Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2013-01-14 13:50:59

TGM: az alázatos koldus és a pimasz koldus

Az egyetlen hatékony és konszenzusnak örvendő funkciója ma az Európai Uniónak az, hogy távol tartja a schengeni határoktól a színes és muzulmán migránsokat – véli Tamás Gáspár Miklós. A filozófus úgy látja: az EU körülbelül annyira demokratikus, mint amennyire az volt a Habsburg Birodalom a Szent Szövetség korában. TGM egyetért a franciákkal ás a hollandokkal, amiért elvetették a „botrányosan antidemokratikus” európai alkotmányt. Interjúalanyunk szerint Orbán Viktorral szemben az a kifogása az eurokrata elitnek, hogy nem viselkedik illedelmesen, miközben egyébként úgyszólván mindent engedelmesen végrehajt. Tamás Gáspár Miklós írásban válaszolt az atv.hu kérdéseire.

TGM: az alázatos koldus és a pimasz koldus

atv.hu: Legalább részben jogosnak látja-e azt a – leginkább kormánypárti – felvetést, hogy az Európai Unió vezetése súlyos legitimációs problémákkal küzd, mivel vezetőit az EU polgárai nem választották? Igazuk van-e azoknak, akik lazább Európai Uniót akarnak, például ellenzik a valutauniót vagy általában a közös gazdaságpolitikát?

Tamás Gáspár Miklós: Ez nem kormánypárti fölvetés, még csak nem is magyarországi ötlet, ez régi gondolat, amely azóta él, amióta az Európai Unió maga meg az elődei. Ameddig ez puszta nyugat-európai gazdasági, elsősorban nehézipari együttműködés volt, mint kezdetben, illetve jelképe Nyugat-Németország visszafogadásának Európába, addig ez nem jelentett nagy problémát. Mindkettő része volt a hidegháborúnak. Nyugat-Németországra szükség volt a Szovjetunió sakkban tartására, ezt Nyugaton mindenki tudomásul vette, míg Keleten senki. Amikor Nicolae Ceauşescu román szörnyállama szakított a Szovjetunióval, ezt avval fejezte ki, hogy diplomáciai kapcsolatot létesített Nyugat-Németországgal és tartott fönn Izraellel. Ebben az esetben senki se törődött fikarcnyit se a Hallstein-doktrínával (amely előírta, hogy Nyugat-Németország szakítson mindenkivel, aki elismeri Kelet-Németországot). Ugyanezt szolgálta a NATO és az Ausztriával kötött államszerződés is. A komoly problémák voltaképpen 1989 után jelentkeznek, amikor az ún. euroatlanti struktúrák célirányossága kérdésessé vált, hiszen a hidegháború a szovjet tömb vereségével befejeződött. Az egyetlen hatékony és – sajnos – konszenzusnak örvendő funkciója ma az Európai Uniónak az, hogy távol tartja a belső („schengeni”) határoktól a színes és muzulmán migránsokat. Az EU körülbelül annyira demokratikus, mint amennyire az volt a Habsburg Birodalom a Szent Szövetség korában: van ún. parlamentje, de nincs felelős kormánya. Az EU vezető szerveit – többségükben szükségszerűen külföldi – nemzetállami kormányok állítják össze, gyakorlatilag csupán a nagyhatalmaknak felelősek, illetve bizonyos globális eliteknek, mindenekelőtt a jogtudó szerviens értelmiség nemzetközi szubkultúráinak és a nemzetközi nagytőke intézményeinek (nem maguknak a tőkéseknek). Az európai nép létrehozását minden hatóképes tényező ellenzi, hiszen ha volna ilyen nép („démosz”), akkor nyilván a jogait követelné. A nemzetköziség (vagy nemzetek fölöttiség) akkor értelmes, ha van szubjektuma, mint ahogyan a katolicizmus és a kommunizmus értelmében nyilvánvalóan van. Az Európai Unió jellegzetes módon a rajnai ún. ordo-liberális katolicizmus (Schuman, Adenauer, de Gasperi) alkotása, ugyanakkor a napóleoni jogalkotás, kodifikáció és joggyakorlás erős hagyományaival (amelyet máig a Conseil d’État képvisel Párizsban). Ebbe mindenféle paternalista jótétemény is belefér – hangsúlyos manapság a liberális amerikai alkotmányjog szellemi hatása is –, ezekért rajonganak a magyarországi konzervatívok, akik az LMP kivételével minden pártban és pártalakú képződményben megtalálhatók. Nem tagadom, hogy az EU civilizált, vagyis NEM barbár, ezért szeretik a perifériaállamok öngyarmatosító, „fölvilágosult abszolutista” lateiner elitjei – míg a legtöbb nemzetállam politikája szégyent hozna az első világháború előtt hírhedtté vált Montenegró viszonyaira –, de a szó szoros értelmében vett liberális kritériumoknak (hatalmi ágak elválasztása, miniszteri felelősség, alkotmányosság) az EU nem tesz eleget, hogy a polgári demokrácia legelemibb normáiról ne is szóljunk. No meg aztán miféle politikai entitás az, amelynek nincs saját hadügyi, szociális és külpolitikája, s amelynek pénzügyi és gazdaságpolitikáját egy tőle független szervezet, az Európai Központi Bank ellenőrzi? Ilyen körülmények között föderációról és föderalizmusról beszélni: nevetséges.

