Belföld

2012-11-03 06:20:09

Bokros: hazafias kötelesség a matolcsyzmus elleni fellépés

Kotyvaléknak tartja Bokros Lajos a kormány gazdaságpolitikáját. Szerinte a Kádár-rendszer langymeleg, teljesítménnyel és nemzetközi versenyképességgel nem alátámasztott, külföldi hitelekbõl finanszírozott, koraszülött jóléti állama iránti ábrándokat a jelenlegi kormány leöntötte a Horthy-rendszer iránti neobarokk és nacionalista nosztalgiával. A közgazdászprofesszor a Heteknek adott interjújában arról is beszélt, hogy indul a 2014-es választáson, illetve hogy vétek összehasonlítani a Matolcsy-csomagokat az általa fémjelzett 1995–1996-os stabilizációs programmal. A Hetek cikke.

Bokros: hazafias kötelesség a matolcsyzmus elleni fellépés

A legfrissebb hírekért, kommentekért, fotókért és részletekért csatlakozzon és olvassa az atv.hu Facebook oldalát, ahol a csatornával kapcsolatos háttérinformációkhoz is hozzájuthat! A legfrissebb videókért pedig ne mulassza el meglátogatni és feliratkozni a folyamatosan frissülő YouTube csatornánkra!

A kormánypárti vélekedések szerint Brüsszel beszállt a magyar választási kampányba, mert azáltal, hogy nem fogadja el a kormány deficittel kapcsolatos számait, további megszorításokra – újabb és újabb csomagok bejelentésére –kényszeríti Orbán Viktor kabinetjét. A választások előtti évben ez a Fidesznek rossz, ergo: az ellenzék érdekén dolgoznak Brüsszelben?

Az Európai Bizottság elnöke néppárti politikus, és a bizottság tagjainak többsége is ebből a pártcsaládból való. Nem hihető, hogy ők ellene fordulnak annak a kormánynak, amelyik mögött az Euró­pai Néppárt egyik oszlopos tagja áll. Semmi értelme azon spekulálni, hogy kinek az érdekeit képviseli az Európai Bizottság, amikor világos, hogy elsősorban a magyar nemzet érdekét védi akkor, amikor nyolc év után szeretné látni, hogy hazánk kikerül a túlzottdeficit-eljárás alól azáltal, hogy végre tartósan 3 százalék alá kerül a magyar államháztartás hiánya.

Konzervatív közgazdászok szerint pontatlanul számolt az Európai Bizottság, mikor a magyar tervek alapján a jövő évre 3,8 százalékos hiányt prognosztizált. Mint előbb beszéltünk róla, a bizottság elvárja, hogy 3 százalék alá nyomja a magyar kormány a hiányt, ez az oka a pótlólagos megszorító intézkedésnek. Mi van, ha az Európai Bizottság téved? Tévedhet-e véletlenül?

Az Európai Bizottságnál ülő szakemberek képzettsége általában megfelelő. Számszaki tévedések nem fordulhatnak elő, politikai tévedések igen.

November 7-én Brüsszel felfüggesztheti Magyarországgal szemben a túlzottdeficit-eljárást? Mekkora pénzről szól ennek a vitának a tétje?

Magyarország évről évre a bruttó hazai termék közel 4 százalékára rúgó nettó jövedelemre számíthat az Európai Unió költségvetésének különböző alapjaitól. Ha képesek vagyunk minden megszavazott forrást lehívni, akkor az összegek évente akár 1200 milliárd forintot is elérhetnek. Ennek jelentős részétől elesünk, ha Magyarország nem tud kikerülni a túlzottdeficit-eljárás alól. Ez óriási veszteség lenne, mert manapság lényegében az Európai Unió közös költségvetése finanszírozza az összes hazai állami beruházást.


Az unióban és Brüsszelben is egyértelműen a németek szava a meghatározó? Bár kívülről barátságosnak tűnt a Merkel–Orbán-találkozó, meglehet, hogy a háttérben keményen beszóltak? Elveszítettük Berlin bizalmát?

Ez már évekkel ezelőtt megtörtént. A német kormány diplomáciai csatornákon keresztül sokszor kifejezte aggályait a magyarországi demokratikus fejlődés visszafordítása miatt.

Bizonyára Ön is látta, hogy az úgynevezett Bokros-csomaghoz hasonlítják Matolcsy csomagjait, azzal a felhanggal, hogy Matolcsy már a kétszeresénél tart, mint Ön 1995–1996-ban. Egyáltalán össze lehet hasonlítani az Ön egyensúlyjavító csomagját a Matolcsy-pakkal?

Nem lehet összehasonlítani. Az 1995–96-os stabilizáció eredményes volt, mert egyetlen komoly intézkedéssorozat megalapozott egy magas szintű, egyensúlyőrző gazdasági növekedést egészen az ezredfordulóig. Ráadásul a szavak és a tettek mind egymással, mind pedig az ígért eredménnyel összhangban voltak. Most kéthetes időközönként egymást követik a csomagok, ami kifejezi, hogy szakmai szempontból előkészítetlen, megalapozatlan, kapkodó és főként eredménytelen intézkedésekről van szó. Úgy kér áldozatot a lakosságtól, hogy annak nem lesz hozadéka. Ezért nem érdemes a számokat sem összeadni.

