Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2008-10-10 17:30:23

Senki nem segített a „fetrengő részegnek”, meghalt a szívbeteg férfi

Tizenegy percig mentek el mellette a járókelők, amikor szívinfarktus miatt összeesett.

— A férjemnek nem kellett volna örökre itt hagynia, ha a járókelők nem mentek volna el közönyösen mellette, amikor szegény szívinfarktust kapott és összeesett az utcán — mondta könnyeivel küszködve Erzsike.
A szolnoki házaspár aznap reggel még nem is sejtette, hogy nem sokkal később milyen nagy tragédia részesei lesznek.

— Tavaly december 22-én egy hűvös reggelen (ha jól emlékszem szombati nap volt) leküldtem a páromat kalácsért, mert az unokáink, akik nálunk aludtak, azt szerettek volna reggelizni. Csak elszívom a cigarettámat, adjál pénzt és szatyrot, mondta az uram, és nem sokkal később elindult. Akkor még nem sejtettük, hogy aznap örökre elmegy...
Erzsike elmondta, hogy eleinte fel sem tűnt neki, hogy milyen hosszú ideig távol van a férje, hiszen el volt foglalva kilenc és négyéves unokáival, a reggeli teendőkkel.

— Egyszer csak valaki őrült módon nyomni kezdte a csengőnket, mérges is lettem, mondtam magamban, hogy talán ráragadt a keze? Kiszaladtam a kapuhoz, ahol a szomszéd cukrászda felszolgálónője izgatottan, kétségbeesve kiabált, hogy siessek, mert ahogy ő mondta, Jancsi bácsi itt fekszik az utcán, lehet, már nem is él. Nem tudom elmondani, hogy mit éreztem akkor, senkinek nem kívánom. Kabátot vettem, papucsban szaladtam oda, ahol a férjem összeesett. Hamarosan megérkeztek a mentők (egyikük korábban a tanítványom volt), mint kiderült: részeghez hívták őket. Nem sokkal később a rohammentő is odaért. Kértem őket, hogy tegyenek meg mindent, hogy életben maradjon a párom. Meg is tettek.

Két csapat dolgozott az élete megmentéséért, ami sikerült is — átmenetileg... A nyolcadik, kilencedik defibrillálásra visszahozták, újra elkezdett működni a szíve — emlékezett vissza a felesége.
Erzsike elkísérte párját a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet intenzív osztályára, ahol gépekkel tartották életben férjét, akinek akkor már semmilyen kapcsolata nem volt a külvilággal, nem érzett fájdalmat sem. Az orvosok nem biztatták semmivel a hozzátartozókat, mindamellett Erzsike is tisztában volt a kilátásokkal, hiszen felsőfokú egészségügyi végzettsége van. A szakemberek elmondták, hogy férjének kis kiterjedésű szívinfarktusa volt, amelyet túlélhetett volna, ha valaki hamarabb hív mentőt és nem mennek el mellette egy kézlegyintéssel, hogy biztosan csak részeg. Életfontosságú központok károsodtak a férfi agyában, mert tizenegy percig feküdt magatehetelenül, ennyi idő alatt nem hajolt le hozzá senki, nem adott egyetlen ember sem befúvást neki, amellyel megelőzhető lett volna a súlyos agyi oxigénhiány bekövetkezte és amellyel megmenthették volna az életét.

— Egy közelben levő kamera felvette, hogyan mentek el a párom mellett az emberek, ezt a felvételt később visszanéztem. Az orvosok az intenzíven nem bíztak a felépülésben, de mint mondták, láttak már csodákat, majd hozzátették: térdre, imára. A férjem január 4-én ment el örökre.

Erzsike azt is elmondta, hogy párja leszázalékolt beteg volt, érszűkülete és szíve miatt gyógyszert szedett, Budapesten szívkatéterezésen is átesett. A tragédia napján és azelőtt sem panaszkodott, semmi jel nem utalt arra, hogy rosszul érezte volna magát. Egyedül annyit mondott aznap amikor felébredt, hogy nem aludt olyan jót, mint szokott de ezt is csak azért, mert felesége az unokáikkal aludt.

— Most élvezhettük volna igazán az eddigi munkánk gyümölcsét — folytatta a Erzsike. — Csúcsra vittük a vállalkozásunkat, amelyben redőnyökkel foglalkoztunk, kitaníttattuk a gyerekeinket. Derült égből villámcsapásként ért minket a tragédia. A történetemet csupán azért osztottam meg a nyilvánossággal, hogy mással ne történjen meg hasonló eset, az orvosok szerint komolyabban kellett volna vennie ezt mindenkinek. Bár a médiában hallani ilyen esetekről, az emberek még mindig nem mozdulnak. Addig sokan nem érzik át egy ilyen vagy ehhez hasonló szörnyűség súlyát, míg a saját családjukban nem történik ilyen esemény. Arra kérek mindnkit, ha látnak egy embert, hajoljanak le hozzá, mert nem feltétlenül részeg az, aki az utcán fekszik. A legnagyobb dolgot, az életét menthetik meg ezzel.

Szoljon.hu

Ajánlom

További belföldi híreink