Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2012-10-06 08:18:34

New York után Kisasszondon műveli a közgazdaságtant Róna Péter

Kisasszond 200 fős falu Somogy megyében. A település legismertebb lakója Róna Péter. A hetvenéves közgazdász, jogász 1990-ben tért vissza Magyarországra, ahonnan 1956-ban a szovjetek füstölték ki. Karrierjének csúcsán egy angol bank elnök-vezérigazgatója volt. Itthon megvett egy kisebb birtokot, és most azt teszteli, miként működik kedvenc közgazdasági elmélete a gyakorlatban.

New York után Kisasszondon műveli a közgazdaságtant Róna Péter

Kisasszond határában traffipaxos rendőrök kaszálnak. A falubeliek közül viszont már alig kaszál valaki, az egykori tehenészet megszűnt, takarmány se kell. A helyzet azóta javult valamit, hogy Róna Péter megvásárolta a nemesi kúriát, majd kibővítette, és sajtüzemet épített. 12 embernek ad munkát és megélhetést, ami jelentős előrelépés, ha azt vesszük alapul, hogy a településen 65-70 család él, és 60 százalékos a munkanélküliség.

New York és Oxford, csillogó bankok és tekintélyes egyetemek után miért éppen Somogy? Az ok egy homályos gyerekkori emlék az ötvenes évekből: „Valahol itt, a zselici erdő közelében voltam nyári táborban kilenc-tíz éves koromban, és azóta is őrzöm annak a vakációnak a hangulatát” – magyarázza Róna Péter a kúria impozáns nappalijában.

Kisasszondi kemény

1999-ben, egy program nélküli hétvége előtt a felesége egy magazinban lapozgatva látta meg a hirdetést, melyben lerobbant somogyi kastélyokat ajánlottak eladásra. Eljöttek, megnézték, megvették. „A magyar kastélyok és kúriák nagy része cirádás neobarokk stílusban épült, ez viszont egy szigorúan klasszicista, gyönyörű arányokkal rendelkező, mégsem hivalkodó épület” – mondja a házigazda. A vételnek hamar híre ment a faluban: több környékbeli is felkínálta a földjét, Róna mindet megvásárolta, így lett 128 hektáros a birtok.

„Miután megvettük a földeket, felmerült a kérdés, hogy mit csináljunk vele.” Róna elkezdett ismerkedni a falu életé­vel, múltjával, megtudta, hogy Kádár alatt tehenészetből éltek. Felesége – aki szintén oxfordi diplomával rendelkezik – visszautazott Angliába egy sajtkészítő tanfolyamra: hátha ez lesz a megoldás.

Az ötletet egyébként a borászat helyzete is inspirálta. Róna Péter a magyar mezőgazdaság kiemelkedő ágazatának tartotta a borászatot, gyakran nyilatkozott erről különböző interjúkban is. Borász ismerősei viszont – túl a köszöneten – arról panaszkodtak, hogy a nemzetközi versenyeken és borkóstolókon kínált boraik mellé nem tudnak megfelelő minőségű magyar sajtot tenni, azt pedig kínosnak érezték, hogy francia vagy holland sajt mellé kínálják a hazai bort.  

Róna Péter felesége a sajtkészítő tanfolyamon azt is megtanulta, hogy a Magyarországon általában tartott holstein-fríz tehén nem igazán alkalmas a magas minőségű sajtok előállítására, mert nagyon híg tejet ad, amiben nincs megfelelő szárazanyag-tartalom. A tanfolyamon megtanították a sajtkészítés receptúráját is: vagyis azt, hogy hogyan kell saját sajtot alkotni és gyártani. Róna Péterék háromféle sajtot terveztek és készítenek: Kisasszondi lágy, Kisasszondi kemény és Kisasszondi füstölt sajt alkotja a kínálatot.

Jersey vs. holstein-fríz

A professzor jersey fajtájú teheneket tart. A tehenészet alapításakor 6 állatot vásárolt, majd szaporítani kezdte őket: ma már 39 tehénből áll a csorda. A legfiatalabb a múlt héten született: amikor benéztünk az istállóba, egy számára elkülönített járókában heverészett. (Róna vett két holstein-fríz tehenet is, hogy meggyőződhessen róla, tényleg híg-e a tejük. Az.)