Tamás Gápár Miklós (fotó: nincskegyelem.blog.hu)

atv.hu: Hogy látja: az elkövetkező években szorosabb lesz az európai együttműködés, azaz csökken az egyes EU-tagállamok kormányainak hatásköre Brüsszellel szemben?

TGM: A „valutaunió” (eurót mindenkinek?) nincs napirenden, a paktum nem ezt irányozza elő. A „közös gazdaságpolitika” kinek volna a gazdaságpolitikája? Amikor a francia és a holland nép elvetette a közös (botrányosan antidemokratikus) európai alkotmányt – szerintem jól tette – , akkor a nem választott „szakértői”, technokrata kormányzást vetette el (csak igen kis részben nacionalista okokból), amely ráadásul fokozta volna a katonai együttműködést (önálló struktúra híján nyilván a NATO, azaz az Egyesült Államok vezetésével) és az ellenőrizhetetlen közös rendőri erő (és titkosszolgálat) kialakulását). Az EU népi jóváhagyás nélkül is lépéseket tett ebben az irányban, különösen a külső bevándorlás kontrollja tekintetében, amit persze a „terrorveszéllyel”, az „iszlám fundamentalizmussal” és egyéb hasonlókkal indokolnak. Magyarországon az Európai Unió „a Nyugatot” jelenti, ezért gyűlölik vagy imádják azok, akik imádják vagy gyűlölik a magyar nacionalizmust, de mind tévednek. Az Európai Unió a Nyugat hagyományának és mai valóságának elhanyagolhatóan csekély részét reprezentálja.

atv.hu: Egyetértene-e az EU olyatén történő reformjával, amely a decentralizáció irányába visz?

TGM: Az EU most is eléggé decentralizált, és ilyen reformokról egyáltalán nem hallani. Az Európai Unió a tagállamoknak juttatott pályázati és egyéb pénzek révén kormányoz, már amennyire kormányoz, és persze befolyással van a monetáris-fiskális politikára, de ezt se tudná áterőltetni, ha ez a politika nem állna összhangban a nemzetközi nagytőke globális elitintézményeinek fölfogásával, amely még mindig a csődbe jutott egyensúlyi politikát, a pénzügyi szigor és a megszorítások stratégiáját szorgalmazza, s evvel sok kárt okoz. De nem okozhatna ekkora kárt, ha a nemzetállamok kormányai nem gondolkodnának hasonlóképpen, márpedig kivétel nélkül egyformán gondolkodnak erről, függetlenül választási jelszavaktól, nemzeties újságcikkektől és baloldali pózoktól.

atv.hu: Igazuk van-e az euroszkeptikusoknak, amikor birodalmi törekvésekkel vádolják Brüsszelt? És ha van birodalmi törekvés, mit gondol a magyar kormány szabadságharcáról?

