Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2008-12-04 12:40:02

Bottoni: Gyáva a magyar sajtó, rég ki kellett volna lopni az ügynöklistát

A történésszel a Hetek című hetilap készített interjút.

Mire alapozza azt az állítását, hogy a magyar kommunizmus ugyanolyan jellegű volt, mint a többi szovjet típusú rendszer, annyi különbséggel, hogy sokkal hajlékonyabb volt a többinél? Ez a rugalmasság, hajlékonyság egyedi a keleti blokkban?

Egyedül Lengyelországban volt hasonló a helyzet, de teljesen más okból. Ott a 70-es évek végén olyan politikai élet alakult ki, amelynek fontos tényezője volt a hatmillió taggal rendelkező Szolidaritás nevű szakszervezet. Még a nyolcvanas évek eleji katonai puccs után sem lehetett olyan típusú „normalizációt” végrehajtani, mint 68-ban Csehszlovákiában, azaz nem lehetett az ideológiai államot teljes egészében újjáalakítani. Lengyelországban egy katonai vezetőréteg hallgatólagos egyezséget kötött a társdalom nagy részével. Ugyan két évig statárium volt, de nem hajtották keményen végre, és a szovjeteket távol tartották az országtól, hogy még véletlenül se legyen a rendezés jellege az 1956-os magyaréhoz hasonló. Jaruzelszki nem kommunistaként, hanem inkább katonaként biztosította a rendet.

Az 1989-es tárgyalásokat úgy élik meg a lengyelek, hogy addigra a társadalom pluralizálódott. Magyarországon a legújabb kutatások szerint sokkal kevésbé volt plurális a társadalom, mint azt gondoltuk, vagy a közéletben elterjesztették. Az igaz, hogy voltak ellenzéki csoportok, de az az igazi kérdés, hogy milyen társadalmi befolyásuk volt. Szerintem a Demokratikus Ellenzéknek és a népi íróknak olyan hatást tulajdonítottunk, ami nem volt valójában. A társadalom nagyobb része nem ideológiai alapon, de lojális volt a Kádár-rendszerhez. Nem volt nyolcmillió kommunista ebben az országban, de volt hat-hét millió ember, akik azonosultak azzal a programmal, amit Kádárék nyújtottak nekik. Azonban a fridzsider szocializmus rendszerét egy láthatatlan, de kőkeményen működő állambiztonsági rendszer tartotta fenn.

Mire alapozza ezt?

Többek között a Kenedi-bizottság jelentésére, és más, új kutatásokra. Annak ára volt, hogy a magyarok a keletnémetekkel, a csehekkel, a románokkal és a bolgárokkal szemben szabadabban utazhattak, és a külföldi turizmus számára is nyitottabb volt Magyarország. Mindez ellenőrzés alatt működött, de úgy, hogy a társadalom nagy része észre sem vette a titkosszolgálatok mindenre kiterjedő politikai kontrollját. Romániában ezzel szemben például a szekusokat ismerték az emberek, hiszen többen közülük egyenruhát is hordtak. A magyar állambiztonság a „láthatatlanságával” sokkal hatékonyabbnak bizonyult, ezért sokkal inkább túl tudta élni a régi rendszert, mint más országok hasonló szervezetei.

Ez oka lehet annak, hogy Magyarországon erőteljes a csalódottság a rendszerváltással kapcsolatban?

Romániában és Csehszlovákiában a rendszerváltást egy felszabadulási pillanatként élte meg a lakosság nagy része. Sok indulat tört fel a felszínre, voltak összecsapások is, ezért erős pszichés hatása volt az egész folyamatnak. Ezekben az országokban nagyon gyorsan és hirtelen, olykor szó szerint pár hét alatt omlott össze a rendszer, és ezért a régi struktúráknak nem volt idejük megszervezni az önnön átmentésüket, lehetőségük sem maradt egy két-három éves folyamathoz viszonyítva a változásokra forgatókönyveket gyártani.

Magyarországon arról sincs konszenzus, hogy mikortól számoljuk a Kádár-rendszer igazi bukását. Az 1982-es IMF-be való belépéskor, a gazdasági rendszerváltás kezdetétől számítsuk ezt az időpontot? Esetleg Kádár 1988-as bukásától? Vagy a kerekasztal-tárgyalásoktól? Netán Nagy Imre újratemetésétől? Illetve az 1990-es új választásoktól, az Antall-kormány hatalomra jutásától?
Ha mindezt egybe vesszük, akkor láthatóan itt egy tízéves folyamat zajlott, ami úgy lett megtervezve, hogy nagyon kevés pillanat említhető, amikor érzelmileg is át lehetett élni a szabadságot. Nagy Imre temetésével kapcsoltban Kenedi János Kis Állambiztonsági Olvasókönyvéből tudhatjuk, hogy kitűnően megszervezett titkosszolgálati akció történt, hogy az eseménynek csak kegyeleti jellege legyen, azon politika üzenet ne hangozzék el. Nem is csoda, hogy egy nyomasztó ünnepség lett, amin halottakra emlékeztek a magyarok, érthetően el is maradt a szabadság-élményt megélése. A III-as főcsoportfőnökség ukázait egyedül Orbánék nem tartották meg, botrány is lett belőle. Másokat, akik ugyancsak politikai üzenetet akartak a temetésnek szánni, mint Krassó Györgyék, egyszerűen elrejtették a társadalom elől.

A rendszer hajlékony és simulékony volt, és hozzá simult a társadalomhoz, átnőtt a régi az újba.

A teljes interjú a Hetek pénteki számában jelenik meg.

Ajánlom

További belföldi híreink