A jersey vételára magasabb, mint a holstein-frízé, a tartása viszont olcsóbb, a kitermelt tej azonban szintén drágább. (A jersey-k napi 12-13 liter tejet adnak, szemben a holstein-fríz 25-30 literes fejenkénti átlagával.)

A Róna-birtok képekben - kattintson a fotóra!

A jersey tejéből készült sajt viszont annyival finomabb, hogy a különbséget zongorázni lehetne. A kúria nappalijában egyébként áll egy 19. századi Bösendorfer versenyzongora, de hamis. Felhangolni nem lehet, mert fatőkéjében meglazultak a húrokat tartó hangolószegek. Róna Péter sok mindenhez ért, azt gondolnám, zongorázik is, ez azonban tévedés. Az antik hangszer az épülettel együtt került a birtokába. Miután – ifjúkorom tanulmányai folytán – hozzá tudok szólni a fatőke problematikájához, a ház ura azt mondja, nekem ajándékozza a Bösendorfert. Zavarba ejtő aján­lat, de végtelenül megtisztelő.

A sajtüzemet a felesége vezeti – már amikor Magyarországon van, az év egyharmadában –, eleinte ő volt „a szakember”.

Kezdettől fogva jól ment? Nem feltétlenül anyagi értelemben gondolom.

– Nem. A termék kialakítása, a folyamat kidolgozása, a sajt piaci bevezetése két és fél évig tartott.

Ön milyen módon vett ebben részt?

– Kritizáltam a sajtot. Aztán háromszor is idehozattam azt a sajtmestert, akitől a feleségem tanult: vele együtt alakítottuk ki a receptúrát, ő segített betanítani az üzem dolgozóit.

Mikorra lett elégedett a saját sajtjával?

– Négy év elteltével. És azóta több díjat nyertünk: a világ legnagyobb sajtsereg­szemléjét Angliában rendezik, tavaly ezüstérmet nyert a füstölt sajtunk, az idén aranyat kaptunk a kemény sajtunkért. Ez persze nem egy abszolút díj: mi a füstölt és ízesített kategóriában, illetve a nem a Brit-szigeteken készült keménysajt-kategóriában nyertünk. 20-25 sajtot, svájciakat, franciákat előztünk meg.

A kisasszondi tehenészet és a sajtüzem körülbelül 100 ezer eurós, azaz harmincmilliós beruházás volt. Ennyi pénzből 12 munkahelyet hoztak létre, egy munkahely tehát 2,5 millió forintba került. Összehasonlításképpen: a Kecskemétre települt Mercedes minden egyes munkahelyét 7,5 millió forinttal támogatta az állam.

Róna Péter gazdaságában két tehenész, négy sajtkészítő, egy üzletkötő és áruszállító, egy karbantartó, két földműves, két őr dolgozik.

Nyereséges az üzem?

– Még nem, de már közel járunk hozzá: alapvetően az a gond, hogy nincs elég tejünk. Jelenleg napi kétszáz literből készítünk sajtot, ez húsz kilót jelent. A vállalkozás harmincegynéhány kilós termelésnél lesz nullszaldós, negyven kiló felett nyereséges.

Ha több tej kell, miért nem vesznek még teheneket?

– Úgy nem érné meg: ezt az állományt kell tovább szaporítani. Még nagyjából tíz tehénre van szükség.

Zombi bankrendszer

Kávét kapunk, szürcsölés közben témát váltunk. Azt tudakolom Róna Pétertől, miért mentek el ’56-ban Magyarországról. „Édesapámat korán elveszítettem. Anyámmal a Mártírok útján laktunk, amikor a forradalom leverésekor egy szovjet tank szétlőtte a lakást…” – kezd a múlt feltárásába Róna, amikor megcsörren a telefonja: „Nem, egyáltalán nem tartom elhibázottnak a kamatcsökkentést” – feleli valakinek, akiről úgy hiszem, újságíró, és aki valószínűleg azért hívta a professzort, hogy véleményezze a Magyar Nemzeti Bank tegnapi döntését, miszerint 25 bázisponttal 6,5 százalékra mérsékelték a jegybanki alapkamatot.

