Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2014-02-15 11:10:00

Elhunyt Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni

Szombatra virradóra, életének százkettedik évében elhunyt Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni nyugdíjas magyar nyelvtanár, oktató, férjének, Radnóti Miklós hagyatékának rendezője, őrzője, közrebocsátója – írja Népszava.

Elhunyt Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni
Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós

Gyarmati Fanni 1912. szeptember 12-én született Budapesten.

„Több évtizedes oktatói munkásságáért és Radnóti Miklós hagyatékának közrebocsátásáért 2009 decemberében A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át Sólyom László köztársasági elnök megbízásából Hiller István oktatási és kulturális minisztertől. Hajlott korára való tekintettel (97 éves volt ekkor) Hiller István Gyarmati Fanni lakásán adta át a kitüntetést” – írja a Népszava,

2005-ben Budapest díszpolgára lett kiváló pedagógiai munkásságáért, valamint Radnóti Miklós életművének, irodalmi hagyatékának gondozásáért és őrzéséért – írja a lap.

A fiatal házaspár az 1935-ös esküvőtől az Újlipótvárosban, a Pozsonyi út 1-ben lakott, s Gyarmati Fanni itt, a Budai Nagy Antal utca sarkán lévő házban élt mindmáig. A kaputelefonon annyi van kiírva: Radnóti.

A magyar irodalomtörténet egyik legismertebb versében Fanni név szerint megemlíttetik:

Radnóti Miklós: Erőltetett menet

Bolond, ki földre rogyván     fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként     mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul,     mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok,     maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem?     még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony     s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor,     mert ott az otthonok
fölött régóta már csak     a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal,     eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos     a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám:     nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még,     s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor     a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne,     míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna     az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök     ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén     a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan     a lassu délelőtt, -
de hisz lehet talán még!     a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom,     kiálts rám! s fölkelek!

Bor, 1944. szeptember 15.

atv.hu, Népszava, Sz. P.

Ajánlom

További belföldi híreink