TGM: „Brüsszel” birodalmi törekvései? Ez csak a londoni bulvársajtó madárijesztője. Ez az a sajtó, amely ma is káposztafejeknek hívja a németeket és békáknak a franciákat. Akik ilyesmiről beszélnek, azoknak fogalmuk sincs róla – nagy szerencséjükre – , hogy milyen is egy birodalom. „Brüsszel” kétségtelenül nagyon konzervatív hatalmi központ (egy a sok közül), amely csöndet, rendet, „egyensúlyt”, „törvényességet” és „jogbiztonságot” akar, mint az establishment vezetői öröktől fogva. Szegény Orbán Viktorral szemben is az a kifogása az eurokrata elitnek, hogy nem viselkedik illedelmesen, miközben úgyszólván mindent engedelmesen végrehajt. Abban, amit csinál, ezek az elegáns urak azt utálják, hogy a Fidesz-KDNP új rendje nem működik olajozottan és föltűnés nélkül, ráadásul naiv emberek avval zaklatják őket, hogy lépjenek közbe a szabadságjogok sérelmei stb. miatt, amit nem is nagyon tehetnek, és kedvük végképp nincs hozzá. Tehát Orbánnal szemben az a fő kifogás, hogy még nem hallgattatta el vagy vesztegette meg az ellenfeleit, hogy végre csönd legyen. Elvégre csökkentette a költségvetési hiányt, alacsonyan tartja a legtöbb adót, s egy-két demagóg húzása Párizsból nézve modortalan, de nem fontos.

atv.hu: Hogy látja leginkább képviselhetőnek a magyar érdekeket az Európai Unión belül? Általában: Magyarországnak milyen mértékben kell előrehaladnia az integráció útján (például valutaunió)?

TGM: A magyar érdekeket akkor képviselné jól a kormány Brüsszelben, ha jól képviselné őket Budapesten, Gyöngyöspatán, Diósgyőrött és Kolozsvárt. Márpedig erre nincs kilátás. Mert attól a magyar nép még nem volna boldog, ha a kormánya udvariasabb volna azokkal, akiktől alamizsnát kap. Az alázatos koldus és a pimasz koldus szerepe között választhatunk. Nekem egyik se tetszik.

atv.hu: Szükségszerű-e az EU-ba történő betagozódás? Hogy lehet a magyar érdekeket leghatékonyabban képviselni?

TGM: Az EU-ba való „betagozódás” már régen megtörtént. Ez, amit ma tapasztalunk: ez az Európai Unió. Nincs másik. Nincs „belső ruhatár”. A magyar érdekeket, ha ezen a magyar nép többségének, vagyis a szegény és NAGYON szegény embereknek az érdekeit értjük, sehogyan se képviselhetik a kormányok, amelyek mindig a fölső tíz százalék érdekeit képviselik, ha választaniuk kell. Ha nincs tét, akkor egye fene, a nép is tekintetbe jöhet. A magyar kormány hatékonyabb lehetne Európában, ha úgy vezetné be a posztdemokratikus tekintélyi államot, hogy nem szaval róla egyfolytában. De ez a magyar kormány sikere lenne, nem a magyar népé. A tévesen „baloldalnak” nevezett neokonzervatív ellenzék sikeresebb lesz Európában, mert úgy beszél, ahogy Brüsszelben szokás beszélni. De a jelenlegi kormány is úgy cselekszik, csak a ma uraló európai tájszólást nem hajlandó használni. De ez se végzetes rá nézve. A Kaczyński-fivéreket is kibírta Európa, Berlusconit is, ennek a kis országnak a furcsaságaira nyugodtan lehet legyinteni. Szegény, tájékozatlan magyar nacionalisták majd úgy érzik, ha Bajnai vagy valaki hozzá hasonló netán hatalomra kerül (amire azért senki nem fogadna), hogy tragédia történt, mert Bajnai úgy beszél, mint a jobb brüsszeli fejek, de cselekedni úgy fog (a gazdaságban), mint Orbán, akinek a gazdaság- és a szociálpolitikája olyan, mint Bajnaié és a jobb brüsszeli fejeké. Akármit csinálnak, semmi lényeges nem változhat, s nem azért, mert az Európai Unió kényszeríti ezt hazánkra, hanem azért, mert az uralkodó osztály mindenütt egyformán vélekedik, azaz eléggé ostobán.

atv.hu: Magyarország meg tud-e állni a saját lábán? A globalizálódásban juthat-e Magyarországnak más szerep, mint autók összeszerelése?

TGM: Magyarország nem tud megállni a saját lábán, de senki nem gondolja, hogy meg tudna állni rajta. Globalizáció? Az 1914 előtti magyarországi ipar a bécsi banktőke kezében volt. Mindig beszállítók voltunk meg az olcsó agrárexport kínlódó „haszonélvezői”. Ennek az első világháború előtt is masszív kivándorlás volt a következménye, most is. A hidegháború vége visszavetett bennünket oda, ahol mindig is voltunk, csak szellemileg vagyunk vidékibbek és marginálisabbak.

atv.hu: Mennyire őrület a keleti nyitás – különös tekintettel az 1,35 milliárdos Kína piacára?