Mitől beteg a magyar gazdaság?

Egy rövid cikk keretei között nem lehet minden okot kifejteni. Legyen elég rámutatni két tényezőre. Egyrészt hazánk nemzetközi versenyképessége még a visegrádi országokhoz képest is folyamatosan romlik, azokhoz képest is gyors leszakadásnak vagyunk a tanúi. Másrészt ezzel szoros összefüggésben a kormány gazdaságpolitikája hiteltelen, szétverte mind a vállalkozók, befektetők, mind pedig a háztartások, a megtakarítók bizalmát. A kormány intézkedései élesen ellentmondanak még a kormány által kitűzött céloknak is. Fontos gazdasági szektorok büntető és ragadozó jellegű megadóztatása elapasztja a hitelt és a beruházási kedvet, megbénítja a gazdaság vérkeringését.

A kormány reméli, hogy a Brüsszelbe elküldött tervek alapján az EU belátja, hogy 2013-ban tartani tudjuk a hiánycélt. „Ha kiderül, hogy nekünk volt igazunk, és ezzel a kelleténél nagyobb kiigazítást hajtunk végre, akkor jövő júliusban ki kell kerülnünk a túlzottdeficit-eljárásból. És a tanárok béremelése is újra napirendre kerülhet.” Helyes ez a gondolkozásmód?

Meglátjuk, mit hoz a jövő. Nem hiszem, hogy a kiigazítás túl nagy lesz, mert jövőre sem lesz látványos gazdasági növekedés. Ha pedig az eurózóna egésze recesszióba fordul, akkor a várakozásokkal ellentétben a magyar gazdaság sem fog növekedni. Márpedig a hiánycél – az a bizonyos 3 százalék – az egy hányados, aminek az értéke nemcsak a számlálótól, hanem a nevezőtől is függ.


A Matolcsy-csomag megkönnyíti vagy megnehezíti az IMF-fel való megállapodást?

A magyar kormány láthatóan nem akar megállapodni a Nemzetközi Valutaalappal, ezért teljesen mindegy, hogy a washingtoni intézmény mit kér. A bank­adó jövő évi felezése, majd pedig 2014-es kivezetése – ahogy azt a Bankszövetséggel kötött megállapodás eredetileg tartalmazta – nem az IMF-nek, hanem Magyarországnak lett volna érdeke. A kormány szeret hivatkozni Széchenyire, nos, én is őt idézem: a hitel híja minden mozgást elakaszt!

Látványos a Fidesz IMF-ellenessége, elég, ha a kínos kormányzati hirdetésekre gondolunk. Társadalom-lélektani szempontból működhet-e az a topik, hogy Bajnai Gordon, illetve az MSZP vette el a 13. havi nyugdíjat 2009-ben?

Ma már mindenki tudja, hogy a 13. havi nyugdíj és a 13. havi fizetés bevezetése, ami a Medgyessy-kormány jóléti rendszerváltó csomagjának fontos eleme volt, teljes mértékben megalapozat­lannak bizonyult. Sőt károsnak, mert hozzájárult a magyar állam újbóli nagymértékű eladósodásához. A 2006-os választásokon minden párt – így a Fidesz is – a 14. havi nyugdíjat és fizetést is meg­ígérte. Nem lenne helyénvaló ezt most elfelejteni.


A kormányzati szereplők azt állítják, hogy többek között a bankok az elmúlt tíz-tizenöt évben olyan sokat kerestek Magyarországon, hogy jogos, ha nem az állampolgárok, hanem például a bankszektor befizetéseivel vészeli át az ország a nehéz időket. Megalapozott ez az érvelés?

Ebből a gondolatból süt a piacgazdasággal szembeni gyűlölet és a kapitalizmus teljes félreértése. Ilyen alapon rengeteg nem pénzügyi vállalkozást, ipari és mezőgazdasági céget is meg lehetne adóztatni. 2008-ig a pénzintézetek többsége valóban sok nyereséget termelt, de annak túlnyomó többségét tőkeemelésre és céltartalékképzésre fordították, ami a hitelezés bővítésének elengedhetetlen feltétele. Most a válság idején éppen a megképzett céltartalékot, nem pedig állami támogatást használnak fel a rossz hitelek miatt keletkezett veszteségek leírására. A bankok megmentése hazánkban a magyar államnak eddig egyetlen fillérjébe sem került, abszolút semmi ok nincs tehát arra, hogy a pénzintézetek sarcot fizessenek. Ráadásul ez a ragadozó és büntető jellegű adóztatás, amit a kérdésében megfogalmazott idézet szépen kifejez, belehasít a pénzintézetek tőkéjébe, ami pedig nagymértékben csökkenti hitelezési képességüket. Ez azt jelenti, hogy a bankadó és a tranzakciós illeték költségeit végső soron a magyar társadalom fizeti meg.

