, félperifériás, kelet-európai kapitalizmus erős baloldalt kíván a privatizáció, az elszegényedés, a kulturális hanyatlás következményei miatt. A (neo)liberális világrend hazai berendezkedését nemcsak pártpolitikusként, hanem éveken át második emberként, kancelláriaminiszterként nem egyszerűen „menedzselte”, hanem azon igyekezett, hogy az MSZP társadalmi támogatottságát szociális intézkedésekkel megerősítse. Mivel kevés támogatást kapott a párt vezetőségében, a távlatos siker elmaradt, noha választói kitartottak mellette a legutóbbi választásokon is. 

A párt baloldalának elkötelezettjeként vállalta a Baloldali Tömörülés vezetését politikai „tanítómestere”, Balogh Sándor történész utódaként. Noha tudatában volt annak, hogy a gyurcsányi politika, amely lemondott a lakótelepek népéről, a Fidesz kétharmados parlamenti győzelméhez vezethet, inkább a kompromisszumos politika mellett döntött, nem vállalta a kétes kimenetelű politikai harcot egy alternatív baloldal meghonosításáért. A nagy politikai kockázatok helyett a pártegység megőrzését tartotta mindig szem előtt. Kiss Péter valóban a kompromisszumok embere volt, irtózott a személyes hatalmi harcoktól, kiváló szervezőként megnyerni akarta politikai riválisait vagy éppen barátait, szövetségeseit. Nem volt megosztó személyiség, sokan szerették szellemességét, humorát, nem voltak személyes ellenségei. Hűséges volt barátaihoz, kollégáihoz. A mai politikusokkal ellentétben feltűnő tulajdonságának tekintették, hogy idegen maradt tőle a bosszúállás. Sokan szerették kiszámítható, kiegyensúlyozott, barátságos személyiségét. Kedvenc politikai tézise volt: „Ha már mindenkit legyőztél, biztos, hogy egy barátod sem maradt”. Kiss Péternek voltak barátai még vitapartnerei, politikai ellenlábasai között is.

Megértette a mai korszak lényegét, hogy az MSZP-SZDSZ-es 2010-es választási bukása egy új tekintélyuralmi-diktatórikus fordulatot hoz magával. A gyógyíthatatlan betegséggel harcolva azt a reményt táplálta barátaiban, hogy a neohorthysta tekintélyuralmi rendszer felszámolása egy alulról újjászerveződő civil baloldal feladata lehet.

Krausz Tamás

További belföldi híreink

Kapcsolódó cikkek, videók