Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2008-10-04 18:30:36

Hogyan figyelik a politikusokat?

A megfigyelési ügyben a Fidesz aljassággal vádolja az MSZP vezetõit, míg a szocialisták úgy vélik, ráleltek egy olyan alvilági polipra, amit a Fidesz irányított. A helyzetet Szikinger István ügyvéddel próbáltuk megfejteni. Hetek interjú.

A kommunizmus alól felszabadult országokban mindig voltak megfigyelési ügyek, melyekben felsejlettek a régi állambiztonsági operatív tisztek. Mi lehet ennek az oka?

Nem tudok olyan jelentõsebb demokráciát, ahol ne lett volna nagyobb nemzetbiztonsági lehallgatási megfigyelési botrány. Az igaz, hogy a kommunista országokban van egy elbocsátott légió, ezért a probléma ott jelentõsebb mértékben jelentkezik.

Ön érti, mi zajlik most Magyarországon?

Azt értem, hogy a pártok kihasználnak minden lehetõséget arra, hogy információt szerezzenek. A szolgálatok is megragadnak minden eszközt - a törvényes határmezsgyéken járva -, ami a rendelkezésükre áll, annak érdekében, hogy minél jobban kiszolgálják hírekkel azokat, akiknek ehhez jelentõs érdeke fûzõdik.

Végighallgatva a Fidesz által nyilvánosságra hozott felvételeket, egyrészt kedélyes hangulatú csevegésekként is értékelhetõek, de egy kis rosszindulattal akár úgy is értelmezhetõek, hogy van egy személy, akinek van egy cége és lehet tõle információkat beszerezni – még fontos emberekrõl is, mint például az NBH vezetõi. Ha õket meg merik figyelni, akkor mennyivel inkább a „kisembereket”?

Önmagában nem bûncselekmény az, ha az NBH vezetõjérõl valakik azt tudakolják, járt-e Moszkvában. Igaz, az információszerzés módjára tekintettel ugyanez természetesen lehet bûncselekmény is. Mint ismert, egy olyan cégrõl beszélgetünk, amelynek munkatársai egykor nemzetbiztonsági területen dolgoztak. Hozzátenném: több ilyen cég van Magyarországon. Ha egyértelmûen kiderül az, hogy államtitkok megszerzésére próbálnak valakit rávenni – nem állítom, hogy itt errõl van szó –, akkor az már lehet államtitok sértés elõkészülete, mert súlyosabb esetekben azt is bûncselekményként értékeli a törvény.

Normális, hogy vannak ilyen magáncégek?

A világon mindenütt vannak ilyenek. A gazdasági és politikai információk sokat érnek. A gond az lehet, hogy aki szigorúan a törvényi keretek között marad, az valószínûleg nem tudja teljesíteni a megrendelõ hírigényeit. Elméletileg legálisan csak nagyon kevés információt lehet egy másik emberrõl megtudni. Szigorúan véve bizonyos esetekben még az újságírói tevékenység is súrolja a jogosulatlan adatkezelés határait. Ha ebbe belegondolunk, akkor semmiféle ilyen legális hírszerzõ tevékenységet nem lehetne folytatni. A gazdasági hírszerzés amúgy önmagában elismert tevékenységi forma, amennyiben a legális kereteken belül marad.

Eddigi ismereteink szerint történt bûncselekmény a mostani ügyben?

Ha igaz, hogy kémprogramot telepítettek egy állami szerverre, akkor elképzelhetetlen, hogy ez államtitoksértés nélkül megvalósuljon.

Rendõrtábornokok és volt nemzetbiztonsági vezetõk rendre igazgatósági posztokon tûnnek fel egy sor cégben. Mit tudhatnak ezek az emberek, hogy ennyire kapósak?

Nagyon sok bûncselekményt követnek el bankban. Nem vonom kétségbe, hogy a biztonsági szakmában hosszú idõt eltöltött rendõrök és nemzetbiztonságiak rendelkeznek olyan szaktudással, hogy mire kell figyelni, mi a veszélyes, milyen ellenérdekelt akciók lehetnek. Egy magánnyomozó tulajdonképpen az ügyfél jogait gyakorolja, csak képes az adatok között szelektálni és ismeri a legális információs forrásokat.

