Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2011-05-19 15:45:59

Navracsics: csak bizonyított bizalomvesztés miatt lehet elbocsátani

Milyen a lojalitás természete, mit nyomhat át a Belügyminisztérium a frakción, mennyire korlátozhatók az önkormányzatok, miért rúgható ki valaki – interjú a közigazgatás és igazságügyi miniszterrel.

Navracsics: csak bizonyított bizalomvesztés miatt lehet elbocsátani

Még márciusban készített egy 16 oldalas jelentést az alkotmányozási folyamatról a Velencei Bizottság, amelynek képviselői ismét Magyarországon jártak. Uniós pletykák szerint azért, hogy eldöntsék: a demokrácia állapota igényli-e egy monitoring eljárás megindítását. Mit mondtak önnek: lesz ilyen eljárás, vagy sem?

Én nem találkoztam ilyesmivel, valószínűleg csak pletykáról lehet szó. A velencei bizottság alapvetően egy jogász testület, így ha valamit vizsgál – és a mostani útja során is ezt nézte –, akkor a jogszabályokat vizsgálja, az alkotmányosság, a jogszerűség kérdését. A márciusi jelentést egyébként kifejezetten az én kérésemre írták – miután három kérdésben kértem a grémium állásfoglalását. A jelentésben így részben erről volt szó, részben pedig arról, hogy a Velencei Bizottság szerint túl gyors az alkotmányozás tempója, illetve sajnálatos, hogy az ellenzék nem vesz részt a döntéshozatalban. De a tegnapi megbeszélésen erről nem volt.


Akkor miről volt szó?

Alapvetően a sarkalatos törvényekről beszéltünk, a Bizottság képviselői aziránt érdeklődtek, hogy tudjuk-e tartani azt a feszített törvényhozási tempót, aminek eredményeképp év végéig az összes jelentősebb sarkalatos törvényt elfogadja a parlament, illetve milyen ütemben képzeli a kormány e jogszabályok elfogadtatását.

És tudják tartani? Például mi az oka annak, hogy az eredetileg a június végégig elfogadandó jogszabályok kodifikálása az őszi ülésszakra csúszott? Egyes vélemények szerint a politikai viták – például az, hogy egy sok polgármestert tömörítő frakcióval nehéz elfogadtatni, hogy az állam magához vonja a helyi közösségszervező ügyeket, például az oktatást vagy az egészségügyet.

Még ez sem biztos, ugyanis nem elmagyarázzuk nekik, hanem minden szereplő elmondja a véleményét. És egyre konkrétabbá vált ez a szeptemberben induló disputa – mára konkrét koncepciót mutatott be a Belügyminisztérium, melyben maga a tárca is vegyes megoldást szorgalmaz. Hiszen mivel polgármesterek, közgyűlési elnökök, önkormányzati képviselők is ülnek a frakcióban, a Belügyminisztériumnak is nyilván érdeke, hogy olyan javaslatot dolgozzon ki, amihez többséget is tud találni.

Egy elvi kérdés: mennyire demokratikus, mennyire a frakciónak tetsző megoldás, hogy egy választott képviselőtestület döntését (például egy hitelfelvételt) egy közigazgatási, kinevezett funkcionárius hajt végre, vagy hagy jóvá?

Ez csak lehetőségként szerepel az alaptörvényben. Egyébként terveink szerint pontosan azt a célt szolgálná, hogy a helyhatóságok elkerüljék a csődhelyzetet, azaz ne fordulhasson elő, hogy az önkormányzati szféra eladósodik, például működési hitelek miatt. Úgyhogy egy pénzügyi ellenőrzés fenntartásában én nem látok semmi rosszat, ha konkrétan meghatározzuk, hogy mely esetekre vonatkozik és garantálja a gazdálkodás ésszerűsségét.


Ez még a jövő, viszont a jelen törvényei közül a köztisztviselők jogállásáról szólót alkotmányellenesnek találta az alkotmánybíróság, az indoklás nélküli kirúgás lehetősége miatt. A kormány átírta a jogszabályt, immár van indoklista, és az egyik tétel a bizalomvesztés. Azt akarják üzenni, hogy „vagy végrehajtod, amit mondok, vagy repülsz”?

Szó nincs erről. A közigazgatásban és az államigazgatásban – például szakmai kétségek esetén – egy beosztott kérheti azt, hogy írásban rögzítsenek egy főnöki utasítást, és ezzel védi is magát. A bizalomvesztés azokra az esetekre vonatkozik, amikor valaki valamilyen konkrét esetben lojalitásbeli vagy etikai hibát, vagy szakmai hibát vét, amikor megrendül a főnök bizalma. És mivel ezeknek az eseteknek konkrétaknak és bizonyíthatóaknak kell lenniük, ez az elbocsátási indok nem okoz elbizonytalanodást a köztisztviselők körében, pusztán lehetőséget teremt arra, hogyha a bizalmi viszony megbomlik, akkor elváljon a beosztott és a főnök útja. Ha pedig a beosztott igazságtalannak érzi a főnöki döntést, akkor bírósághoz fordulhat.

Közigazgatási és igazságügyi miniszterként hogyan definiálná a lojalitás fogalmát?

Lehet szó szakmai lojalitásról és személyi lojalitásról – attól függően, hogy milyen pozícióról beszélünk a közigazgatáson belül. Nyilván egy kabinetfőnök, egy személyi titkár vagy egy sajtós esetében személyi lojalitásról is szó van. Ám az is nyilvánvaló, hogyha valaki egy jogalkotási osztályon dolgozik, akkor alapvetően szakmai lojalitásról van szó, azaz elvárható, hogy ne egy cég érdekeit írja bele a jogszabályba.

atv.hu / Nagy B. György

Ajánlom

További belföldi híreink