Róna kisétál a parkba, röviden telefonál, visszajön. Mi is megkérdezzük a professzor álláspontját, ha már az ismeretlen kolléga elterelte a szót ’56-ról, és azért is, mert Róna Péter az MNB felügyelőbizottságának a tagja.

„Van egy zombi bankrendszer, bankok sora, melyek nem hiteleznek, a helyreállításukért azonban senki nem tesz semmit. Se az MNB, se a kormány, se a PSZÁF. A kamatcsökkentésből fakadó inflációs probléma pedig eltörpül ahhoz képest, hogy nincs pénz” – mondja a professzor. Nagyon leegyszerűsítve: pénzt pénzzel lehet csinálni. Pontosabban lehetne, ha volna. Illetve van pénz, vagyis hitel, de az árát, a 6-7 százalékos reálkamatot a magyar gazdaság képtelen kitermelni. Abban pedig, hogy Európában Magyarországon a legmagasabb a reálkamat, Róna az MNB-t is felelősnek tartja.

A professzor úgy látja, hogy a jegybank tevékenysége nagyon leszűkült, lényegében az alapkamat körül forog, noha lenne egy sor más eszköze is. „A paletta tele van egyéb lehetőségekkel: a bankokra kirótt kötelező tartalékok mértékének változtatása, az államkötvények felvásárlása, amivel csökkenteni lehetne a hozamgörbét.” Egyszerűsítve: az MNB tehetne azért, hogy mérséklődjön a kitermelhetetlen 6-7 százalékos reálkamat. Hogy miért nem tesz, hogy a jegybank és a kormány között politikai okokból zajlik-e csata, azt Róna nem tudja, véleménye azonban van róla: „Ez a harc mára egy silány veszekedéssé fajult, amiben nem tudok igazat adni egyik félnek sem.” Beszélgetésünk idején még nem volt ismert az a tény, hogy a független jegybank elnökének, Simor Andrásnak a főtanácsadója, Braun Róbert már egy éve az MSZP tagja.

A csúcsról Magyarországra

A monetáris intermezzót követően visszakanyarodunk 1956-ra. A szovjet tank pontosan célzott, a lakás odalett, a tizennégy éves fiú és anyukája a pincébe kényszerült. Innen menekültek Ausztriába, majd tovább az Egyesült Államokba. Miután jogot és közgazdaságtant tanult, Róna Péter 1969-ben az Amerikai Kereskedelmi Minisztérium jogi tanácsosaként dolgozott. Pénzügyi karrierje a Schroders Banknál kezdődött 1970-ben, ahol elnöki titkár lett. 1986-ban kinevezték a bank vezérigazgatójává. Amikor a tulajdonosok 1987-ben eladták a bankot egy japán pénzintézetnek, a vétel feltétele volt, hogy Róna további három évig az intézménynél marad.

További képek - kattintson!

A háromból öt év lett, de „a japánok iránti minden tisztelete ellenére akkor már kezdte unni őket”. Visszamehetett volna a bank korábbi tulajdonosaihoz Londonba, de inkább hazajött, hogy hozzájáruljon a rendszerváltás problémáinak megoldásához.

Hogy érzi, ez utóbbi vállalkozása mennyiben volt sikeres?

– Teljesen sikertelen volt. Ilyen értelemben a döntésem hibásnak bizonyult, de akkor éreztem egy határozott kényszert, ezért a döntést nehéz revideálni.

Nevezhetjük ezt hazafiságnak?

– Lehet így is mondani. Anyagi célok nem vezéreltek, viszont láttam, hogy a rendszerváltás egy nagyon nagy és csábító feladat, és úgy éreztem, az a dolgom, hogy hazajöjjek.

Azok közül, akik 2014-ben kormányváltást szeretnének, többen felvetették az Ön szerepvállalását: például Heller Ágnes, de az LMP is. Ez utóbbinál miniszterelnök-jelöltként emlegették Róna Pétert. Mit lépne, ha aktuálissá válna a kérdés?