TGM: Miért volna őrület? Mindenki keletre „nyit”, elsősorban az Egyesült Államok. Ennél ortodoxabb lépés el se képzelhető. Ezt csinálja mindenki, a magyar kormány is. Reméljük, az ingadozó ázsiai stabilitás megrendülése nem dönt bennünket is romba.

atv.hu: A magyarok nagy része csalódott az EU-csatlakozásban. Félre vannak az emberek tájékoztatva, esetleg joggal gondolják, hogy odáig, ahol most Magyarország tart, az EU-n kívül is eljutott volna?

TGM: A magyarok (románok, csehek, lengyelek, szlovénok) nem Európában csalódtak, hanem az egészben. Magyarország nyilvánvalóan rosszabbul járt volna, ha nem csatlakozik Európához, de ez a lehetőség föl se merült. Kelet-Európa nem szovjet részét hozzácsapták az euroatlanti zónához – evvel nagyjából az a geopolitikai helyzet állott helyre, amelyet a két világháború között ismertünk, de némileg kevesebb bizonytalansággal, főleg az Európán belüli háborús veszély elhárításával, ami azért nagy előny – , ez ellen az égvilágon senki se tiltakozott néhány irreleváns ideológiai relikvián és inszurgensen kívül. Ma már Šešelj vajda csetnikjeinek utódpártja is be akarja vinni Szerbiát az Európai Unióba. Hogy a szerb, bolgár, román, magyar, szlovák kormányok eltűrik a cigányverést (törökverést, magyarverést) meg ünnepélyesen újratemetnek egy-egy félig-meddig elfelejtett fasisztát: erről írnak a nyugat-európai lapok, de hát soha nem vártak tőlünk ennél jobbat. Ha ezek az országféleségek nem üzennek egymásnak hadat – s nem tehetik, mert a NATO-nak hála nincs hadseregük –, akkor engedhetnek regionális jellegű politikai ösztöneiknek. Persze Európa jobban kedveli a kelet-európai liberálisokat és neokonzervatívokat, mint a tőlük némely árnyalatokban azért valamennyire különböző nacionalistákat, hiszen az előbbiek rokon lelkek, ráadásul kevésbé hajlamosak botrányokat csinálni. De a döntő érték a stabilitás, márpedig Magyarországon stabilitás van, ameddig a kormány nem zargatja túlságosan a középosztályt. Ha ezt mégis megteszi (orvosok, egyetemisták, köztisztviselők), akkor bukik, anélkül, hogy az Európai Uniónak oda kellene figyelnie. A magyarok persze tájékozatlanok. Sokan azt hiszik, az EU pénzt vesz el tőlünk. Ez nem igaz. Az Európai Unió abban érdekelt, hogy legyen itt képzett munkaerő és fizetőképes kereslet, mert ezt sugallja a polgári józan ész.

atv.hu: Erős kritikával illeti az Európai Uniót. Emberi jogi érzékenysége viszont nem azt súgja, hogy mégis érdemes bent lenni, például azért, hogy a tagállamok emberi jogi disznóságait az európai bíróságok felülírják?

TGM: Sokan azt hiszik, Európa csökkenteni igyekszik a nemzetállami önálló hatalmat. Ez igaz. Hatalmi központok a saját hatalmuk növelésén dolgoznak, nem a másokén. Erre azonban Európa nem nagyon képes, mert az EU-t irányító gazdag és méretes nemzetállamok nem hagyják. Az „európai probléma” túldimenzionálása csak arra jó, hogy egy másodrangú ellentét előtérbe állításával a legfontosabb ellentétek fölpuhítását elérjék. Az Európai Egyesült Államok: papírtigris. De aki tehetetlenségében és unalmában evvel a kérdéssel akar bíbelődni, megteheti. S ha az európai bíróságok – meg az EU-n kívüli, sokkal rokonszenvesebb Európa Tanács meg a szerepét kereső EBESZ – megakadályoznak pár emberi jogi disznóságot, akkor elégedettek lehetünk. Egyébként a hivatalos, mainstream politikában nincsenek különösebb alternatívák. Akinek pedig illúziókra van szüksége, olvassa el Jürgen Habermas könyvét Európáról, amely a maga radikális irrealitásában csakugyan monumentális és impozáns.

atv.hu, Szegő Péter, Szlazsánszky Ferenc

További belföldi híreink