A kormányt védő politikai mozgalmak, mint például a Békemenet háborús retorikát használnak. Sőt Orbán Viktor is szabadságharcról beszél évek óta. Háború van? Kivel: a bankokkal, a multikkal vagy Brüsszellel?

Az ellenség keresése tipikusan a sztálinista és a fasiszta rendszerek sajátja, de általában is a türelmetlen és tehetetlen kormányok szokásos felelősséghárítási módja. Magyarország évszázadok óta nem volt annyira független, mint éppen a rendszerváltás óta. Ilyen helyzetben szabadságharcot emlegetni képtelenség, a nép tudatos félrevezetése, az agyak és a lelkek tudatos megmérgezése.


Közgazdászok már régóta szorgalmazzák a magyar felsőoktatási rendszer karcsúsítását, gondolok a 2006-os, úgynevezett Cemi-programra, amely részleteiben már tanárelbocsátásokról írt. Mégis legmarkánsabban Ön fogalmazta meg pár éve, hogy számtalan főiskolát, egyetemi kart meg kellene szüntetni, mert jelen formájukban felesleges a munkájuk, mondhatni „szélhámosság” zajlik. Most elégedett, hogy Hoffmann Rózsa is ezen karcsúsításon töri a fejét, Orbán Viktor pedig az önfenntartó felsőoktatásról beszél?

Ez az összevetés sem állja meg a helyét, csakúgy, mint az 1995–96-os stabilizáció és a mai kapkodás összehasonlítása. A rövidség kedvéért csak három markáns különbséget emelek ki. Egyrészt én sohasem mondtam, hogy az állam jelölje ki a jó és a rossz felsőoktatási intézményeket. Ezt a piacnak, a korlátozatlan versenynek, a diákok és a szülők keresletének kell eldöntenie. Másrészt meg kell szüntetni az államilag finanszírozott képzési helyeket, és minden egyetemen, főiskolán tandíjat kellene szedni az összes tanfolyamért, képzésért, diplomáért. Ne torzítsa az állam a versenyt azáltal, hogy a hozzá politikailag éppen közel álló egyetemeknek, főiskoláknak, azok teljesítményétől teljesen függetlenül, rengeteg államilag finanszírozott képzési helyet juttat. Harmadrészt elengedhetetlen, hogy a tandíjmentesség a szegény, ámde tehetséges diákokat illesse meg. Ma tipikusan a jómódúak gyermekei nyerik el az államilag finanszírozott képzési helyeket. Az állami támogatásnak szociálisan hatékonynak, tehát célzottnak kell lennie az élet minden területén, így a felsőoktatásban is.


Jelenleg az összes „piacon” levő ellenzéki párt, így az MSZP és az LMP is markánsan baloldali gazdaságprogramot hirdet, mindkét párt az elmúlt hetekben mutatta be ezeket a nyilvánosságnak. Mindkét tervnek fontos eleme a gazdagok megadóztatása és a redisztribúció szociálisan érzékeny módja. Kornai János professzor tavaly a Népszabadságban a Fidesz programjáról bizonyította be, hogy állampárti, mondhatni marxista gyökerű. Ön szerint miért nincs Magyarországon igazi, amerikai típusú, konzervatív gazdaságpolitikára igény? Miért a különféle posztkommunista vagy posztszocialista megoldásokkal kísérleteznek a pártok?

Hazánkban iszonyatosan erős a nosztalgia a Kádár-rendszer langymeleg, teljesítménnyel és nemzetközi versenyképességgel nem alátámasztott, külföldi hitelekből finanszírozott viszonylagos jóléte, a Kornai János által más helyen oly szépen leírt koraszülött jóléti állama iránt. Ha ezt most a jelenlegi kormány lemázolja a Horthy-rendszer iránti neobarokk és nacionalista nosztalgiával, akkor kész a kívánatos kotyvalék: piacellenes, külföldi tőkét elutasító, valamiféle magyar felsőbbrendűséget hirdető, erős és gondoskodó államot kívánó, versenytől, a világpiac által visszaigazolt teljesítménytől visszariadó, köldöknéző ábrándozás. Ezt tovább erősítette a világméretű és az európai gazdasági és pénzügyi válság, amit az állampárti erők éppen a piac és a szabadság számlájára írnak, holott ez a válság legalább ilyen mértékben súlyos kormányzati kudarcok, mulasztások sorozata is. Ez a közérzület és gondolkodás azonban zsákutca. A kapitalizmust, a piacgazdaságot, a gazdasági és politikai szabadságot, a demokráciát tagadó alternatíva feléli a jövőt, és bizonyosan beprogramozza hazánk leszakadását, tartósítja elmaradottságát. Nemzeti érdekünk és egyszersmind hazafias kötelességünk tehát igazi modernizációs alternatívát felmutatni a magyar társadalom számára.


Közelegnek a 2014-es választások. Ön mire készül? Bármely jelenlegi vagy alakuló formációban lehet-e majd Önre is szavazni? 

Megígérem, hogy lehet.

Hetek / Hazafi Zsolt

További belföldi híreink