Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2014-06-05 17:59:00

Megsarcolnák az oligarchákat. Lázár mellé áll az ellenzék?

Igen, ha tényleg csökkenti a nagybirtokosok területalapú támogatását és a kicsiknek adja. És, ha tényleg nekimegy a Fidesz közeli „oligarcháknak”.

A Fideszben Ángyán József egykori fideszes államtitkár szelleme kísért: parlamenti bizottsági meghallgatásain Lázár János egykori politikustársa vesszőparipáját, a nagybirtok rendszer csökkentésének témáját vette elő. Ráadásul az új miniszter – szemben Fazekas Sándor földművelésügyi miniszterrel – programot is hirdetett: a mezőgazdaságban a nagybirtok arányát a jelenlegi 50 százalékos szintről 20 százalékra csökkentené. Ami a birtokszerkezet nagyon jelentős, mondhatni, forradalmi átszabását jelentené. 

A bizottsági meghallgatáson szóba került a területalapú támogatások kérdése is, ami kapcsán Fazekas helyett megint csak Lázár János mondott konkrétumokat, amit azt jelzi, hogy agrárkérdésben (is) ő lett „a nagykutya” a kormányban. Lázár kijelentései százmilliárd forintos nagyságú tételekről szólnak.

Ne legyünk Latin-Amerika!

Az előző ciklusban a Fidesszel látványosan tengelyt akasztó Ángyán József mindig azt magyarázta, hogy a magyar vidék helyzete kezd Argentína és Brazília viszonyaira hasonlítani, mert a helyi lakosok kezdik elveszteni a földjeiket, miközben az egyre tehetősebb nagybirtokosok a felvásárolt földek után – egyebek mellett az arra járó területalapú támogatás miatt – hatalmas jövedelemre tesznek szert. A „kiszipolyozás miatt” a vidék jövedelemmegtartó képessége csökken, ami miatt a fiatalok menekülnek a falvakból, miközben a csökkenő ingatlanárak miatt a városokból lumpen rétegek költöznek ki. Az ezzel járó közbiztonsági problémát pedig a Jobbik lovagolja meg. Ángyán éppen ezért ostorozta a kormány számos intézkedését, például a földbérlet pályázatokat, mert azok a befektetőkből lett „belvárosi nagybirtokosat”, azaz – az ex-államtitkár szava járása szerint – az oligarchákat támogatta.  

Akár ennek a folyamatnak a korrekciójaként is felfogható, amit Lázár mondott a mezőgazdasági bizottság előtt a birtokarányok drasztikus átalakításáról. Ennek eszköze lehet az a koncepció is, amit a Nemzeti Agrárkamara szakértői dolgoztak ki, és ami  – az „elképesztően” izgalmas – „A degresszivitás adta lehetőségek Magyarországon” címet viseli. A tervezet jelentőségét emeli, hogy információink szerint az agrárkamara egyik vezetője a várományosa a Miniszterelnökség alatt működő vidékfejlesztési államtitkárságnak. Az államtitkár egyik feladata vélhetően a tervezet megvalósítás lesz.

Ráadásul Lázár János a bizottsági meghallgatáson nagyon vehemensen tette le a voksát egy olyan koncepció mellett, ami ebből az anyagból is kiolvasható. Sőt, meglepetésre még előző saját kormányzásuk kapcsán is kritikus volt. Azt mondta, neki senki nem tudta megcáfolni, hogy a területalapú támogatások 70-80 százaléka a birtokosok 10-20 százalékánál landolt, a vidékfejlesztési gazdasági támogatások is 70-80 százalékban nagyüzemekhez kerültek. És szerinte ez egyenes összefüggésben van azzal, hogy egy embernek milyen lehetőségei vannak falun élni.

(Lázár a videó 16. perctől kezd el „keményedni”.)

A kezdeményezés

A lapunk birtokába került, nagyon bonyolult nyelven megfogalmazott anyag azt tartalmazza, hogy a területalapú támogatásokat, vagyis az EU-tól kapott pénzt degresszíven fizesse ki a magyar állam (ez nemzeti hatáskörben van), ami azt jelenti, hogy bizonyos birtokméret fölött csökkenti vagy teljesen elvonja a támogatást.

Magyarán: pénzt vennének el a nagybirtokosoktól.