A rendõrségi és a nemzetbiztonsági szférát ismerve, Ön el tudja képzelni, hogy kialakulhattak Magyarországon olyan „magánnyomozói” csoportok, akik magukat törvény felettinek érezve, abszolút visszaéltek információkkal?

Nagyon sok olyan csoport van ma Magyarországon, amely a törvény felett érzi magát – részben joggal. Maradjunk a nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Ha a nemzetbiztonsági szolgálat tagja jogellenes tevékenységre kap megbízást, és az nem nyilvánvalóan bûncselekmény, akkor neki jogellenes tevékenységet kell végeznie. Valóban a törvények felett állnak. Ugyanez értelem szerint a rendõrségre is vonatkozik.

Igen, de ezt úgymond legálisnak érzi. Én viszont arra gondolok, hogy ez az attitûd a magánszférában is kialakulhat-e.

Természetesen. Egyes cégek összefonódhatnak a nemzetbiztonsági szolgálatokkal, vagy a rendõrséggel, és ennek – bár senkit nem akarok vádolni, de – ez a magatartás lehet a vége.

Hol a határa az üzleti hírszerzésnek? Hol a kontroll? Ki ellenõrzi õket?

Az üzleti hírszerzésnek vannak jogi és etikai korlátai, de sajnos az etikai korlátok elég képlékenyek Magyarországon. Mint említettem, ha a törvényt szigorúan betartanák, akkor gyakorlatilag alig volna mozgástere az ilyen cégeknek. Nem lehet például titokban információt gyûjteni, mert ez a nemzetbiztonsági és rendvédelmi szolgálatok monopóliuma, ezért csak legálisan megszerezhetõ adatokat rendszerezhetnének.

Nem gondolom, hogy az ellenõrzõ szervek, az NBH, az ügyészség és a rendõrség nem végeznék a munkájukat, de mindenre nem terjedhet ki a figyelmük. Ezek a botrányok mutatják, hogy adott esetben elég hosszú ideig és kiterjedten mûködhetnek olyan tevékenységi körrel emberek és szervezetek, ami már megengedhetetlen.

A Fidesz azt állítja, törvénytelenül figyelték meg legalább két országgyûlési képviselõjét, Demeter és Kövér urakat. A szocialisták azzal védik a Nemzetbiztonsági Hivatal munkáját, hogy nem õket figyelték meg, hanem a másik, általuk bûncselekménnyel gyanúsított személyt, akit felhívtak ezek a politikusok. Kinek van igaza?

Az országgyûlési képviselõket meg szabad figyelni a rendõrségnek és nemzetbiztonsági szolgálatnak. Néhány garanciális szabály van csak. Ha például nem a védelem keretében történik, akkor a Nemzetbiztonsági Bizottságot az országgyûlésben tájékoztatni kell errõl, ugyanakkor a képviselõt nem. A bökkenõ az, hogy Fidesz hónapok óta nem vesz részt a nemzetbiztonsági bizottság munkájában. Egyébként a lehallgatást elrendelõ iratokból egyértelmûen kiderül, hogy kinek van igaza, ha azt nyilvánosságra hoznák, akkor lehetne erre a kérdésre válaszolni.

Ön szerint mennyire ellenõrizhetõ a magyar nemzetbiztonsági rendszer?

Az véleményem szerint alapvetõen diszfunkcionális. Egy demokráciában a nemzetbiztonsági rendszernek úgy kellene felépülnie, mint egy hálózatnak: ahol valami megrezdül, akkor azt jelzik felfelé. Nem úgy, ahogy ma törvényesen van: a miniszter mondja meg, hogy mivel foglalkozzanak. Egyébként is úgy gondolom, hogy nincs szükség négy titkosszolgálatra. Hollandiában a titkosszolgálat létszáma harmada a magyarnak, pedig a bevándorlás miatt forróbb körülmények között dolgoznak.

Hetek

Ajánlom

További belföldi híreink