– Teljesen valószínűtlennek tartom, hogy bárki megkeresne, hiszen az elmúlt húsz évben sem keresett senki. De hogy rövidre fogjam a választ: ez a kérdés már nem is érdekel.  

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy Róna Péter csalódott ember, kijelenthetjük, hogy nem az. Körbevezet a birtokon, s közben árad belőle az életkedv. Megmutatja a mozgatható karámot és a 26 legelésző jersey-t, elmagyarázza a tehenek napirendjét – reggel fejés, naphosszat legelés, este vissza az istállóba, fejés, alvás –, később arról mesél, hogy ötvenkilenc éves korában tanult meg lovagolni (gyerekként Pesten, majd bankárként New York belvárosában nem volt rá lehetősége), aztán túl a hatvanon díjugrató versenyeket nyert, és csak azért hagyta abba, mert hatvanhárom évesen újra apa lett, így aztán igazán nem hiányozna, hogy kitörje a nyakát. 

Közben odaérünk a sajtüzemhez, bekukkantunk a raktárba is: piros, sárga és fekete viaszba csomagolt gurigák érnek a polcokon. Kisasszondi lágy, Kisasszondi kemény és Kisasszondi füstölt sajt.

Nem csak mondja, csinálja

Mindaddig, míg a gazdaság nem lesz nullszaldós, Róna Péter a magánvagyonából finanszírozza a veszteséget. Hogy miért vágott bele sikeres bankárként, jogászként, elismert elméleti szakemberként egy teljesen más tevékenységbe? „Nem más – vágja el a várt válasz útját a professzor. – A közgazdaságtan nem elméleti, hanem gyakorlati tantárgy, amint azt Arisztotelész már igen régen megállapította. Ezt ugyan időközben elfelejtették, és csináltak belőle egy nagyon komplikált, de értelmetlen tudományt, aminek édeskevés köze van a valósághoz, de tény, hogy a nagyformátumú közgazdászok többsége gyakorlati kérdésekkel is foglalkozott: ha például Keynesnek támadt egy hipotézise, azonnal kipróbálta a pénzpiacon, nagyon lelkiismeretesen tesztelte elméleteit a valóságban.” Róna szerint ma nagyon sok olyan közgazdasági modell létezik, amely még csak nem is tesztelhető. 

Mindebből egyetlen értelmes kérdés adódik: milyen közgazdasági elméletet tesztel Róna Péter Kisasszondon? A magyar gazdaság és azon belül a mezőgazdaság rákfenéje az, hogy nagyon kevés készterméket állít elő. Ehelyett beszorult az alap- vagy félkész termékek előállításába, a bérmunkába, az alacsony hozzáadott értékű tevékenységekbe, amelyek közös jellemzője, hogy nincs rajtuk haszon. „A mi gazdaságunkban a gyepműveléstől a sajt eladásáig mindent mi csinálunk: így lehet garantálni a magas minőséget, és így lehet hasznot realizálni.

A stratégia másik pillére pedig az, hogy felépítsek egy márkanevet, mert egy brand alatt sokszoros haszonnal lehet eladni a terméket. És ha megvan a márkanév, a vállalt értéke is többszörösére nő” – mondja Róna, miközben sajtot kóstolunk. Az ízek és a zongora összefüggését már említettük, ételről ennél többet beszélni fölösleges, ráadásul reménytelen is, mint elbalettozni egy festményt. Enni kell. Desszertként pedig, íme, kisasszondi látogatásunk tanulsága: „A magyar kormány által folytatott stratégia – óriási adókedvezményekkel becsalogatott külföldi tőke plusz gyengén megfizetett magyar bérmunka – nem ad lehetőséget a kitörésre. Ezzel a gazdasággal azt akartam bizonyítani, hogy akkor lesz haszon, ha mi ellenőrizzük az egész termelési láncot. Másként: ha van hozzáadott érték a termelésben, akkor növekedni fogunk, ha nincs, akkor nem.” És a bizonyítás sikerült.

HETEK / Szlazsánszky Ferenc, Fotók: Somorjai László

További belföldi híreink