A  dokumentum szerint 150 ezer euró éves támogatás felett a maradék különböző hányadát tervezik elvonni.
A Hetek című hetilap a közelmúltban írt arról, miszerint az úgynevezett egységes területalapú támogatás (Single Area Payment Scheme – SAPS) jövedelempótló forrásként a gazdák megélhetését, helyben maradását és ilyen módon a vidék fejlődését hivatott szolgálni. A rendszer azonban nem teljesen váltotta be a hozzáfűzött reményeket: a területalapú támogatás egyfajta befektetéssé, pénzügyi termékké vált. Nem véletlenül: 2012-ben például hektáronként átlagosan 65400 forint járt a gazdáknak – ami több száz hektár esetében meglehetősen csinos összeget jelent, úgy, hogy még egyetlen kapavágás sem történt a szóban forgó földterületen. Ráadásul a 400 milliárdos éves forráson osztozó 170 ezer jogosult közül mindössze 10 ezren viszik el az összeg 70 százalékát. Vagyis a rendszer – értelemszerűen – az úgynevezett nagygazdáknak kedvez, akik azonban adott esetben nem is helyben élnek, és fő profiljuk sem feltétlenül a mezőgazdaság.

A Nemzeti Agrárkamara által készített tervezet több variációt is tartalmaz ezzel kapcsolatban. Ezek lányege, hogy 150 ezer eurós támogatási összeg felett – ami nagyjából 1100 hektár után jár – 5 százalékos, 252 ezer euró felett – vagyis mintegy 1800 hektáros birtokmérettől – pedig 100 százalékos lenne az elvonás. Az sem elképzelhetetlen, hogy a két szélsőérték között lenne egy középső sáv, 50 százalékos vágással.

Egy másik elképzelés azzal egészítené ki a fentieket, hogy az adott gazdaságban foglalkoztatott munkaerő költsége jóváírható lenne a levont összegből – vagyis minél több az alkalmazott, annál kevesebb lenne az elvonás. Ezzel nem csak a foglalkoztatást igyekeznének növelni, hanem az állattartást is, ugyanis az állattartó gazdaságok jellemzően több embert foglalkoztatnak.
Az ellenzéknek tetszik

Harangozó Gábornak, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának szocialista alelnökének és Szabó Rebekának, az Együtt-PM szakpolitikusának is megmutattuk a lapunk birtokában került tervezetet. Mindketten azt mondták, támogatták a koncepciót. Legalábbis azt, hogy szükség van átcsoportosításra, mert amennyiben nem sikerül vidéken a helyben élőknek jövedelemforrásokat teremteni, a falvak szó szerint kihalnak.

Harangozó azt magyarázta lapunknak, hogy például a gabonapiacon egy termelő óriási profithoz juthat, mert támogatások nélkül is pörög a piac. „Egy nagybirtokos három emberrel és pár csúcstechnikát képviselő eszközzel több száz hektáron képes termelni. A gabona ma nagyon jól értékesíthető, az erre járó területalapú támogatás csak a hab a tortán, azaz extraprofit” – fogalmazott Harangozó, aki azt azért megjegyezte, hogy éppen a kormány alakította ki az elmúlt négy évben azt metódust, amivel a nagybirtokosok jártak nagyon jól.

Szabó Rebeka arra hívta fel a figyelmünket, hogy eddig éppen ellentétes tengelyen mozgott a kormány, hiszen korábban a vidékfejlesztésből a közvetlen támogatások javára csoportosított át körülbelül 22 milliárd forintot.

Arra a kérdésünkre, hogy ezek szerint beérett az Ángyán József által folytatott kampány, Szabó Rebeka azt mondta: a Fideszben belharc dúl, hiszen a Lázár által szorgalmazott új kormányprogrammal korábban favorizált nagyvállalkozók, így Nyerges Zsolt, Simicska Lajos és Csányi Sándor járhatnak rosszul, ám ennek Szabó nem látja a valódi hátterét.

„A Fidesz retorikai szinten mindig is vehemensen a kis- és közepes gazdák pártján állt, de a gyakorlatuk, például a földpályázatok ügye ezzel ellentétes tartalmú volt. Én csak támogatni tudom, ha végre a saját oligarcháikat sarcolják meg” – hangoztatta Szabó Rebeka.  

Harangozó Gábor attól óvott, nehogy kiöntsék a vízzel együtt gyereket is, mivel több, nagyobb vállalkozás megsarcolásával munkahelyek szűnhetnének meg a falvakban. A politikus a koncepció logikájával egyetért, azzal a kitétellel, hogy az elvonást a sok embernek munkát adó, jellemzően állattenyésztéssel foglalkozó társas vállalkozások a munkabér tekintetében el tudják számolni. (Egyébként az agrárkamara tervezete számol egy ilyen opcióval).

„Egyértelmű, hogy a Fidesz hátországában kőkemény lobbiharc zajlik. Fazekas agrárminisztert gyakorlatban lefokozták, a minisztériumának alig maradt érdemi feladatköre, miközben Lázár úgy viselkedik, mint, ha az agrárminiszter is ő lenne” – állította a szocialista politikus, akinek elmondása szerint Lázár János „forradalmi” terveinek nyilvánosságra kerülésével felbolydult az ágazat.

Hazafi Zsolt             

Ajánlom

További belföldi híreink